Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-11-05 / 42. szám

Interjú Újpest kulturális lelkiismerete Kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként Bessenyei György- díjat kapott a nemzeti ünnepen Neufeld Györgyné, a polgármesteri hivatal al­polgármesteri titkárságnak referense - állt lapunkban és más híradásokban. G abikának élete és munkája egybeforrt Új­pesttel. Szeretik, tisztelik, nagyon sokan is­merik. Mivel tizennyolc éve dolgozunk együtt a kultúra és az újság olykor elváló mégis ösz- szekapcsolódó területén, nem tagadtuk meg ön­magunkat. Ezért a tegeződünk az újságcikkben is.- Gabi! Te, aki tizennyolc éve önkormányzati ki­tüntetések, rendezvények, átadási ünnepségek szer­vezője, nem kevés adminisztrációjának intézője vagy, miként fogadtad, hogy Neked hoz levelet díját­adásra a postás?- Nagyon meglepődtem. Győzött a beidegző­dés: összevetettem a levél címzését a borítékkal. Ugyanaz volt. Nem volt kétséges, nekem küldték. De kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy kor­mánykitüntetést kapok. Gyorsan értesítettem azo­kat, akik szívemnek a legkedvesebbek. Elhívtam az ünnepségre idős nagynénémet, lánykori barátosné- mat - aki Hevesen él, de mindennapos a kapcsola­tunk -, a lányát, a vejét, a menyét, aki hozta a kis­babáját. Szóltam két kedves barátnőmnek. És per­sze Neked. Hogy kivonult a helyi sajtó, fotóssal te­levízióval, ez - hidd el - meglepetés volt nekem is.- Az önkormányzati díjazottaknak a helyi lapnál, televíziónál ez dukál...- Ezt én is szoktam kérni tőletek más esetekben. De hát én belső ember vagyok.- Ami jár, az jár. Évekkel ezelőtt az egyik városve­zető Újpest kulturális lelkiismeretének nevezett té­ged. Mindig is kulturális érdeklődésű voltál?-Hogy mikre emlékszel?! Ez egy több mint 15 éves történet. De amit kérdeztél, arra igen a vála­szom. A kultúra, a könyv szeretete, az olvasás ná­lunk családi hagyomány volt. Édesapám, aki kisipa­rosként Újpest megbecsült polgára volt, komoly könyvtárat gyűjtött. A szüleim nyitottak voltak a színház, az opera, a múzeum nyújtotta mindenféle kulturális lehetőség iránt. Példát mutattak. Nem­csak szerették volna, ha egy szem lányuk az óriási szeretet mellett szellemi táplálékot is kapjon, ha­nem őket is érdekelte mindez. Sokat olvastam. Könyvtáros lettem. Persze idővel megtapasztaltam, a könyvtárosnak nemcsak azt kell csinálnia, amit gondoltam a pályáról. De szerettem.- Nemcsak itt születtél, itt tanultál, érettségiztél, Újpesten is dolgozol.- Első munkahelyem a Medicor műszaki könyv­tára volt a szomszéd kerületben. El tudod képzelni, mennyire leköthetett. Fél évig bírtam, utána vissza­menekültem a mai magyar irodalom, a már klasszi­kusnak számító olvasmányok közelébe, és főként az emberek közé. Az emberek közelsége, szeretete számomra éppúgy kell, mint a levegő.- Ez volt a kezdete az azóta legendássá nőtt Tungis időszakodnak? Ma is vannak a gyárból barátaid-Nekem boldogságos időszakom volt a Tungs­ram könyvtára. Rengeteg vetélkedőt, rendezvényt szerveztünk, komolyan gondoltuk a munkásműve­lődést. Nagyon sokat olvastam. Ma is azt gondolom, hogy a könyvtárosnak például előolvasónak kell len­nie. Örültem, ha ajánlani tudtam olvasnivalót min­denkinek. És hogy visszajöttek hozzám újabb olvas­nivalóért. A segédmunkás és a vezérigazgató egy­aránt. Népművelő képzettséget is szereztem, szeret­tem volna másban is elmerülni. Ekkor következett a rendezvényszervezői korszak, amihez jól jött a tájé­kozottság az irodalomban, társművészetekben.- Ez volt az Ady Művelődési Központ?