Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-11-15 / 21. szám
\ ÚJPESTI NAPLÓ - li. ÉVFOLYAM, 21. 5ZÁM Névjegy: Dr. Szerényt Antalné, Született: Sárváron Tanulmányai: Általános iskola, Verseghy Ferenc Gimnázium Szolnok Diploma: Pázmány Péter Tudomány Egyetem, magyar, francia, latin-orosz szak Pályafutás: Újpest Kereskedelmi Középiskola, Berzeviczy Gergely Kéttannyelvű Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola és Gimnázium. Család: Férje: 2007-ben hunyt el. Három gyermek, négy unoka, három dédunoka. Díjak, elismerések: Arany Katedra-díj, Arany Horgony-díj, Újpestért-díj. Újpest csodálatos hely A helytörténész vallomása- Mikor érkezett Újpestre?- 1937-ben Szolnokról költöztem szüleimmel a főváros közelébe, Újpestre. Az 55-ös villamossal Budapest központjában voltam. Az Istvántelki út környékén, a Rozs utcában, a Chinoin gyógyszergyár mögött, az akkori „villanegyedben" telepedtünk le. Máraz első hónapokban megszerettem itt, még akkor is, ha a korabeli Rákospalota elmaradottabb rész volt is.- Hol kezdte tanári pályáját?- Az újpesti Kereskedelmi Szaktanfolyamon magyar nyelvet és irodalmat tanítottam. Ezt követően 1947-től a város által alapított Kereskedelmi Középiskolában a magyar mellett orosz nyelvet is tanítottam, hiszen a franciára és a latinra nem volt szükség akkoriban. Ez az intézmény ma Berzeviczy Gergely nevét viseli. Innen vonultam nyugállományba 2004-ben. Több mint öt évtizedig tanítottam Újpesten, ezért Arany Katedra kitüntetésben részesültem.- Kinek a hatására kezdett helytörténettel foglalkozni?- A Megyeri Úti Általános Iskolában tanító Neogrády László kollégám keltette föl az érdeklődésemet Újpest története iránt. A helytörténeti kutatást Ő indította el. A tanulók előbb régi használati tárgyakat és az építkezések során előkerült cserepeket vittek be az iskolába. Gyűjtötték a tárgyi emlékeket. Majd fölmerült a gondolat, hogy ismertessük meg Újpest történetével az ittlakókat.- A helytörténet kutatáshoz hogyan kezdett hozzá?- A hatvanas években a Magyar Televízió a budapesti kerületek között helytörténeti vetélkedőt rendezett. Ez a kerületi művelődési osztály figyelmét is a szervezettebb kutatás támogatására irányította. Egyre elmélyültebb érdeklődéssel kapcsolódtam ebbe a munkába. Számomra a legérdekesebb és a legizgalmasabb kérdés az volt, honnan indult el ez a XX. század közepére már virágzó megyei jogú város.- Hogyan fejlődött Újpest a 19. század második felétől?- Megindult az ipari fejlődés, ugyanis az ország más tájairól sokan vándoroltak ide a biztos kereset reményében. Akik jöttek, lassan-lassan igazi újpestivé váltak. Igyekeztek, hogy minél többet tegyenek gazdasági és kulturális téren egyaránt. Újpestet 1870-től „kis-Amerikának" nevezték, hiszen a településre elsősorban az asztalos- és a bőripar (Mauthner Bőrgyár) fejlődése volt a jellemző - a hajógyárakról, a hajóépítésről, a Wolfner Cipőgyárról, a Tungsram Rt-ről és a többi Újpestet meghatározó cégről most nem is beszélve. Újpest a 20. század elején Magyarország negyedik legjelentősebb ipari városává nőtt. Igaz, volt egy időszak, amikor Újpesten szőlő- és gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak, de ezzel az ipar rohamos fejlődése miatt felhagytak. Mivel a vasútállomás környékén ott volt a szép kertvárosi rész a villákkal, ez vonzotta a pestieket, és 1860-ig a parkok és a jó levegő miatt sokan költöztek ide.- Mely kutatási témák vonzották?- Elsősorban a város kulturális, valamint fejlett színházi élete és iskolarendszere. Összeállítottam az Újpesttel foglalkozó folyóiratok és újságok teljes -100 évet átfogó - bibliográfiáját az első újpesti hetilap, az 1877-ben megjelent Újpesti Értesítőtől kezdve az 1970-es évekig. Egy szerencsés véletlen folytán előkerült az addig elveszettnek hitt 1840. április 4-én kelt községi alapítólevél, amely újabb lendületet adott az egyre szervezettebbé váló kutatómunkának. Én a Pest Megyei Levéltárban, az Országos Széchenyi Könyvtár folyóirattárában, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében fellelhető sajtódokumentumokat gyűjtöttem össze, elsősorban az oktatás, a sajtó és a színház érdekelt. Nagy vonalakban elkészítettem az újpesti elemi iskolák történetét 1841-től - az első elemi iskola megalapításától - 1880- ig, amikor a községi iskolákat közös megegyezéssel az állam vette át. Erről a témáról „Az újpesti elemi iskolák története" címmel nagyobb tanulmányt írtam, amely az Újpesti Helytörténeti Értesítőben 2004-ben és 2005-ben folytatásban jelent meg. Még a XIX. század végén polgári iskolák létesültek, majd nem kis küzdelem árán 1905-ben egy gimnázium is megkezdte működését. Munkásságomért a város önkormányzata Újpestért díjban részesített.