Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-07-11 / 13. szám

NGYENES KERÜLET 2008. július 11. i l/l Aki belopta Újpestet a világirodalomba A Száll a kakukk fészkére, a Tom Sawyer kalandjai, a Huckleberry Finn, a Drakula gróf váloga­tott rémtettei című regényekben, a sznobok könyvében, a Kandírozott mandarinzselé-színí áramvonalban egy a közös: magyar fordítójuk Bartos Tibor. Dos Passos, Henry Miller, Jack Kerouac és más amerikaiakban közös még, hogy beléjük fordította az újpesti piac nyelvét. Közben sokszor dühbe gurult, hogy nincs egy jó szinonima szótára, ezért negyven évig gyűjtötte az egymást magyarázó szavakat, 2002-re megszerkesztette a fogalmak szerint csoportosított több mint száz ív terjedelmű Magyar Szótárt.- Hogyan került Újpestre?-Ide születtem 1933-ban a Horthy Miklós, ma Gör­gey Artúr út 44-be, itt is kívánom földobni a bakan­csot. Jártamból-keltembóT ide szerettem megtérni. Házam az újpesti piacon eladott tojásból épült. Anyai nagyanyám árulta, nagyapám, idősb Mády Lajos pres­bitere még társzekéren hintáztatta, fuvarozta a Jász­ságból a keze alá. Ősz utcai és Tavasz utcai nagyanyám összesusogta apámat és anyámat, így lettem én. Fele­ségem Újpesten volt gyermekgyógyász. Mi kell még? Tősgyökeres vagyok. Pécsett tüke volna nevem.- A nyelvek?- Anyanyelvem magyar, apanyelvem német. A kö­zös hadsereg tengerésze volt az öreg. Vezényleti nyelvén a neveló'nó'm pallérozott a háború végéig. Tangóharmonikámmal és németségemmel segítettem amerikai katonáknak az udvarlásban fél éves ausztriai hadifogságunkban. Hazakeveredtünk, a Könyvesben folytattam a latint, az angolt, majd az Újpesti Városi Kereskedelmiben a németet. A magyart? A háború utáni első' karácsonyra hátizsákkal szállítottam a sza­loncukrot újpesti cukorkásoknak, fűszereseknek, ké­sőbb az államosításokig Rigójancsit, Típus-csokolá­dét triciklivel. A cigány? Az miért volna idegen nyelv? Amikor kárpáti romungro nyelvtant szerkesztettünk Jónás Jóska barátom cimbalmos sógorával, újpesti ci­gánybálok, gyári bálok régi basavistája voltam már, és könyvkiadó lektora, akinek tudnia illik, hogy ez a nyelv indogermán, akár a német vagy az angol.- Lektor vagy műfordító?- Lektor voltam 1954-től az Európa Kiadónál és eló'djénél tizenkét évig. Kezdetben klasszikusokat ad­tunk az olvasók kezébe, modern angol-amerikai iro­dalom szóba se jöhetett. A kommunistákat viszont muszáj volt kiadnunk, kivált, ha a hazájukban kiadat­lanok maradtak. Egy Albert Maltz nevű kommunista megküldte börtönviseltsége regényét kéziratban. A nyelvezete olyan volt, amilyet mondjuk a Szanmarkóban lehetett hallani. A kiadóm kutyaszorí­tóba jutott. Muszáj! De nem tűri a nyomdafestéket! A szocialista erkölcs se az ilyen megterhelést! Elvállal­tam a fordítását. Szívesen adták, hiszen volt már egy Dickens-regény meg egy akkor kommunista, mára Nobel-díjas Doris Lessing a fülem mögött. És számí­tásom bevált: a nyomdafesték türelmet tanult, a szo­cialista erkölcs terhelhetó'nek bizonyult. A Szabad Nép félórán és fejtágítókon nevelt nyájas olvasó pe­dig megvadult az utca, a gyár, a közvécé, a börtön ma­gyarul is olvashatóvá lett nyelvétől. S a megnyíló nyugati világtól. Mo­dern amerikai írók új­zsurnalisztáknak ne­vezték magukat. Való­jában oknyomozó új­ságírók voltak, tele szótárt sose látott va- gánysággal, utcai ri- bilüóval. Hozzájuk való fordítói nyelveimet új­pesti cigányoktól, ta­nakodó iparosoktól, a Szociáltelep segítségé­vel gyökeret eresztő prolikból tápláltam.- Az idén SO éves So­semvolt Cigányország cí- mú kötet miként szüle­tett?- Fénykorában ismertem meg a Fejes házat, az Ár­pád út 99-et. Utcafrontján fogorvos rendelt, apámat kísértem néha, mert amíg Dr. Pauer kínozta, beleshet­tem az udvarba. Egyik ajtó mögül hegedű, a másik mögül cimbalom szólt. Elől az egyik sarkában cigá­nyok ferbliztek, hátul szegkovácsok verték a vasat, a másik oldalon tátott szájú rajkóknak Kravelityó Márkóról meg a Harambuszáról meséltek az öregek, és a lányok guggolva törtek kokszot a kovácstűzhöz. A kellő hőfok eléréséhez a minél apróbb darabok voltak jók. Az újpesti Árpád utat egy faajtó választotta el In­diától. Mintha mindig ott lettem volna. Később oda­szoktam a Nápóékhoz a Csicsimácsiékhoz.- Befogadták?- Megmaradtam rajkano raklojuknak. A könyvhöz valót 1957-ben gyűjtöttem és az Európa Kiadó 58- ban jelentette meg. Moszkvában, Berlinben, Szófiá­ban, Frankfurtban is megjelent, de itthon soha többé. A Madarakból lettünk című eredetmeséért a mai napig húzom a jogdíjat német tankönyvkiadótól.- Füst Milán hogy került a képbe?- Bölcsészkari Shakespeare-előadásait hallgattam 51-től, aztán meghívott magához, Walt Whitman - fordításain és Szexuál-lélektani elmélkedésein már együtt dolgoztunk. Első nagy sikeremet éppen a So­semvolt Cigányországgal arattam, amikor barátainak felolvasott. De az újpesti cigányok is sikert arattak ná­la. Jónás Jóska barátommal egyből birkózni akart a vénember. Akkori menyasszonyomat is megcsodálta, majd így ítélkezett: sose fogod megérteni, miért sír, miért nevet. Hallgattam rá.- Milyen módszerrel dolgozik?- Ma már fektémben csak. Ré­gen az írógépem kerékpárra tet­tem, azt a személyvonatra amed­dig vitt, például egy télen át James Joyce magyar Ulyssesét szerkesz­tettem Göncön. Világosban kere­keztem, kutyagoltam, beszélge­tésekből mazsoláztam a hozzávaló nyelvet. Mert ahány idegen író, annyi magyar nyelv kell a meg­szólaltatásához. Nyugatra szóló útilaput nem kaptam, 56-ban az Európa Könyvkiadó munkástanácsának tagja voltam, de így legalább jutott időm a történelmi Magyarországra. És környékére.- Televíziója nincs, rádiót hallgat, német, angol, amerikai lapokat olvas...- És beszélgetek, magyarral, idegennel. Sétálta­tom nyelveimet naponta, ha már az orvosok ehhez a bothoz kötöttek. - MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR KEN rest» 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom