Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-08-23 / 31. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 31 1. SZÁM, 2010. augusztus 23. Múltidéző 27 a népkonyhára szánt helyiségek tűn­tek. Ahogy az épület egyre impozán- sabb látványt nyújtott, úgy lángoltak fel a viták arról 1900 tavaszán, milyen célra lehessen bérelni a földszinten kialakítandó, üzlethelyiségeket. Le­gyen-e italmérés a templom mellett emelt épületben, elégséges-e az épü­letek közti távolság ahhoz, hogy a vendéglátóipar helyiségek által szol­gált közszükséglet és a községház jö­vedelmezősége egyaránt biztosítható legyen. Bár az építkezés lassan a végé­hez közeledett, a községházi vendég­lő is sok érdeklődőt vonzott, de ek­kor még nem talált bérlőre. 1900 nyarán a kivitelező készen állt az épület átadására. A hivatal beren­dezése, felszerelése azonban még hát­ravolt. Wolfner Tivadarnak sikerült a budapesti kereskedelmi és iparkama­ra vezetőségét rábírni, hogy az alig két év előtt 18 000 korona költségve­téssel készített, igen fényes és rendkí­vül praktikus tanácstermi berendezé­sét - amelyet eleinte a kamara új pa­lotájába akartak vinni - 2800 korona csekély árban eladja. „A berendezés három elnöki széket magában foglaló elnöki emelvényből, hozzá előadói asztalból, 84 székből és 25 pádból áll a megfelelő dobogókkal és lépcsők­kel úgy, hogy a székeket és padokat a terem három oldalára amfiteatraliku- san felállítani, kívánatra pedig szét­szedve a teremből eltávolítani lehes­sen. Az összes bútordarabok faragott tölgyfából készültek" - adta hírül a Társadalmi Lapok 1900. június 10-i száma. A városháza dísztermébe kerülő bútorok szépsége, a terem berende­zése ma, 110 év elekével is kiváltja a belépők csodálatát. Az épület berendezésénél előde­ink az újpesti iparosokat, a hazai gyártmányokat további előnyökben részesítették. A bútor és irodaberen­dezés munkálatait Bajusz Bálint és társai újpesti, valamint Machunka Imre budapesti vállalkozók között osztották meg (az utóbbi cég nyerte el a vendéglő berendezését is). A hajlított bútorok szállításával Diamant Ignácz újpesti kereskedőt bízták meg, a vasbútorokra Schlotta Ernő budapesti cégét választották. A címtáblákat Mitz Elek újpesti címfes­tő, az órákat Deutsch Zsigmond és a Nasser-testvérek szállították. A házi telefonhálózat és a villamos csengő­rendszer kiépítésére Schreibet Gyula ajánlata volt a legjobb, aki egy év ga­ranciát is ígért. Még ezer apró és na­gyobb feladat volt még. Majd Schreibel Gyula építési vál­lalkozó bejelentette a község elöljá­róságának, hogy az új községházát a kellő időben, illető tervek szerint el­készítette, s egyúttal kérte ennek jegyzőkönyvi megállapítását is, az új községház ideiglenes átvételét. Ez 110 évvel ezelőtt, 1900. augusztus 22-én meg is történt.- BANCHA KATALIN Felhasznált forrás: Az újpesti városháza törté­nete (Újpest Önkormányzata 2001, írta: Rojkó Annamária, szerkesztette: Bangha Ka­talin) Szilvásgombóc - tortába rejtve Nem tudom, mit szólna az olvasó, hogy az otthon reggelire bekapott pirítós és az utána küldött hosszú kávé után nem sokkal, 8 óra körül váratlanul egy óriási, saccra több mint 10 centi „magas", szeletekből formált tortával találná magát szemben.