Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-12-21 / 30. szám
Visszatekintő Lapunk összes munkatársa nevében áldott, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag, békés új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Harkai Péter főszerkesztő, Újpesti Napló (A következő lapszámunk 2010, január 11-én jelenik meg,) folytatás a 2. oldalról tunk támogatásával - a szakrendelő felújítása. Elsőként a nyílászárók rendszere, a gépészet újulnak meg és további pályázati összegekből lehetőség nyílik reményeink szerint más felújításokra. Úgy gondolom, ez egy Főtér-nagyságú, több éven át tartó feladat, ami nagyon fontos és régóta tervezett felújítás. Ha minden a tervek szerint halad, tavasszal kezdődhet a felújítás. Szeretnénk mielőbb átköltöztetni a mostoha körülmények között lévő gyermekfogászati szakrendelést is.- Újpest mumusa a közlekedés, amelynek során napi téma például a Váci út forgalma,-Sajnos nemcsak a Váci út mentén lakók jelzik a forgalommal járó zajhatást. Zajterhelés az MO-ás út mellől is van, sokan zajvédő fal megépítésében látnák a megoldást. Ezzel is foglalkoznunk kell. De ha már a közlekedésnél tartunk: Székesdűlőn megkezdődik a tervek szerint az esővíz-csatorna építése, ami feltétele a szilárd útburkolat kialakításának. Ez jelzi, célba értek azok a tárgyalások, amelyeket a terület másik tulajdonosaival: Dunakeszi önkormányzatával és a francia tulajdonban lévő bevásárló központ vezetésével folytattunk.- Szó esett a jövő évi költségvetés kapcsán a csökkenő állami támogatásról. Miként tervezi az önkormányzat a saját bevételeit?- Előrelátóan és a lehetőségek felmérésével. Mivel a munkahelyek megtartásában vajmi kevés a szerepünk, más módon támogatjuk az újpestieket. A vállalkozók számára jó hír, hogy nem emel bérleti díjat az önkormányzat, és a helypénzt sem az újpesti piacon. Az infláció alatti ráta alatt emelkedik az építmény- és a telekadó. Mindezek apró, de jobb közérzetet biztosító döntések lehetnek. Szeretném remélni, hogy a 2010-es esztendő sem lesz rosz- szabb mint az idei, anyagiakban sajnos már nem bővelkedő esztendő volt. Kívánom, hogy sikerüljön továbbra is két lábbal a Földön maradni. Ennek reményében a közelgő ünnepekre békét, boldogságot, szeretetteljes együtt töltött időt kívánok minden újpestinek. - BANCHA KATALIN „Szeretném remélni, hogy a 2010-es esztendő sem lesz rosszabb mint az idei" A színésznek a legnagyobb ajándék, ha felcsattan a taps Lukács Sándor túl hitelesen vakoskodott Egyre-másra arról hallani, hogy az egyik legnépszerűbb magyar színésznek baj van a látásával. Lukács Sándor is hallott a pletykákról, de mint mondta, semmivel sincs rosz- szabb szeme, mint a vele egykorú halandóknak - minderről mi is meggyőződhettünk a március 15- én, amikor szavalatával emelte az újpesti ünnepség fényét. Lapunknak elmesélte, hogy honnan datálódik a félreértés.- Sok évvel ezelőtt eljátszottam Vak Béla király szerepét, ahol valóban sokat vakoskodtam a figura megformálása során - mondta a színész. - Annyira jól sikerült a dolog, hogy a kolléganőm, Neményi Lili felhívta a feleségemet, és elször- nyedve kérdezte, hogy valóban ennyire rosszul látok?! A párom természetesen megnyugtatta. különösebb bajom nincs, mi több, örült annak - velem együtt - hogy ilyen hitelesen tudtam alakítani a szerepemet. A művész elmondta, hogy a színpadon még soha sem kellett szemüveges alakot megformálnia, és a filmekben sem jutott neki olyan szerep ahol az okuláréval kellett volna bajlódnia.- Persze, ha találkoznék olyan rendezővel, aki megkövetelné a szemüveget, akkor minden bizonnyal „ablaküveges" kelléket tűznék az orromra. Egyébként csak az olvasáshoz és a vezetéshez használom az üveget, még kedvenc sportomnál, a tenisznél sem kell viselnem. Bár, amikor nagyon nehéz meccset játszom, akkor néha mozog a vonal, ami azt jelenti, hogy én úgy látom, a partnerem labdája a vonalon kívülre csapódik. No, ilyenkor kapom a zrikát, mondogatják, hogy nem kellene szégyellnem, hogy már szükségem van a szemüvegre. De, félre a tréfával, jól látok, persze nem azt mondom, hogy sasszemem van, de higgye el mindenki, hogy nem kell még a fehér bot. Lukács Sándor egyetlen esetben használ csak szemüveget, amikor a rádióban olvas fel novellát vagy valamilyen regényből részleteket.- Ott tilos téveszteni. Még akkor is felteszem, ha véletlenül kívülről fújom az olvasni valót. Persze a szereptanulásnál is használom, legutóbb a játék a kastélyban című darab magolásakor volt segítségemre a szemüveg. A bemutatón természetesen már nem volt rajtam, mert Almást, a színész a szerep szerint nem is szemüveges. Közeledik a karácsony, amelyre Lukács Sándor mindig nagyon készül. Igaz, arról nem beszélt, hogy ki milyen ajándékot kap a fa alá, mert a meglepetést kimondottan szereti.- Nem is az ajándék értéke a fontos, hanem hogy milyen szeretettel adjuk. Bevallom, magam nagyon szeretek adni és kapni is, legszívesebben minden barátomat meglepném valamilyen csekélységgel. És - fűzte hozzá - szeretném, ha a közönség érezné, hogy karácsony szent ünnepén is gondolok a nézőkre, mert nekünk színészeknek a legfontosabb és a legszebb ajándék, ha egy-egy előadás után, pedig karácsony csak egyszer van egy évben, felcsattan a taps. - G.G.
