Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-11-05 / 42. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM, 2010. november 5. Jótékonyság Jótékonysági előadás az Újpest Színházban A vörösiszap-károsultakat támogató rendezvény fővédnöke: Wintermantel Zsolt polgármester November 20-án szombaton este az Újpest Színház ismét műsorra tűzi nagysikerű darabját, Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámáját. Az előadás jótékony célt szolgál, a teljes bevételét a vörösiszap-károsultak megsegítésére ajánlja fel Újpest önkormányzata. Támogatói jegyek 3000, 5000 és 10 000 forintos árban kaphatók az Ady Endre Művelődési Központ pénztárában (Budapest, IV. kér. Tavasz u. 4.), jegyezhetők a szerkesztoseg@ujpestimedia.hu e-mail címen, megvásárolhatók a Karinthy Frigyes ÁMK-ban és a Piacon. Székfoglaló-jegyet az Ady Endre Művelődési Központ ad ki. A színházi előadás létrejöttét az Ady Endre Művelődési Központ támogatja. A színművészek lemondtak tiszteletdíjukról. Dózsa László színművész, a Sarkadi- dráma és több nagysikerű Újpest színházbeli produkció rendezője újpesti lakos. Azt, hogy szenvedélyes színházi ember, sokan tudják róla. Érzelemgazdagságát a segíteni akarás is jelzi. November első napjaiban az Elveszett paradicsom adta az apropót beszélgetésünkhöz. Kettős értelemben is.- Nagyon örülök, hogy ismét műsorra tűzzük a darabot, még ha csak egyetlen estére is - mondja és lendületesen sorolja tovább. - Jó nagy betűkkel szedjétek a címet: jótékony- sági előadás lesz! Jöjjön, aki tud, segítsen, a nézőtéren több mint háromszáz széknek van helye. Nekem az első pillanatban megtetszett az ötlet, hogy támogatói jegyet ad ki az önkormányzat. Polgármester úr a fővédnök, az Ady adja az előadás anyagi hátterét, a színészek lemondtak a gázsiról - nagyon jó érzés, hogy ezzel is segíthetünk a vörösiszap-ka- tasztrófa károsultjainak. Azt hiszem, mi nagy biztonságban érezzük magunkat, pedig ilyen vagy ehhez hasonló tragédia - ne adja az ég - de bárkivel bárhol megtörténhet. Készen állunk, ahogyan az önkormányzat is, most már csak a közönség támogatását kell kérnünk. Újpest a színházi életben is más: boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen kis színház ajánlja fel produkcióját, miközben a „nagy" színházak még nem hirdettek erre a célra jótékonysági előadást!- Kétszer esett a választás az Elveszett paradicsomra. A bemutatónál és most. Miért?-Az Újpest Színház tavaly őszi bemutatóját és további előadásait lelkesen fogadta a közönség és a kritika is. Választhattuk volna a Bodnérné-t is, de a színészegyeztetések bennünket is kötnek. Most is égtek a telefonok, amíg kiderült, kollégáim szabaddá tudják-e magukat tenni november 20-ra. Büszke vagyok arra, hogy a mai magyar dráma két olyan jelentős alakjától, mint Sarkadi Imre, vagy az előbb említett Németh Lászlótól van repertoárunkban színmű.- A kérdés másik fele még megválaszolatlan maradt...- Az indok személyes emlék. Én vagyok az egyetlen az 1956-os, egykori pesti srácok közül, akit kivégeztek, majd holtnak nyilvánítottak. A történetet sokhelyütt elmondtam már. Hat éve megkaptam a Forradalom Hőse kitüntetést. Én már lehetek ilyen morbid, elmentem megnézni a Kerepesi temetőben nyugvó 56-osokat, akik ugyanezt a kitüntetést kapták. Gondoltam, megnéztem hová kerülök, bár nem olyan sietős ez nekem. Amíg nézegettem, a szomszédos parcellából egy síremlékre lettem figyelmes. Vonzott, mint a mágnes. Odamentem. Sarkadi Imre sírja volt. Akkor dőlt el bennem: a legközelebbi rendezésem Sarkadi utolsó drámája, az Elveszett paradicsom lesz.-Annak az 1956-os pesti srácnak is odalett mindene, ugye? Az eltelt évek bebizonyították, hogy indulatok nélkül képes vagy felidézni a szörnyűségeket...- Sokáig nem is beszéltem róla, a közvélemény nem tudott arról, amiről a családok, a barátok igen. Nem azok az igazi forradalmárok, akik hencegnek. A Történeti Hivatalban pár éve előkerült egy vallatási jegyzőkönyv, amelyben az áll: nem vallott és a másnapi dátum: eltemetve. A vérminta alapján bebizonyosodott: rólam készült. A tragikus történet már nem maradhatott titokban.- Mit csinált Dózsa László, a hajdani pesti srác?- Biztos zsebpénz reményében, házmestergyerekként éjszakánként kapunyitást vállaltam. Láttam a szomszédban az ÁVO-sok rémtetteit. Az utcai harcoktól nem lehetett távol tartani engem, először va- gányságból, később már meggyőződésből sem. 1956-ban 15 éves voltam. Megtanultam a Kalasnyikov használatát, s hogy kell Molotov- koktélt készíteni. Hamar felnőttem. Amikor a mai Lehel téren felkapaszkodtam egy teherautóra, amely a Divatcsarnok épületének védelmére szállított önkénteseket, nem volt félelem bennem. November 6-án éjszakai megadtuk magunkat, majd légvédelmi ágyúval szétkaszaboltak bennünket. Súlyos fej- és nyaksérülésem volt. A Mosonyi úti rabkórházba kerültem, ahol vallattak és szétrúgták a fejemet. Halottnak véltek, tömegsírba dobtak. Már a me- szet dobták rám, miközben észlelni kezdtem. Az életjelet vette észre az egyik sírásó, Odaszólt a társának: te, a srác él... Innen a Szabolcs utcai kórház következett, ahol több órás műtéttel megmentették az életemet, bár a szilánkdarabok időnként pokoli fájdalommal emlékeztetnek a múltra. Az eltelt évtizedek számomra - ha nem is Sarkaditól szó szerint kölcsönözve - tudat alatt az elveszett paradicsomról is szóltak. Ma már tudom: ezért kellett színpadra állítanom. Az újpesti Színház előadásáról képek, kritikák: www.adymk.hu - B. K
