Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-07-11 / 13. szám
Kötődések Országhatáron innen és túl Göllner László a németországi Tübingenben azon honfitársaink közé tartozik, aki azt csinálja, ami a hobbija, s amit szeret. Leginkább két dolog foglalkoztatja: mindkét hazájában nagybátgjának, Göllner Miklós Munkácsy Mihály-díjas és Ybl-díjas festőművész hagyatékát gondozza, és szeretné fellelni, majd egyszer egy életműgyűjteménnyé rendezni a gyűjtőknél lévő Göllner festményeket, rajzokat. L egalább ilyen elhivatottsággal végzi a kortárs magyar képzőművészek népszerűsítését - Németországban. Göllner László tavasszal Újpesten járt, Göllner Miklós több rajzát ajándékozta Újpest Önkormányzatának, azzal a meghagyással, olyan helyre kerüljön, ahol sokan látják. A nagylelkű adomány két rajza azóta - mint ahogyan annak idején hírül adtuk- a Könyves Kálmán Gimnázium folyosóját díszíti. Az adományozóval ennek apropóján készült az alábbi beszélgetés.- Miként született az adományozás ötlete?- Évente több alkalommal járok haza Magyarországra. Az elmúlt év őszén megkerestem az újpesti Szent László teret. Emlékeztem arra, hogy az ötvenes évek elején egy modern lakóépület együttest terveztek oda, amelynek érdekessége, hogy a házak valamennyi végfalát szgraffitoval díszítették. Az egyik alkotó a nagybátyám volt. Megtaláltam a helyszínt, leállítottam az autómat és végigjártam a házakat. Ma is lenyűgözött Kádár György, Bencze László, l. Gács György, Domanovszky Endre és a 8-as számú ház falán a nagybátyám alkotása. Nemcsak a „viszontlátás" örömét éreztem, hiszen anélkül, hogy művészettörténeti eszmefuttatásba bocsátkoznék, a szgraffito főként más ornamentális megoldásai helyébe itt Újpesten a szocialista téma került. Az lepett meg: a szgraffitok remek állapotban vannak közel 60 év elteltével is. Úgy gondoltam, ezért dicséret illeti az önkormányzatot, s mivel a lakótelep szgraffitoinak készítését nagybátyám több, nagyméretű rajzon is megörökítette, ezeket, nagyrabecsülésem jeleként szerettem volna odaajándékozni, így bekopogtattam az ajtón. Kedves fogadtatásra találtam. Az, hogy két rajz újpesti gimnáziumba került, nagyon jó ötletnek tartottam, hiszen így nagyon sokan látják, ráadásul nagybátyám tanárember volt, a Képzó'mú'vészeti Gimnázium rajztanára, minden bizonnyal “’helyeselné ő is ezt a döntést.- A két mjzot Ön is már a Könyves Kálmán Gimnázium falán látta viszont Volta családnak korábban újpesti kapcsolata?- Nem, hacsak az újpesti megbízást, a lakótelep egyik házának felöltöztetését nem számítjuk annak. Ennyi év távlatából biztos vagyok abban: Göllner Miklós számára maradandó élményt kellett, hogy jelentsen a környék, a város, a feladat, hiszen ó'rzök két, ebben az időszakban készült pasztellt, amely az Újpesti kikötő címet viseli. Úgy vélem, amikor a szgraffitot több hónapon át készítette, járhatott a hajógyári öbölben és nyilván ez ihlette képpé a látottakat. Nekem nagybátyám egykori tanítványa: Szalai Veronika Munkácsy Mihály-díjas restaurátor személyében volt „ajánlólevelem", és nagyon jó benyomásokat szereztem.- Nagybátyja elsősorban festőművész volt. Nincs abban ellentmondás, hogy amíg a olajkép, vagy a rajz, az akvareü szabad, laza csuklót kíván,*falikép más méreteket, sőt fizikai erőt is ?_.- A szgraffito nem idegen a festőművészektől, nagybátyám például az újpesti munkán kívül a Gubacsi úti lakótelep díszítését is végezte, sőt monumentális mozaikterveket is készített Jánossy Ferenccel az Úttörővasút végállomására is. A szgraffito, a színes vakolatkéreg kikaparása, „kötelező" tananyag volt a főiskolán is, nemcsak elméletben tudták, alkalmazták is a karcolt faldíszítést, amely eredetileg a reneszánsz díszítő eleme volt, korának Itáliájában volt igazán kedvelt, Budapesten csak a XIX. században lett alkalmazott díszítőelem. A rajzot nyilván először papírra vetették, majd ennek nyomán kezdődhetett a kivitelezés a felállványozott házakon: a sötétebb rétegre világosabb vakolatot vittek fel, majd a tervezett minta szerint a első vakolatot kikarcolták. Ennek nyomán a teljes díszítés sötétebb színben jelenik meg.