Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-01-11 / 1. szám

ÚJPESTI NAPLÓ ­DR. CHIKÁNY GABOR NEMCSAK AZ ÓÉV­TOL BÚCSÚZOTT, HANEM A KÖZÉLETI FEL­ADATAITÓL IS: Igen ritka, hogg egy megválasztott önkormányzati képviselő a választási ciklus közepén lemondjon a mandá­tumáról. Mi késztette erre a lépesre?- Nehéz döntés volt, ami elé én állítot­tam magamat azzal, hogy az elmúlt év­ben olyan köztisztviselői állást pályáz­tam meg, ami a törvény erejénél fogva összeférhetetlen az önkormányzati képviselőséggel. Szakmai kihívást je­lentett nekem, egyben lehetőséget is, és elnyertem. A magunk mögött hagyott óév és az új év kezdete nálam váltást je­lent tehát, ezután a felsőoktatással fog­lalkozom az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium egyik szakmai-hatósági hát­térintézményében. Nehéz szívvel, de arról, amit eddig nagy kedvvel végez­tem Újpesten, most le kell mondanom. Tizedik eve onkormanyzati képviselő az MDF színeiben, hatodik eve elnöke az onkormanyzat Kozmuvelődesi, Oktatá­si Bizottságának. Ez utóbbira gondol?- Igen, azon belül is az oktatási ága­zatra. Mert amíg a gyermekek nagyobb része a tágabb értelemben vett közmű­veltséget száz különböző forrásból szív­ja magába, addig a közoktatás teljesen a mi intézményeinkben, iskoláinkban zajlik. Az elmúlt évben nagy kihívást je­lentett az önkormányzat számára az ok­tatási rendszer szerkezetének átalakí­tása, az értékek megőrzése.Iskoláink munkájáért, művelődési házaink, ifjú­sági házunk, közösségi televíziónk programjaiért felelősséget tudunk vál­lalni, ami ezen kívülről érkezik, azért már nem. Márpedig például a kereske­delmi televíziókból áradó szórakoztató műsorok, filmek nagyobb része kifeje­zetten tudat- és ízlésromboló. Ha ez így van, képes-e az alap- és kö­zépfokú iskolarendszer, azaz a közok­tatás kellő ellenhatást gyakorolni a fiatalságra, es kiépíteni benne az ónálló értékítéletre való képességét?- Kell, hogy képes legyen, egyszerű­en nincs más esély. Ha a gyermek önvé­delmi reflexei nem alakulnak ki, akkor később a felnőtteknek szánt bulvár­mocsok sem pereg majd le róla, hanem ellepi őt. De meg vagyok győződve ar­ról, hogy a fiatal személyiség formálá­sában a család után még mindig az óvó­nőé, tanítónőé, tanáré, népművelőé a kulcsszerep. Meg a lelkészé, a kórusve­zetőé, a könyvtárosé. Az önkormányza­té a feladat megvalósítása, de a finan­szírozásból az állam nem hátrálhat ki. Nincs már hová hátrálni. Milyen oromét lelte ebben a munká­ban, ha ennyire pesszimistán latja a jelent es a jövendőt?- Próbálom nem-pesszimista, hanem realista szemmel látni, mert aki a ve­szélyeket lekicsinyii, nem tud a leküz­désükre sem felkészülni. Az öröm ju­talmát pedig az adja - nekem is, a pe­dagógusoknak meg különösen -, ha különböző gálaműsorokon, hangverse­nyeken látja az ember azt a sok csodát, amire a gyermekek képesek. Más nem adhat erőt, hitet a munka folytatásá­hoz, mint a munka eredménye. Annak ellenére, hogy búcsúzom az önkor­mányzati oktatási munkától, 2008-tól a felsőoktatás lesz a munkaterületem. Tegyük fel, hogy Önnek kellene idén az érettségiző diakok fáklyás búcsú­zó menetet fogadnia a Varoshaza mögötti Trombita térén. Mivel bo­csátana az életbe „kilépő* gimna­zistákat?- Két alkalommal volt az a tisztem, hogy a város nevében szóljak a balla- gókhoz. Nagyon felemelő érzés volt, nekem legalábbis. Nos, mostanában Jó­zsef Attila sorai jutnak gyakran az eszembe. Azért szeretem József Attilát, mert rettentő pontosan fogalmazza meg az életben legfontosabb dolgokat. Az ő intését ajánlanám a fiatalság figyelmé­be „A hetedik"-ből: törekedjenek ön- magukká lenni, törekedjenek a „vala- milyenségre". József Attila nem azt ta­nácsolja, hogy legyünk „mások", ami különben is öncélú, értelmetlen, hanem hogy legyünk valamilyenek. A hetedik te magad légy! Hogy aztán elmondhas­suk: „elvegyültem és kiváltam" (Kész a leltár). Az iskola eleinte arra tanít, hogy elvegyüljünk, azaz beágyazódjunk a magyar társadalomba, elsajátítsuk szo­kásait, szabályait, kultúráját. Aztán meg arra, hogy ennek talaján, ebből táplál­kozva megalkossuk magunkat, kivál­junk. Kiváljunk valamivel, kiválók le­gyünk valamiben, amiben tudunk. NEMCSAK KÖNYVTÁR, KÖZÖSSÉG IS -Jubiláltunk tavaly, hiszen a Babits Könyvtár tizenötödik évét ünnepelte. 1992-ben nyílt meg a könyvtár a közösségi házban. Tíz év után az újpesti önkormányzat segítségével kaptuk ezt a szép új helyet. Tulajdonképpen még ez is kicsi, hiszen 38 000 ember lakik Káposztásmegyeren, ami egy kisebb városnak fe­lel meg. Alapkönyvtár vagyunk, ami azt jelenti, hogy alapszin­ten tudjuk ellátni a szórakoztató könyvekkel, szépirodalmat, vagy éppen tudományos-fantasztikus jellegű olvasmányokkal tagjainkat. Gépeinken viszont elérhető a Szabó Ervin Könyvtár hálózat teljes könyvállománya. Ennek alapján tovább tudjuk küldeni olvasóinkat, vagy éppen berendeljük az adott könyvet. Ami a múlt évben na­gyon jó volt, hogy bár a könyvárak emelkedése miatt kevesebb könyvet tudunk vásárol­ni, de így is megmaradtak törzsolvasóink. Mostanra már több mint háromezer olvasónk van. Ez akár egy középkönyvtárnak is megfelelne. Sajnos megváltoztak az olvasási szo­kások, kevesebbet olvasnak az emberek, nagyon sokan csak interneten olvasnak. Nagy öröm ezzel együtt nekünk, hogy sokszor bejönnek a fiatalok akár újságot olvasni, be­szélgetni, sőt, segíteni nekünk. Elmondhatom, hogy társasági élet alakult ki nálunk. Két rendezvényünk van, amit évek óta rendszeresen megtartunk. Az egyik kézműves foglal­kozás gyerekeknek, a másik az Erkel Gyula Zeneiskola növendékeinek koncertje. Amikor éppen nem vizsgáznak vagy nincs más elfoglaltságuk, akkor egyszer, a hónap utolsó péntekén eljönnek hozzánk és hangversenyt adnak a könyvtárban. Jövőre mindezeket szeretnénk megtartani, olvasótáborunkat gyarapítani. Bízunk abban, hogy kedvelnek minket a könyvtárunk tagjai, abban, hogy a kialakult közös­ség megmarad. Következő rendezvényünk a tervek szerint februárban lesz, amikor re­mélhetőleg ismét eljönnek az Erkel Gyula Zeneiskola diákjai, s már túl a januári vizs­gákon, jó hangulatú koncertet adnak itt, a könyvtárban. A kézműves foglalkozás most néhány hónapig szünetel, de nem szűnik meg teljesen, nemsokára újraindul. Termé­szetesen idén sem marad el a könyves hónap októberben, tehát minden hónapban va­lami érdekességgel igyekszünk felkelteni meglévő és leendő olvasóink figyelmét. BINDER KÁROLY ZENESZERZŐ, ZONGORISTA AZ ADY MŰ­VELŐDÉSI KÖZPONTBAN VEZETTE A KIHELYEZETT JAZZ- TANSZAKOT. SZAMUKRA IS JELENTŐS VÁLTOZÁSOKAT HOZOTT AZ ÉV FORDULÓJA- Nagyon-nagyon sűrű volt a 2007-es év, mint majdnem mindegyik a számomra. Megjelent egy DVD lemezem, valamint egy szólólemezem is. Szá­mos fellépésem volt, az egyik legjelentősebbként tartom számon a Művészetek Palotájában tartott koncertet. A fellépések különböző stílusokat öleltek fel, így volt szerzői estem, de megemlíteném egy decemberi koncertemet is, amely egy különleges, barokk, Christmas Session című előadás volt. Itt Vi­valdi: Gloria című művére írtam zongoraszólamot, s BinderKároly ez élőben, frenetikus sikerrel lement. Az iskola éle- zeneszerző tében is nagy változások zajlanak folyamatosan. 2007. szeptemberében, a tanév elején beindult a bolognai-képzés, ami egy teljes struktúraváltást is jelentett az egyetem jazztanszéke életében. Értem ezt tanulmányi és minden egyéb szintre egyaránt. Aktuálissá vált a költözésünk az újpesti Ady Művelődési Központból a XI. kerületi Köztelek utcába, a Corvinus Egyetem és Ádám Jenő Zeneiskola épü­letébe. így tehát egy sűrű 2007-es évet zárva egy még sűrűbb 2008-as eszten­dő elé nézünk. Akármennyire is iskoláról van szó, jobb épületről és jobb körül­ményekről, ott nagyon sok teendőnk van. Ki kell alakítanunk a megfelelő hang- szigetelést, be kell rendeznünk, be kell laknunk az épületet. Január 25-én lesz az én következő fellépésem a Francia Intézetben este hét órai kezdettel, amire minden kedves újpesti barátot is szeretettel várok. Ezen kívül, ami még nagyon izgalmas és a jazztanszék életében először fordul elő: meghívást kaptunk Párizsba, a Pompidou Központba, ahol húsz tehetséges diákkal és két ta­nárral képviselhetjük magunkat.- B. K„ H. P., T. K. www.ujpest.hu 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom