Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-08-23 / 31. szám
Múltidéző I 'i n Ht a kát li. 11-iiI) •!< •::>11..ii M.uktpiat/ mit «Irr kaih.ii’ Kinin-. Városháza - Több mint 110 éves történet Az alapkőletételtől számítva 15 hónap alatt készült el az újpesti községháza, amely előremutatva az időben, egy már körvonalazandó város igényeivel is számolt, megelőzve az 1907-es várossá nyilvánítást. Előző lapszámunkban a település hihetetlenül gyors fejlődéséről szóltunk, és időben addig jutottunk el, hogy a millenniumhoz közeledve egyre gyakrabban került szóba „tarthatatlan állapota" miatt egy új épület emelése. T öbbféle lehetőséget is mérlegeltek. A községházát először 1890-ben bővítették oly módon, hogy a hivatal céljaira a jegyzőlakást, majd három évvel később a tanácstermet alakították át. Kiderült: mégsem ez a legjobb megoldás. Háromszor futottak neki a képviselők a döntésnek, amely végül 1895 januárjának 28. napján kelt. Bármilyen nagy szükség lett volna ugyanis egy új épületre, a képviselők véleménye megoszlott arról, hová is kerüljön az. Ezért bizottságot hoztak létre, amely elsőként a meglévő községháza bővítését javasolta mérlegelésre. De azt is kimondták: a József és Attila utca sarkán álló épületet nem célszerű átalakítani, a ház egy emeletráépítést ugyanis nem bírna ki, az Attila utcai részre kerülhető toldaléképülettel pedig az amúgy is szűk udvar zsugorodna tovább - ráadásul az egyre növekvő községnek már nem a közepén állna az épület. Második lehetőségként a használatban lévő községház lebontása, majd az egykori épület helyén egy új emelése jött szóba. Emellett érvelt a bizottság is. Szóltak egy harmadik lehetőségről: „a modern igényeknek és a község páratlanul rohamos fejlődésének megfelelő" községháza felépítésének lehetőségéről az István téren. A javaslathoz a bizottság azt is hozzáfűzte, hogy ez a piactér területének csökkenése miatt célszerűtlen lenne. A képviselő-testületre végezetül Zsoldos János közigazgatási jegyző véleménye hatott, aki úgy vélte, ha a régi községházat lebontanák, Újpest vagyonvesztést könyvelhetne el, hiszen az épület értéke 15-21 ezer forint, és más célokra remekül használható lenne. Az István tér viszont - mint Újpest legnagyobb tere - a középpontban fekszik, a közlekedés gócpontja, és a piac számára sem jelent megoldhatatlan problémát, ha a területe lecsökken. Az új községháza épületének földszinti helyiségeit például vendéglátóipari célokra bérbe lehet és kell adni, így a bevételből hamar megtérülne az építkezés, sőt, új jövedelmi forrás is keletkezne, könnyítve az adófizetők terhein. A 40 tagú testületből 18-an helyeselték ezt a javaslatot, ugyaneny- nyien voltak a nemmel szavazók, négyen tartózkodtak. Végül az elnöki igen szavazat révén megszületett a határozat: „az István téren - a jelenlegi mázsaházzal szemben - kétemeletes községház építtessék". Gróf Károlyi Sándor nyilatkozatot adott ki, hogy a Szent István tér tulajdonjogáról lemond. Több, vitákkal tarkított év telt el a megvalósításig, sőt, a tervpályázat kiírásáig is. A korabeli ellenzéki sajtó is mindent megtett azért, hogy támadja és kritizálja az István tér tervezett beépítését. A tervpályázatra öt pályamű érkezett. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület szakemberei 1898 májusában valamennyi pályaművet véleményezték. A nyertes az „Évszázados múlt után" - igazán találó - jeligéjű pályamunka lett. Persze nem a frappáns cím miatt. Böhm Henrik és Hegedűs Ármin pályaművét nemcsak a szakemberek, hanem - pártállásra való tekintet nélkül - valamennyi helyi újság méltatta. 1898 decemberében már közszemlén tekinthették meg a díjnyertes tervet. Úgy tűnt, nyugvópontra kerül az ügy. A községháza építésével foglalkozó bizottság 1899. március 21 -i ülésén „dicséretre méltó egyhangúságai" elhatározta, hogy Wolfner Tivadar országgyűlési képviselő indítványára a munkálatokra beérkező ajánlatok közül azokat a vállalkozókat részesítik előnyben, akik újpesti munkásokat foglalkoztatnak. A sajtó is dicsérte a döntést: a Közérdek például így kommentálta: „A mostani pangó iparviszonyok mellett feltétlenül szükséges és méltányos, hogy a község építkezésénél elősorban a helyi iparosok kapjanak általa megélhetést..." Az építészeti szakbizottság által legelőnyösebbnek ítélt ajánlatot Schreiber Gyula, a több évtizede köz- tiszteletben álló újpesti fakereskedő és építési vállalkozó tette, aki valamennyi munka elvégzését vállalta. A község pénztárába befizette a 10 százalékos óvadékot, a községháza-építő bizottság ülésén pedig június közepén bemutatta a felhasználni kívánt anyagok mintáit. 1899. július elsején Hoffer mérnök kicölöpözte az épület helyét, majd három nappal később megtörtént az első kapavágás. A munka gyorsan haladt, augusztus elején elkészültek a pincefalak. Eközben vált nyilvánvalóvá, hogy Újpesten felállítják a Kiráiyi Járásbíróságot, így a lakosságnak nem kell Pestre, vagy Vácra utaznia peres ügyeik intézésére. A döntés számos változást diktált az építkezésben. El kellett helyezni például a járásbírósági börtönöket. Erre legcélszerűbbnek