- Mit tudunk a festő Göllner Miklósról?- Édesapám testvére 1902-ben született Besztercebányán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Csók István növendéke volt, példaképe Vaszary János, nagy barátja llosvai Varga István. A negyvenes évektől tagja a Szentendrei Művésztelepnek. Ha egy virtuális tárlatot rendeznénk: Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kántor Andor, Gálffy Lola, a fiatalabb korosztályból Bartl József képei „lógnának" Göllner Miklóséi mellett. A Képzőművészek Új Társaságának, az Új Művészek Egyesületének volt a megalakítója, tagja, ekkor a kubizmus, majd a konstruktivizmus érdekelte. Nagy hatással volt rá Egry József, a Balaton festője. Képeinek zömét Szentendrén festette, melyek többségükben tájképek, interieurök, csendéletek.- Hány festmény lelát a hagyaték része?- Nagybátyám 50 éven átalkotott, ak- varellek, olajképek, grafikák képezik a hagyatékot, amelynek számát én is csak becsülni tudom. Ha a legtermékenyebb éveket, a Szentendrei Művésztelepen töltötteket számítom, és tudom, hogy szorgalmas ember volt, gondolom évente 4-5 festmény kikerült a keze alól. Végrendelete szerint 16-18 olajfestmény került a Magyar Nemzeti Galériába, a többi gyűjtők, a család , és az én tulajdonomban van. Olyan ismerősök, barátok vesznek körül, akik jelzik nekem, ha látnak egy eladó Göllner képet. Máskor a szerencse is segít. Pár éve a szentendrei Malom galériában földbe gyökerezett a lábam, amikor nagybátyám nézett rám egy festményről. Teljesen véletlenül ott volt a kép tulajdonosa is, a városka egyik műgyűjtője. Elmondtam neki: ez az önarckép számomra nagyon fontos, mindjárt három grafikát is ajánlottam érte: Ez az „üzlet" egy a barátságot is hozott nekem, ennek nyomán pedig nemrégiben tartottunk Tübingenben egy kiállítást a gyűjteményéből, többek között Jeges Ernő, Rozgonyi László, Deli Antal, Monok Mária, Bánovszky László képeit fogadtuk.- Mennyire ismerik Németországban a magyar kortárs képzőművészeket?- Sajnos nem jellemző, bár a németországi művészettörténész barátaim mind elismerően szólnak a magyar festőkről. A feldolgozott irodalom is szűkszavú, vagy annál is rövidebb. Tapasztalom, Szinyei Merse Pál, vagy Székely Bertalan sem ismert, mit várunk akkor a kortársak esetében?- Visszatérve Göllner Miklóshoz, Önnek milyen emlékei vannak nagybátyjáról?- Azt mondhatom, bizalmas volt a viszonyunk. Kisgyermekként sokat foglalkozott velem, emlékszem, amikor lovakat rajzolt számomra. Jártam vele Szentendrén, a „művész bácsik" között, de egy tíz éves kisfiú ezt másként éli meg. Kapcsolatunk tovább mélyült, amikor 1956- ban, 23 éves koromban, Németországba kerültem. Én voltam a „nyugati" rokon, aki vendégül láthatta a magyar művészt. Legelőször 1966-ban utazott ki hozzánk. Tübingenben megszállva jutott el számos németországi város galériájába, múzeumokba. Nagy becsben tartom ma is azokat a rajzocskákat, amelyekkel megajándékozott bennünket. Nagybátyám 1977-' ben hunyt el. Még életében megismerte szándékomat, művei összegyűjtésének tervét, amelyet özvegye is támogatott. Ez költséges és emiatt is időigényes dolog. Tervezem egy alapítvány létrehozását, és keresem azt a helyet, ahol a képek hosszú időre befogadást kapnának. Ezért is jövök gyakran haza. Nagybátyám emléke ad erőt ehhez a munkához, s egykori tanítványainak szeretete. - BANGHA KATALIN Göllner László (képünkön balra) a Könyves Gimnáziumban elhelyezett rajzok előtt Bélán Beatrix alpolgármesterrel és Sűmjén Gádor igazgatóval. www.ujpest.hu 11