- Mit tudhatunk a korabeli Újpest kulturális életéről, az egyesületekről?- Újpest kettős arculatú nagyközség volt. Egyrészt nagymértékben fejlődött ipara, másrészt jelentős kulturális élet zajlott itt. A színházi élet már az 1860-as években kialakult. A helyi amatőr társulat magas színvonalú színdarabokat mutatott be, de a vándortársulatokat is kedvelte a közönség. Mindezekről már 1877-ben az első újpesti hetilap is tudósított. írtam az állandó kőszínház építésének gondjairól és az örömről, hogy a létesítéséért hozott áldozatok nem voltak hiábavalók. Sajnos, a színház a második világháborúban megsemmisült, amelyet később nem építettek újjá. Erről tanulmányomban részletesen olvashatnak az érdeklődők.- Létesültek könyvtárak?- Igen. 1870 táján egyesületek sora alakult, kisebb könyvtárakkal, de a nagyközség és a népiskola is rendelkezett könyvtárral. Újpest, mint említettem, munkásváros volt. Külön említem a Munkásotthont, amely az egyik szellemi központ volt. Itt jelentős könyvtár, színjátszó csoport, turista szakosztály, énekkar működött. Megfordult itt József Attila is. Az épületet a 70-es évek elhamarkodott városrendezése során - az újpestiek tiltakozása ellenére-lebontották.- Jelenleg milyen témák foglalkoztatják?- Van néhány feldolgozatlan helytörténeti anyagom. Ezek Újpest életének sokszínűségével, irodalmi életével foglalkoznak. Biztatom magam: kezdj hozzá! így lesz! Folytatni szeretném az iskolák történetét, feltárni az újpesti mozik sorsát. Mindehhez sok segítséget kapok Kadlecovits Géza helytörténésztől.- A kutatás mellett mivel foglalkozik még?- Az Újpesti Városvédő Egyesületet Kadlecovits Géza 1990-ben hozta létre, amelynek egyik alapítója és vezetőségi tagja vagyok. Az itt végzett munkámért az Arany Horgony kitüntetést kaptam. Az Egyesület dr. Kovács Ivánné elnök irányításával lendületes szakmai munkát folytat. Havi rendszerességgel baráti, klubszerű összejöveteleket tartunk A múlt év nyarán Kárpátalján jártunk, majd az ott készült fotókat tekintettük meg. Ez év márciusában a szlovákiai Nagysallóban jártunk, ahol az 1848-as magyar szabadságharc-a csata - emlékművét koszorúztuk meg. Újpest 2007-ben ünnepelte várossá válásának 100. évfordulóját, melynek keretében a korábbi újpesti polgármesterek sírjait koszorúztuk meg a Megyeri temetőben. A jubileumi ünnepségsorozatba a Városvédő Egyesület is tevőlegesen bekapcsolódott. -SZÉPLAKI KÁLMÁN AZ ELSZÁRMAZOTT „CSAPOS” KÖZBESZÓL A napokban tartottuk a 25. érettségi találkozónkat - mi, a Berzeviczy Gizella Közgazdasági Szakközépiskolában 1983-ban végzett „A"-sok. És én idén sem, ahogy az elmúlt alkalmakkor sem mertem megkérdezni, hogy ki mit tud egyik-másik hajdani tanárunkról, nehogy azt kelljen hallanom, nincsenek már köztünk. A „Giziben" számtalan furcsa pedagógus tanított - fel nem sorolom mindegyiket -, de akadt egy, akire még a tanártársak is másképp néztek. Magyart és orosz próbált tanítani nekünk, megvadult kamaszlányoknak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Óra után általában behúzódott a könyvtárba, ott biztosan nem zavartuk őt. Neki köszönhetem, hogy a számomra teljesen idegen könyvelősdi világból mégis lehetett lopkodni perceket abban a poros könyvtárban különböző regényhősök között, hogy lehetett a tanárnő fanyar, foghegyről odadobált, tú'hegyes megjegyzésein vigyorogni. Neki köszönhetem, hogy országos irodalmi versenyeken vettem részt, eljutottam az akkori Lenin- grádba tanulmányútra, neki köszönhetem, hogy teljes mértékben az irodalom felé fordultam, és azt is neki, hogy azon kevés szakközepes közé tartoztam, aki bátran megpróbálhatta a felvételit az ELTE-re. Többségünk igencsak tartott tőle - mi tagadás, valóban volt valami különös abban, hogy mindig magányosan rótta a suli folyosóit, és beszélgetni is csak a kiválasztottakkal állt le, rövid időre, hogy aztán újra beássa magát a könyvtárba. Ez a rettegéssel vegyes tisztelet persze nem vonta maga után automatikusan, hogy bárki bármikor is megírta volna a leckéjét. „Dobd el a cigit, jön a Szerényke!" - a második emeleti folyosón gyakran hangzott el a figyelmeztetés. És tényleg jaj volt nekünk, ha jött a "Szerényke" - mi ugyanis így neveztük a háta mögött Dr. Szerényi Antalné tanárnőt. Megtiszteltetésnek érzem, hogy szerkeszthettem a róla szóló cikket.- TÖRÖK MONIKA, olvasószerkesztő www.ujpest.hu 9
