Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-11-15 / 21. szám
N G Y E ES K E R U L E S 20 Hétköznapi hősök A Svábhegytől az újpesti panelig X Van aki a családi házas övezetre esküszik, van, akinek a társasház, vagy épp a panellakás marad az élettere. Mint a törékeny alkatú, jó humorú, és jókora bölcsességgel megáldott Ladányiné Emmi néninek. Az ő életében nemcsak az otthont, hanem a munkával töltött éveket is jelenti a panel, hiszen a kerület központjában és Káposztásmegyeren létesült épületek kivitelezésénél évekig jelen volt, és - nő létére - a munkásokat irányította. Emmi néni nem mellesleg Petőfi Sándor rokona. Először erről próbáltam kérdezni, de hamar témát váltott...- Édesapám, Petrovics István családján keresztül állok rokonságban Petőfivel, de nemcsak a költő a rokonom, hanem a világhírű gitáros, Les Paul is. A zenész kereste magyarországi rokonait, de nem vettem fel vele a kapcsolatot. Ezek a rokonságok nem az én érdemeim, a magam erejéből megszerzett sikerekre vagyok büszke.- Hogy emlékszik vissza a gyerekkorára? Milyen értékrendet hozott otthonról?- Magasan kvalifikált nagyszüleim voltak, vidéken éltek. Édesapám a ferencvárosi pályaudvar felügyelője volt, édesanyám pedig kereskedő. A Verebélyi klinikán születtem 1930 februárjában. A Ferenc körúton laktunk, jómódban éltünk. Egy ideig a Svábhegyen, majd a Bakáts téren jártam iskolába, kilenc éves koromban leköltöztünk vidékre, nagymamám birtokára, a Káli-medencébe, Szent- békkállára. A világhírű „kékkúti vizet" mi még valóban kútból nyertük... Fegyelem, és szigor volt jellemző a családra, tisztelettudónak neveltek. Szigorú volt az iskolám is, de alaposan megtanultam németül. 1948-ban jöttünk vissza Pestre. A Márvány utcai kereskedelmi iskolában végeztem, statisztikusként.- Egy statisztikusként végzett fiatal lány hogy kerül az építőipar közelébe?- Elvégeztem a Venetianer utcai iskola anyaggazdálkodási képzését is, és voltak feltalálásaim, újításaim, tájékozódtam, képeztem magam. Anyagosként kezdtem az egykori Budai Magasépítő vállalatnál - az első munkám az államfői rezidencián volt majd onnan a Villamos Erőműbe kerültem, később pedig a ‘43-as Építőipari Vállalathoz, ahol közel negyven évig dolgoztam. Végigjártam a ranglétrát, bizonyítottam. Volt, hogy karácsony este is dolgoztam, áruért kellett mennem. A főnököm Szovjetunióban ismerte meg a panellakások tervezését, kivitelezését, itthon betanította a munkásokat, én pedig csoportvezető lettem, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. 120 emberem volt, és 5 könyvelőm, én ügyeltem a munkájukat. De nehogy azt higgye, hogy csak főnökösködtem, dehogy. Ha kellett, takarítottam. Ha kellett, teát főztem. Szerveztem, intézkedtem, imádtam csinálni. Azért persze szigorú voltam a munkatársaimmal, így hamar kialakult a rend, a fegyelem; követeltem, de respektáltak. Folyt a munka szépen a maga medrében. Kellett is a fegyelem, mivel nehéz munkáink voltak. Hatalmas tepsikben készültek a panelek, egy elem négy tonnát nyomott.- Hogy emlékszik vissza az első beköltözésekre?- Óriási lakáshiány volt a hetvenes években, rengeteg lakásigénylő, sokan még a szülőkkel laktak, vagy lepusztult, apró pici lakásokban éltek, érthető, micsoda ünnep volt a költözéseknél; az akkori politikusok is kivették belőle a részüket. Miniszterek jöttek az átadásra, folyt a francia pezsgő, kint volt a tévé. Az első újpesti épület az Aradi utca 1. volt, aztán jött a többi. Nemcsak a központban, hanem Káposztásmegyeren is építkezni kezdtünk, az egykori Óceán ABC-től egészen a kerülethatárig. Aztán jöttek a békásmegyeri, kispesti, lőrinci lakótelepek is.- Évek óta Ön is egy újpesti panellakásban él. Mikor költözött ide?- Amikor elkezdtük a panelek építését, még a Sas-hegyen éltem. Az MTA egykori elnöke, Kosáry Domokos, és az egykori politikus, Losonczy Pál mellett laktam, sőt, össze is járt a család. Második férjem, aki erdélyi származású volt, megbetegedett, amputálni kellett a lábát. Munka után siettem haza ápolni őt és a háztartást vezetni. Sosem voltam betegállományban, a szülési szabadságról is hamar visz- szamentem dolgozni. Később megbetegedett édesanyám, lányomat 79-ben elveszítettem, később a férjemet is - nehéz idők voltak... Az első újpesti panellakok közt voltam, 1976 decemberében költöztem be ebbe a házba, ahol most is élek. Talán néhányan még emlékeznek, milyen csodás közösség született az első években. Családi programokat szerveztünk, együtt szalonnáztunk, kártyáztunk... ez ma már nincs így. Kissé elidegenedtünk egymástól, a lakók nagy részét nem ismerem, persze ezzel nemcsak én vagyok így. Hiányzik a segítőkészség, az empátia, ami családom, tanáraim révén átszőtte a gyerekkoromat.- Hogy telnek a mindennapjai nyugdíjasként?- Nem vagyok „pletyizős", ritkán járok társaságba. Sokáig a férjem őrbot- tyáni telkét gondoztam, de már két éve nem járok, nem szeretek utazni sem, és már nem vagyok húszéves... De a világ legfinomabb szőlője ott termett, higgye el. Van egy kedves kutyám, Kormi, vele sokat foglalkozom. Nehezen nyílok az emberek felé, de ha valakit a szívembe zárok, mint két legjobb barátomat, akik szintén ebben a házban laknak, ahhoz ragaszkodom. Nézem a tévét, hallgatom a híreket. Fáraszt a kor, bár nagymamám 94 évesen még gazdálkodott. Én most 78 vagyok. Kis nüanszok is elegendőek, hogy boldog legyek. -P. K. Nem a kutyákat - a gazdikat nevelik A Dunához közeli Zsilip utcában, sétára, és fürdőzésre is lehetőséget adó zöld környezetben található az 1990- ben alakult Népszigeti Kutyaiskola, mely az évek során az egyik legnépszerűbb és legeredményesebb iskolává vált. Ma már természetes az a módszer, melyet itt alkalmaznak: motivációs kiképzési technikával dolgoznak, azaz a tanítás a jutalmazásra épül. Ezt a humánus és rendkívül hatékony módszert szakemberek, tapasztalt kiképzők dolgozták ki. Dr. Kováts Zsolt nemzetközi hírű kinológus is az ügy mellé állt, valamint Korom Gábor mesterkiképző, aki az iskola vezetője lett. Az oktatók célja az, hogy olyan kutyás kultúrát közvetítsenek, ahol mind az eb, mind a kutyatartó jól és biztonságban érezheti magát - olvasható a www.kutyasuli.hu oldalon. Nemcsak az oktatás fűződik az iskolához: bemutató csoportjuk nagy sikerrel szerepelt az ősszel megrendezett Európai Kutyakiállításon. Az ember legjobb barátját komoly intézményrendszer várja: az ebek óvodába, sőt, alsó- és felső tagozatba járnak. A kutyaovi valóban az: ritkán látni egyszerre 15-20 felszabadultan és bátran rohangáló, egymással játszó kölyökkutyust. A legifjabbak a szocializációt tanulják meg, majd ezt az alap- és a középfokú tanfolyamok követik; a vizsgákon jól szerepelt ebek pedig a gyakorlásnak és sportág-kiválasztásnak teret adó klub- foglalkozáson vehetnek részt.- Nyár kivételével szinte egész évben folyamatosan indítjuk a héthetes tanfolyamainkat - tájékoztatott minket Nix Anita csoportvezető-oktató. - Minden hét-nyolc hónapnál idősebb kutyának ajánljuk a képzést fajtától, vér- mérséklettől függetlenül. Az alaptanfolyamon az engedelmességet tanulják meg, a középfokún már az ügyességi gyakorlatok dominálnak. Vannak őrző-védő, munkakutyakiképző és nyomkövető képzéseink is. Bevezettük az úgynevezett klikker-módszert. A klikker apró, kattogó hangot hallató, az ember és a kutya közötti kommunikációt elősegítő eszköz. Ennek használatával érjük el a sikereket. Ottjártunkkor két kutya előbb játékosan, majd egyre harciasabban esett egymásnak. A „vétkes eb" gazdája a laikusok számára szigorúan, kemény kézzel vezette ki kedvencét a kutyaközösségből. Vámosi-Nagy Nóra iskolavezető-helyettes - és mellesleg egy gyönyörű argentin dog, Paco gazdája - megnyugtatott minket.- A gazda helyesen, következetesen cselekedett, mivel vezető szerepben maradt. A gond általában az, hogy a gazdik nem kutyaként bánnak kedvencükkel, inkább túlszeretik őt, aztán csodálkoznak, ha nem engedelmeskednek nekik. Persze vannak túl félénk, vagy túl agresszív állatok, akad olyan is, hogy a kutya idős korában kerül a gazdához, ezért nehezebben nevelhető: ilyen esetekhez ajánljuk az egyedi oktató programunkat. Az ösztönkezelésre, a tanításra, és a helyes életmód kialakítására helyezzük a hangsúlyt. Ezt a hármas egységet tükör-módszernek neveztük el, hiszen a kutya viselkedése valóban tükröt állít elénk. Főleg a gazdának kell tanulni; ezért mondjuk, hogy mi inkább gazdi-iskola és nem kutyaiskola vagyunk. - P. K.
