Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)

2007-08-27 / Különszám

/

2007. augusztus 27.

Újpest sínen gördülő emlékei

Régi villamosok - társaink voltak a mindennapokban. Napsütésben, szakadó esőben, kánikulában, fagyban tették dolgukat: minket, utasokat szállítottak. 5 amikor az utolsó szemcsék is leperegtek a szolgálati idejüket mérő képzeletbeli homokórán, rájuk került a megbélyegző „5" betű, és mint selejt, végleg eltűntek környezetünkből. Szerencsére van köztük néhány kivétel, amelyek valamilyen oknál fogva elkerülték a lángvágót. Igaz, ők már nem aktívak, védett helyen, múzeumban pihennek. Többségük még szüleinket, nagyszüleinket is közelebb juttatták úti céljaikhoz, néhányan pedig csak áruszállítási, -továbbítási feladatokat láttak el. Egyvalami azonban közös bennük: hosszabb-rövidebb időt Újpest útjain, sínjein töltöttek, részesei voltak a százéves város történelmének. Ismerkedjünk meg velük!

1 Egykor Rákospalotán élő dédnagymamám mesélt nekem a nyitott peronos villamosról, melyen rosszcsont fiatalként társaival együtt idó'nként a kalauzt bosszantották: a peron végén lévő, utasok részéről könnyen hozzáférhető fékkart tekergették... - jut eszembe a múltbéli történet a Budapest-Újpest-Rákos- palotai Villamos Közúti Vasút Rt. (BURV) 300-as pályaszámú pótkocsija láttán. A Közlekedési Múzeum őrzi e kincset, a „vérbeli" újpesti villamosok képviselőjét. A Ganz gyár szerelte készre 1895-ben, és a következő esztendő januárjának tizenkettedik napjától, lakóhelyünk első villamosvonalának átadásától közel fél évszázadon át látta el az utasszállítás nemes feladatát. Közlekedett a betűjel- zéses vonalakon, volt ő palotai „A", megyeri „8", vagy Istvántelek felé járó „C"-kocsi. Ezután - ahogy olvashatjuk Dr. Kubinszky Mihály-Lovász István-Villányi György Régi magyar villamosok című kötetében - „sínfolytonosság ellenőrzésére szolgáló elektromos mérőberendezéssel mérőkocsivá" alakították át, e funkció biztosította megmaradását. 1987-ben újították fel, a húszas évekbeli állapotának megfelelően tekinthetjük meg a Múzeum új épületének földszintjén.

Szentendrére látogatunk, a HÉV végállomása melletti Városi Tömegközlekedési Múzeumba, a BKV üzemtörténeti kiállításába visz utunk. Az eredeti járművek között sétálgatva egy kis zöld színű, nyitott teherkocsi mutatja magán az előbbiekből ismerős BURV cégjelzést; 3-as számot visel. Eredetileg 5-ösnek hívták, és zárt felA 301-es pótkocsi a „B" vonalon az újpesti István úton 1930 körül

építménnyel rendelkezett. Ő is legszűkebb hazánkban kezdte a pályafutást. Valószínűleg szerepet kapott 1896-ban a meghirdetett menetrend szerinti személy- és teherjáratok forgalmában, mellyel a „rendes" villamosokhoz kapcsolva helyi szintű áru- szállítási feladatokat látott el. Ezzel együtt egyéb teheráruk fuvarozását is szorgalmasan végezte.

3 Újpesten a 19. század elejétől megsokszorozódott az iparvágányok száma: mind több üzem vélte a leghatékonyabb fuvarozási módszernek a vasúti áruszállítást. Legtöbbje a Váci út és a Baross utca mentén helyezkedett el, de a mai Görgey Artúr utcából a Pamutgyárba, és később a Szilágyi utcai Vákuumtechnikai Gépgyárba is vezetett iparvágány. E két utóbbin a kilencvenes évek elejéig zajlott teherforgalom, a nagyvasúti áruszállító vagonokat e szürke színű motoros fedett teherkocsik, közismertebb nevükön Mukik továbbították. A Szentendrén lévő 7060-as pályaszámú az újpesti teherszállítás utolsó időszakában másodmagával e két telepre járt. Egyébként 1927-ben született, a Roessemann és Kühnemann gyár terméke volt. A kiállításon utolsó forgalmi állapotának megfelelő „kiszerelésben" látható.

4 Felfedezhető két, külsőre szinte megegyező villamos, ránézésre csak magasság- és festésbeli különbséget vehetünk rajtuk észre. Közülük az alacsonyabb a régebbi, őt még az újpesti és rákospalotai vonalakat fenntartó Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút Rt. (BVKV) szerezte be 1897-ben. A most 1625-ös számot viselő kocsi va16