Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-11-15 / 21. szám

I ■IF min re A Z INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2008. november 15. Híres újpesti cigányok 21 Tojás, a prímás N emrégiben még az oláh cigányok is a magyar nótára meg a muzsikusok által megszólalta­tott cigányzenére mulattak, mint általában mindenki, aki szórakozni, házasodni, keresz­telni kívánkozott. Ennek a korszaknak jól bevált hege­dűse a lakodalmaktól temetésekig Csóka Ödön, köz­szájon forgó nevén a Tojás volt. 1936. január nyolcadi­kén született Újpesten. Édesapja, Csóka István, a kitű­nő' muzsikus az összes fiú gyermekét tanítja bó'gó'n, hegedűn, brácsán, kinek melyik hangszert gondolta. Fiainak a zene munkájuk, egyben szenvedélyük is lesz csak úgy, mint az övé volt a boldog békeidőkben. Ödön több oknál fogva nem törekedett a muzsikus pályára, a biztos fix pénz jobban érdekelte. A munkás- osztályé a hatalom! E korabeli mondat is hozzájárulha­tott döntéséhez. így került a Hajógyárba a szegkovács­ok mellé. Kibírta az első napokat, a nehéz fizikai munká­hoz is hamar hozzászokott. Dolgozott az Újpesti Szegko­vács ktsz-ben, megszűnése után pedig a Bútorgyárban. Hétvégén azért el-eljárt muzsikálni. Formában tartotta magát, mintha érezte volna, később jelentős szerep elé állítja őt a sors. Az újpesti cigánybálok rendezésében élen járt a Csóka család. E régi szokást a háborús évek múltával, Csóka Anna, közismert nevén a Bari Annus szervezte meg. Nagynénjétől a stafétabotot Tojás vitte tovább. Társasági emberré, központi figurájává, ková­szává vált az újpesti muzsikusoknak. A Károlyi utca egyik oldalán a piac zöldség-gyümölcs kereskedései: a cigánysor, más néven a c-vágány húzódik. Szemben, a páros oldalon a Lóverseny iroda, az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola, és a Két Kupa bisztró. A piac Templom utcai sarkán működött a Kupa, avagy Dózsa, a cigányok egy­szerűen Tiszti Klubnak becézték. Ki hogy ismerte a mára papír-írószerként üzemeltetett régi kocsmát. Cigány­bandáért lagzi vagy bármilyen hakni miatt a Kupába kellett menni, Tojáshoz. Ő énekelte, alkudta ki a pénzt! A kedves megrendelőhöz illő bandát volt képes kiállíta­ni. A jó fülű és nem annyira füles kuncsaftoknak egy­aránt, természetesen pénztárcák szerint is, zseniálisan kalkulált. Mennyi és mi fér bele, mindenki megelégedé­sére. A muzsikusok is rendre betértek érdeklődni a bisztróba. Ha nem volt ott a Tojás, és a piacon sem látták kávézni, akkor a hatalmas söntéspult mögött álló csapos­nál lehetett - amolyan korabeli mobilként - üzenetet hagyni vagy éppenséggel kapni. A banda toborzása is itt zajlott. Ilyenkor egy asztal köré került az üzlet összes sza­bad ülőalkalmatossága. Körbevették Ödönt. Ő pedig pa­pírra, számolócédulákra, hol mire véste fel sorban a ne­veket, meg hogy ki milyen hangszeres... Minden hozzá fordulónak adott valamilyen testhezálló munkát. Ha akadt olyan, ki nem fért be a zenekarba, az a bálba vagy jegy­szedő, vagy ruhatáros feladatra biztosan számíthatott. 1964-ben megnősült. Elvette a muzsikus családból származó Csömör Máriát, házasságukból két lány, Má­ria és Margit, valamit egy fiú, Ödön született. Másik specialitása a házaknál megrendezésre került lakodalmak voltak. Ilyenkor lakásra rendelték a fodrászt, hadd nyírja meg az asszony mellett az embert és a gye­rekeket is. A készülődés családias hangulata volt a fon­tos! A két részre szakadt rokonság egyik fele minden­áron a másik felet akarta kiszolgálni. SUrögni-forogni, pakolászni. A kisebb lakásokból sokszor a bútor is kike­rült az udvarra, hogy legyen elég hely a násznép számá­ra. A zenészek rendre hozták hangszereiket, hogy bármi­kor be tudjanak szállni a felfogadott banda mellé egy kis örömzenére a régi nóták, ritka nóták vetélkedőjébe. Tétre, helyre, befutóra! így szól a fogadási lehető­ségeket felsoroló tábla. Tojás szenvedélye a lövi volt. A Bokiban (Lóversenyirodában) ötforintos alappal le­hetett indulni. Viszont a kisbokinál vagy zugbokinál egy-két forintért is játszhatott a kispénzű, de kockáz­tatni akaró ember. Csóka Ödön infarktusban hunyt el, alig múlt negyvenhét éves. Temetésén a népes rokon­ság mellett talán utoljára jött össze Újpest és Palota cigánysága. Amikor a megyeri pap jelt adott, hogy le­ereszthetik a földbe, a Palotáról érkezett oláh cigá­nyok zokogva borultak a halott muzsikus koporsójára.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom