Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-09-03 / 32-33. szám
Újpesti Városnapok tanított a Képzőművészeti Egyetem látványtervezői szakán. Éveken át az újpesti fiatalokat tanította rajzolni, festeni. Keze alól több eredményes újpesti művész került ki. Az utóbbi években íróként is hírnevet szerzett egyszemélyes könyveivel. ÜZENET A JELENNEK ÉS A JÖVŐ NEMZEDÉKÉNEK A díszpolgárok ez alkalommal is üzenetet hagytak a jelennek és a jövő nemzedékeinek azzal, hogy gondolataikat bejegyezték a Díszpolgárok könyvébe. Bertalan Tivadar az alábbi sorokat írta be: „Mivel hogy képekkel is lehet beszélni, s szavakkal is lehet festeni két irodalmi, s egyben vizuális teremtményem néhány szavát rovom eme utókornak szánt Újpest Város nekem áldozott tiszteletre méltó lapjára. Az egyik teremtmény XVII. Vezekiel próféta (mint tudjuk a próféták tizenhatan voltak), aki egyszer imigyen szólott: Az ősök nem értik az utódokat Az utódok nem értik az ősöket, Ezért rossz a jót rend szerint megelőzi, De mindig hátulról közelíti meg. Ámde a kis jó nem kisebb a nagynál, (- vesd össze a Mindenséggel.) De a kis rossz kisebb a nagynál, (- Vesd össze a Mindenséggel) Másik teremtményem TÖPÖRIN az angyal. 0 az Égre írta (csak le kell olvasni): Ha az Ember nem tud a bűnben megállni, Az Isten egyszer csak mást fog kitalálni. Ezt már személyesen teszem hozzá: pesszimista vagyok, ezért minden csalódás boldoggá tesz. Egy ilyen boldogságos „csalódás" ez a mai nap is. Köszönet érte. Ami pedig azt illeti, hogy egy Életmű Díj, Újpestért díj és két Díszpolgári tagság után mit hozhat a jövő: Öregszem. Fogy az időm, Tehát törekszem s midőn Egyetlen célt szolgál minden tettem... Mit is?! Te jó ég! Elfelejtettem." I Imi ÉPÍTI A LEIKEKET, A KÖZÖSSÉGEKET Újpest díszpolgára kitüntető elismerésben részesült Horváth Zoltán, az Egek Királynéja Főplébánia plébánosa, akit 1978-ban szenteltek pappá. 2004- től szolgálja az egyházat és az embereket Újpesten: három évig a Nap utcai templom plébánosaként, majd jelenlegi munkahelyén. Az építkező egyházi személyek közé tartozik. Építi a lelkeket, a közösségeket, de szó szerint is építi, szépíti a rábízott templomokat. Ezt tette a Nap utcai templomban is, és most is a katolikus főtemplomban. Mindezt a hívek ösztönzésével, bizalmuk elnyerésével, az önzetlen segítésre való biztatással és példamutatással. Horváth atya az alábbi sorokat írta a Díszpolgárok könyvébe: „Tisztelt Újpestiek, együtt és egymásért. Köszönöm Újpestnek, hogy oly hamar befogadott, adott jó közösséget, és ösztönzést is a munkára: legyen az templom, vagy léleképítő. Egyedül nem megy! Vannak hivatások, amit lehet egyedül űzni, mint egy képzőművész, festő, vagy író. A plébános- ság nem ilyen: ehhez a hivatáshoz kell a befogadó és a társ közösség, aki velem egy ütemben halad. Nem véletlen, hogy csak az Új Szövetségben majd hetvenszer fordul elő az egymás névmás. Szent Péter apostol írja intelemként „aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára." Aki elindul a szívbéli szolgálat útján, sokszor megtapasztalja, hogy másért élni, másnak jót tenni valóban jó. Segítsen az Úr, hogy még sok-sok hitet, reményt, lelki békét és bátorítást vihessek minél több újpesti ember szívébe - a lelki igényességet pedig az Úr áldásával kísérje a testi igényesség, azaz környezetünk szebbé tétele". FELMENŐK PÉLDÁJA ÉS A SZAKMASZERETET Újpest díszpolgára címmel ismerték el Dr. Kőrös András, a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bíróját, az Újpesti Közművelődési Kör ügyvivőjét, akinek felmenői között találhatunk 1878-as évekbeli iskolaszéki elnököt, elemi iskolai igazgatót, az újpesti Posta Takarékpénztár igazgatóhelyettesét, ügyvédet, akadémikust. Az Újpesthez való kötődés családi követelmény volt. Ezért nem csoda, hogy szakmai munkáját is itt kezdte 1975-ben. Bírósági fogalmazó, majd bíró. 1981-ben került a Fővárosi Bírósághoz, 1988-tól pedig a Legfelsőbb Bíróságra. A Nemzetközi Családjogi Társaság és a Jogi Szakvizsgabizottság tagja, jogi szaklapok fő- szerkesztője, illetve rovatvezetője. Számos tanulmány és könyv szerzője. Emellett mindig aktívan részt vett és vesz Újpest közéletében. Ügyvezető igazgatója az Újpesti Közművelődési Körnek, alapító tagja az Újpesti Városvédő Egyesületnek. Tagja az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztő- bizottságának, az Újpest-kertvárosi Plébánia képviselőtestületének. Dr. Kőrös András a következő sorokat jegyezte a Díszpolgárok könyvébe: „Az ember társas lény, így erkölcsi kötelessége, hogy tegyen valamit azért a szűkebb és tágabb közösségért, amelyben él. Újpesti őseim generációkra visszamenően sokat munkálkodtak a város szebbé, jobbá tételén. Ezért számomra, aki születésem óta itt élek, ugyanabban a házban lakom, családom és barátaim is ide kötnek, természetes, hogy legjobb tudásom szerint részt vállaljak Újpest szellemi közéletében. Az az örömteli megtiszteltetés, hogy szerény tevékenységemet a város díszpolgári címmel honorálta, olyan elismerés, ami - úgy érzem - nemcsak nekem, hanem mindazoknak szól, akik velem együtt ugyanezért a célért fáradoznak. Adjon a Gondviselés lehetőséget és erőt mindnyájunknak és követőinknek is a folytatáshoz!"
