Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-08-08 / 14. szám
1 Egy elmaradt interjú margójára Családtagjai, egykori zenés társai, újságírók és közéleti szereplők vettek végső búcsút július 28-án a Megyeri temetőben Merczel Andrástól, az Újpesti Közösségi Televízió nyugalmazott főszerkesztőjétől, zenésztől és korábbi önkormányzati képviselőtől. Merczel András súlyos betegség következtében hunyt el, július 7-én, 65 éves korában. Z ene-újpesti közélet- család, ez a három dolog az, ami Merczel András életét kiteljesítette. A sorrend hol változott, hol egyszerre igyekezett minden elvárásnak megfelelni. S mindez nyaranta kiegészült a sporttal, a dunai motoros csónakkal és a régi szenvedéllyel: a motorozással. Merczel András igazi újpesti fiú volt, akinek közel három évtizeden át tartó zenészi pályafutását a zeneiskolában alapozták meg, akkortájt még tangóharmonikával. A hatvanas években a Liversing (Demjén Ferenc, Oemjén István, Pataki László, Szendrődy Zsolt) dobosaként lett ismert, ma már rock történelem, hogy az együttes elsó'k között játszotta Jimi Hendrix, a Cream, az Animals, a Rolling Stones számait. Ezután a saját szervezésű Olympia együttes - Horváth Károly, Charlie együttese következetett, majd évekig a Scampoló, végül az Apolló. Legendás pop-rock korszak legendás dobosa volt. Merczel András, mint egykori Könyves diák nagy rajongótáborra tett szert már akkor a koncerteken - többek között a Budai Ifjúsági Parkban - és a hordozható táskarádiókból felharsanó zeneszámok nyomán. Sajnálatos módon kevés zenei és televíziós felvétel maradt utána, pedig sikertörténet volt az övék. Annál több tekercs és videofelvétel ó'rizte televíziós hivatásának eredményét, amelyek nem róla szóltak, de személyén keresztül, újpesti szívdobbanásával „tálalta" az Újpesti Közösségi Televízió műsorait. Ahogy a rock hőskorában indult dobos karrierje, a kábeltelevíziózás is gyermekcipőben tipegett még, amikor alapító főszerkesztője lett a helyi televíziónak. Először stúdiót teremtett, ezzel egy időben műsort is készített. Merczel András szerkesztőségének adásai nagy vonzerőt jelentettek, már csak ezért is, mert az újpesti hírek, események hétfőnként ültették a televízió képernyője elé a nézőket, - igaz akkor még csak a városközpont, majd az Izzó lakótelep lakóit - amikor a „nagy" tévében szünnap volt. Az újpesti kisgyerekeket pedig esti mesével „parancsolta" ágyba. Igazi csapatépítő volt itt is, kollégái, munkatársai hosszú éveken át dolgoztak vele. A hőskorból az évek során Újpest egészét, majd Káposztás- megyert is behálózó helyi televízió lett, s mire a technikai feltételek is egységesültek, egy újpesti városi televízió átadásával búcsúzott Merczel András az aktív munkától. Műsoraiban kiemelt figyelmet fordított a helytörténeti értékek megőrzésére, és a városrész természeti értékeinek bemutatására, filmet forgatott a város nevezetességeiről. Pályázatokon ismerték el, díjazták munkájukat. Merczel András aktív közéleti szerepet vállalt az Újpestért Egyesületben majd 1998-2002 között a képviselő- testület tagja volt szintén az egyesület színeiben. A képviselővé választást nagy megtiszteltetésnek és a több évtizedes közéleti tevékenysége korábbi bizottsági munkája elismeréseként élte meg. Az újpestiek érdekeit képviselte, páratlan helyismerete, tájéko-. zottsága volt ebben segítségére és családja mindenkori támogatása. Az év tavaszán reménnyel telve szólt arról, gyógyultnak tekintik az orvosok. Ennek örömére megbeszéltük: hamarosan egy interjúban fogaljuk össze a retro korszak bíztatására is a rock történelmet, amelyet Merczel András a dob mögött ülve írt. Fájdalom, hogy mindketten hittünk abban: van rá időnk... - BANGHA KATALIN Volt egyszer egy újság Ez a címe a Budapesti 1 Nap főszerkesztője, Dalia László „búcsú- jegyzetének". Igen, búcsúzni vagyunk kénytelenek, mert a tulajdonos Pannon Lapok Társasága úgy döntött, túl sokára térül meg a befektetett pénz, és beszüntette a lap megjelenését. Azon hetilapét, amely - ez úton is köszönet érte! - sok újpestinek hiányzott, ha a közel sem tökéletes terjesztés miatt nem találta a postaládájában. IP A budapestiek mindennapjaival foglalkoztunk, politikamentesen. Az olvasók hamar megszerették és magukénak érezték a „hét napot”, i Hibáztunk is, persze, amire fel is hívták a figyelmünket, de „mindig azzal kezdték, hogy nagyon szeretik a lapot, ne hagyjuk abba" - írja utolsó jegyzetében a főszerkesztő. Nem hagytuk abba, abbahagyatták velünk! Az egyéves születésnapunkat sem érhettük meg, pedig mindössze két hét választott el tőle: múlt év augusztus tizenötödikén indultunk. Most telefonok, levelek, e- mailek sokasága érkezik a szerkesztőségbe. Nem értik, miért kellett megszüntetni egy ilyen közkedvelt újságot. Mi sem. Húsz belső és hatvan külső munkatárs igyekezett „fogyasztható” újságot készíteni. A jelek szerint sikerrel. Ezért úgy döntöttünk, nem adjuk fel harc nélkül. Ha úgy gondolják, Kedves Olvasók, álljanak mellénk! Ahogyan tette utolsó számunkban Paul Lendvai, az európai újságíró-legenda, Spiró György író, Havas Henrik és Ráday Mihály kollégánk, Márta István színházigazgató, a Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza. Meg Éva néni, a „mezei" olvasó. Mi elsősorban az Éva néniknek írtunk. És köszönjük az újpesti „Éva néniknek", hogy szerettek bennünket. Hadd zárjam egy személyes megjegyzéssel: soha olyan nyitott szemmel nem jártam Újpesten, mint amióta a lap külső munkatársa voltam. Pedig harminc- nyolc éve lakom itt. Ami az újpestieknek fájt, az fájt nekem is. És fáj továbbra is, csak már nem mondhatom el, „Ahogy én látom”. Az Újpesti Napló főszerkesztője, Harkai Péter szép gesztust gyakorolt: módot adott rá, hogy ez úton is elbúcsúzzunk. Köszönjük! - HEGEDŰS ESZTER www.ujpest.hu 9
