Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-01-10 / 1. szám
J Múltidéző Az újpesti Munkásotthon facebook Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Újpest egyik védett utcaneve a Munkásotthon utca, amely az Erzsébet utcai sarokhoz közeli, hajdanvolt művelődési intézményre emlékeztet. Az egykori Gyár, Kolozsvári, Somogyi Béla, majd Bútorgyár utca 1955 óta viseli a Munkásotthon utca elnevezést. Az 1889-ben alakult Újpesti Munkástovábbképző Egylet a munkásság művelődésének elősegítését tűzte ki céljául, könyvtár létrehozásával, felolvasóestek, ismeretterjesztő előadások, műsoros rendezvények szervezésével. Megfelelő helyiség, azaz a Munkásotthon létrehozásának gondolata 1902-ben merült fel. Megalakult a Munkásotthon Bizottság, amely a Kereskedelmi Bankkal folytatott tárgyalásokat az anyagi fedezet előteremtésére. Szakmai területenkénti jótékonysági rendezvényeket tartottak több éven keresztül. Az összegyűjtött pénzből 1909. december 5-én sikerült az esztergomi káptalantól vásárolt épületet (Kakas vendéglő - Kolozsvári utca 55.) újjáépítve, kibővítve megnyitni. A Munkásotthont 1928-ban emeletráépítéssel bővítették. Az eklektikus épület díszei az emeleti félköríves erkély és az egész alakos iparos szobrok voltak. Az emeleti ablakok feletti falmezőkben a legjelentősebb újpesti iparágak - asztalosok, kőművesek, bőrösök, vasmunkások - jelképeit helyezték el, középre pedig a munkás természetjárók szimbóluma, a havasi gyopárt tartó, két egymásba kulcsolódó kéz került. Az intézményt szövetkezeti alapon tartották fenn, a szakmák, illetve magánosok is birtokoltak részjegyeket. Több mint húsz szervezet székhelye volt az épület. A legnagyobb létszámúak, a fások, építők, vasasok, bőrösök, szállítók, textilesek mellett itt kapott helyet a Gyermekbarátok és Természet- barátok Egyesülete is. A könyvtár az 1930-as évek elején évi 12-15 ezer látogatóról közölt adatokat. Színjátszó csoport, dalkar és zenekar is színesítette az intézmény tevékenységét. 1944. március 24-én alispáni határozattal politikai okokból bezárták, majd 1945 februárjától ismét megnyitotta kapuit. 1963-ban nagytermét Rákosy Zoltán festőművész három freskójával díszítették, amelyek ma is láthatóak. Végleges bezárására, lebontására 1979-ben került sor a környéken zajló lakótelep-építés miatt. A helyén létesült szolgáltatóház egységében évtizedekig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik kerületi fiókja működött, ma Agapé ház. B. K fi A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténészek. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Fotó: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tízes villamos - különjáratok (1.) Gyűszű Margit osztálya A z Attila utcai általános iskola legkeményebb első osztályába vettek fel 1952-ben. Gyűszű Margit osztályába. Szikár, kőkemény nő volt, szigorú, szerető pedagógus és ízig- vérig magyar! A szó legnemesebb és legtisztább értelmében. 1952-ben! Nem 1990-től, nekibuzdulva, még csak nem is 1957-től, a konszolidációtól, hanem a tajtékzó Rákosi-éra legsötétebb éveiben. Az iskolának olyan magyar dísztermet alakított ki az első emeleti két összenyithatóból, hogy csodájára jártak. Ebben a szellemben tanártársa, Zana Dezső volt a partnere és „harcostársa", akiről ma már nem tudom, mit tanított, de nyilván magyart. És Bakró László volt az igazgató, akinek valószínűleg néha tartania kellett a hátát a Gyűszű és Zana miatt, de mellettük állt. Hogy honnan, kiktől lettek a gyönyörű motívumokkal átszőtt függönyök, a díszes tányérok, faliszőnyegek, a magyarosra mintázott karnisok, azt nem tudtuk, de tény, hogy a terem egy skanzenben is látványosságnak számított volna. Pedig akkoriban könnyen össze lehetett szedni egy - valamilyen, akármilyen - koholt vádacskát, sőt, kis börtönt vagy deportálást, hiszen az ének úgy szólt, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ". Viszont Gyűszű Margit osztályának a tanterme és a rábízott gyerekek neveltetése azt hangsúlyozta, hogy magyarok vagyunk. Bemutattunk népdalos-verses műsorokat és az általa írt Madársors című mesejátékot is a színházteremmé alakított dupla teremben. A történet egy tanári asztalból kialakított kémény körül játszódott, a fecskeházaspárról, a gólyaházaspárról és a „házmesteri" teendőket ellátó Verébnéről szólt. A darabot többször is telt ház - szülők, testvérek, családtagok - előtt játszottuk, és azt hiszem, más iskolákban is. Apám elkérte pár napra Gyűszű Margittól az eredeti szövegkönyvet, amelyben jól látható volt, hogy a darab körülbelül egyharmadát az engedélyezés előtt kihúzatták vele. A Madársors betanítása és előadása tettnek számított, akkor a legkisebb tetthez is nagy bátorság kellett. Gyűszű Margitban és legfőbb segítőjében, Zana Dezsőben pedig a nagynál is nagyobb bátorság lakott. Az egykori Attila utcai iskola épületének sorsa megpecsételődött. Számomra ezért öröm, hogy e bejegyzésben megemlékezhetek iskolámról, Gyűszű Margitról, Zana Dezsőről, Bakró László igazgatóról. És felsorolhatom az alsó tagozatos osztálytársakat, a teljesség igénye nélkül: Árvái Andor, Bánás Lajos, Beke Gábor, Bitter László, Bottlik Zsuzsa, Csermák László, Giling Anna, Gottlieb Zsuzsa, Gréczi János, Hajdók Ernő, Hasznos Erzsébet, Hauer Ilona, Jámbor Irén, Jónás Magdolna, Kakuszi Ilona, Kenesei Mária, Klenyán Mária, Koltai Károly, Krén Károly, Linke Zsuzsa, Lővei István, Marosi János, Pattkovszky László, Pattkovszky Mariann, Pelyva György, Petki Lajos, Rolyik Mátyás, Rozgonyi Gábor, Simonits Sándor, Vajda László, Völgyi László, Weisz Péter. Megvagytok? Jól vagytok? Több mint ötven év van mögöttünk... RÉTI JÁNOS