- Hívtak, legyek a népművelők osztályvezetője. Innen kerültem át 1992-ben a Polgármesteri Hiva­talba, ahol először közművelődési referensként dolgoztam, majd az a megtiszteltetés ért, hogy Hock Zoltán alpolgármester referense lehettem. Azt csináltam, amit szerettem, örömmel és szívvel vé­gezhettem a munkámat. Olyan korszakokban se­gíthettem a város kulturális élete formálásának hi­vatali teendőit, amelyek máig emlékezetesek - nemcsak nekem. Létrejött az Újpest Galéria, a Pol­gár Centrum, ideköltözött a Károli Egyetem. Segít­hettem az Újpest múltjához visszanyúló rendezvé­nyeket, a hagyományteremtés folyamatát, a város­A kisebbségi önkormányzatok hírei HIRDETMÉNY Értesítjük Újpest polgárait és a helyben érdekelt szervezeteket, hogy Budapest IV. kerületi Horvát Kisebbségi Önkormányzat Testületé 2010. decem­ber 7-én, 10-12 óra között közmeghallgatást tart a Kisebbségek Házában (1042 Bp„ Nyár u. 40-42.). A közmeghallgatáson a horvát kisebbséget érintő közérdekű kérdéseket és javaslatokat lehet tenni. A közmeghallgatáson feltett kérdés olyan körül­ményre, hibára, vagy hiányosságra irányulhat, amelynek orvoslása, megszüntetése a Budapest IV. napok létrejöttét és kiteljesedését, és, mint említet­ted, az önkormányzat díjátadási ünnepségeit. Ki­alakult a képzőművészeket felkaroló, máig meglévő mecénási pályázati rendszer, új köztéri szobrok szü­lettek. Mélyen tisztelem az önkormányzati felada­tokba besegítő civil szervezeteket, igyekeztem se­gítségükre lenni a hivatali papírmunkákban, ahogy ők mondanák: a bürokrácia útvesztőiben. Több vá­rosvezetővel dolgoztam együtt, partnernek tekin­tettek, bíztak bennem. Kell ennél több? A kulturá­lis rendezvények során a csúcsot a főtér-programok jelentették, ahová több ezer újpestit lehetett el­csalni. Hálás vagyok ezekért a munkának nevezett szép, kulturális feladatokért.- Számodra sokat jelent Újpest. Nem vágyódtál el innen soha?-Az ember olykor elgondolkodik, miként ala­kult volna a sorsa, ha él azokkal a lehetőségekkel, amikor egy-egy ajánlat máshová csábította. Én itt nőttem fel, itt vannak a gyökereim, ismerem a vá­ros minden pontját, az embereket. Nekem fontos, hogy otthon érezzem magam. Szüléimén és főnö­keimen kívül számomra meghatározóak voltak a gimnáziumi évek. Talán akkor kötöttem örök szö­vetséget Újpesttel is. Osztályfőnökön volt Dr. Sipos Lajos későbbi irodalomtörténész és díszpolgár. Aki megismertette velem, velünk azt a humanista gon­dolkodást, ami nagyon sokszor kisegített a gyötrel- mes időszakaimban. Mert ilyenek is voltak. Megta­pasztaltam azt is, milyen felemelő érzés, amikor a nagy tudású Tanár úr egy-egy önkormányzati fel­adat segítése közben partnerként tekint rám.-A díjátadó ünnepségen ragyogtál. Három nap­pal később bejelentetted, hogy visszavonulsz. Meg­leptél. Voltak terveid.- Nincs ebben semmi ellentmondás. A csúcson kell abbahagyni. Szeretett városom felterjesztett egy olyan kitüntetésre, amelyet hatan kaptunk meg az országban. Boldoggá tett a díj. Nagyon szép a plakett. Mégis a fiataloké már ebben a szakmá­ban is a jelen. Olyan dolgoknak voltam segítője a hivatalban, ami keveseknek adatott meg. Miköz­ben igaz barátokat találtam. Kell ennél több?- És most mi lesz?- Nem sok zsebkendő van nálunk. Mondjuk, be­fejezzük a szipogást. Azt komolyan gondolom, hogy a helytörténet-kutatásban örömömet lelném. Akit Újpest rabul ejt, nem menekülhet. Én nem is akarok. - BANGHA KATALIN kér. Horvát Kisebbségi Önkormányzat, illetve az itt élő horvát nemzetiségű és újpesti lakosok érde­keit szolgálja. A közmeghallgatáson tett közérde­kű javaslat valamely hasznos kulturális, vagy egyéb cél elérésére irányuló kezdeményezést fog­lalhat magában. A kérdéseket, javaslatokat kérjük - lehetőség szerint - előzetesen írásban benyújta­ni legkésőbb 2010. november 30-ig a Kisebbségek Házában, a horvát kisebbségi önkormányzat iro­dahelyiségében (kedd 10-12 óra között). Budapest IV. kerületi Horvát Kisebbségi Önkormányzat Testületé

Next

/
Oldalképek
Tartalom