- íme az ország tortája, a szilvásgombóc-torta. Most készült el - mondja kezével illendően tiszteletre­méltó mozdulatot leírva a levegőben Kisgergely Zol­tán, a Harangvirág cukrászda tulajdonosa, miköz­ben cukrásza is meghajol az elém tárt remekművel. A csokoládémázzal bevont tortaszeleteken dí­szítésként tejszínrózsa, aszaltszilva-darabka kelleti magát. A tányéromat teljesen befedi egy szelet, feltárul a belseje is. A mély rózsaszínű krém, ami a csokoládés piskótaalap és a csokoládébevonatú tortakalap közé kerül, magában foglalja a megle­petést: egy kettévágott szilvásgombóc élethű bel­sejét. A süteményes villám még a tányér mellett pihen, egyelőre a látványban gyönyörködünk. A cukrászda Újpestért dobogó szívű tulajdono­sa meglepetésnek szánta, hogy augusztus 20-a, a hivatalos bemutatkozás előtt már „zsűrizhetem" a tányéromra került mintát. A recept, amely a na­pokban érkezett az ország tortáját elkészítő cuk­rászdákba, őket sem hagyta nyugton. A Harangvirág cukrászda azonban nem vesz részt a versengésben.- Megfigyelőként azonban ott vagyunk - mondja vendéglátóm. - Ne tartson szerénytelen­nek, de tény, hogy a Kisgergely márkanevet 20 éve a fagylaltkészítés élvonalában jegyzik Magyaror­szágon. Garantált minőségben, 50 ízben kínált kéz­műves fagylaltunk nemcsak az újpesti és a Miskol­con lévő két üzletünkben ismertek, hanem vi­szonteladó partnereink is vásárolják. Ti­zedik esztendeje, hogy megvásá­roltuk a Harangvirág cukrász­dát, és ezzel a jól csengő név­vel nyolcvan évre visszatekin­tő presszós, cukrászdái ha­gyományokat éltetünk. A cukrászda egyedi ízvilága, a másutt nem kapható sütemé­nyek vonzók. Korántsem az országtorta versenyben résztve­vők és a versenyzők bírálataként mon­dom, hogy én a „célfotós", feketén-fehéren mérhe­tő versenyeket kedvelem. A gasztronómia nem ilyen. A ország tortáját azonban elkészítjük, sőt, kí­nálatunkba beemeljük ezt a különlegességet is - térünk rá Életműdíjas vendéglátómmal arra, hogy egy négy évvel ezelőtti reklámfogás szerint augusz­tus 20-a legyen az ország születésnapja. Mivel egy születésnap nem képzelhető el torta nélkül, ezért a Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Cukrász Iparo­sok Országos Ipartestülete részvételével vállalkozó kedvű cukrászokkal zajlik a verseny. Üzletünkben megtalálható a 2007-ik év madár­tej ország tortája, amely egyúttal Újpest várossá nyilvánításában 100. esztendejét is köszöntötte. Az egymást követő években a pándi meggy- és a szatmári szilvatorta is bekerült a kínálatba.- Van-e magyarázata annak, hogy egymás utáni két évben is a szilva került a a születésnapi tortá­ba?- Ennek én nagyon örülök és szimbólumnak tar­tom - szögezi le Kisgergely Zoltán. - A szilva, amely hosszú ideig értéktelen gyümölcsnek számí­tott, végre megtalálta méltó helyét a gasztronómi­ában. A jó magyar szilva hosszú érésidő után zama­tos gyümölccsé válik. Ettől varázsolja ízletessé a sü­teményeket is. A szilvásgombóc-torta krémje nem geil, hanem ehető, kissé savanykás ízbe hajló alko­tás, amelynek különlegeségét a gombóc belsejét idéző, marcipánból készült szilva adja. Lásson hozzá! - ösztökél Kisgergely Zol­tán, így megadom magam a munka­köri kötelességnek. A torta na­gyon finom. Sikere lesz, az biz­tos. Közben hallgatom a ven­déglátómat, aki, olvasva gondo­lataimban megnyugtat: a tortát azok is fogyaszthatják, akiknek valamilyen okból mellőzni kény­telenek az édességet. Ízesítésnél szőlőcukrot használnak, amely mintegy 20 százalékkal csökkenti a torta cukortartalmát. Kiderül az is: Kisgergely Zoltán megalkotta a torta ízével „rokon" szilváskockát, amely már jóval augusztus 20-a előtt a cukrászda újdonsága lesz. A hely szelleme és a vendégkör óhaja arra is ösztönözte, hogy újraalkossa az előd­je által kínált Újpest-szeletet, amely minőségben és ízét tekintve is felveszi a versenyt az új és a tradici­onális süteményekkel. - B. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom