Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-03-30 / 4. szám
INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. március 30. Beszélgetés Spiró Györggyel „Az írás egy nagy kaland" Méltán nevezhetjük nagy sikernek a Kossuth-díjas író, Spiró György Fogság című regényét. Messiások címmel napjainkban kerül a boltokba az 1990-ben megjelent regénye, a Jövevény átdolgozott kiadása. A regényekről és az írás adta kalandról beszélt az író az Ady Endre Művelődési Központ irodalmi klubjában, az Adytóriumban. Az embert érdekli egy korszak, így elkezd róla olvasgatni, és kiderül, hogy kevés volt, amit eddig megtudott. Mint ahogy koncentrikus körök futnak, úgy kezd az ember egyre nagyobb körben olvasni, olvasni, olvasni, tájékozódni. Borzasztó érdekes anyagokra bukkanhatunk, amelyekről nem tudja az ember, hogy fogja-e valamire használni, vagy sem. Amikor már sok anyag összegyűlt, az író szeretné, ha lenne egyáltalán műfaja, ha el tudná dönteni, hogy mi lesz beló'le. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ennek milyen műfaj lenne a jó. Nem tudtam, hogy drámában lehet megírni vagy regényben, nem találtam olyan formákat, melyben ez a rengeteg őrület jó lett volna. Egyszer kétségbeesésemben írtam is egy részéből egy kis esszét, hogy ne vesszen kárba az a rengeteg kutatás, mert akkor még úgy nézett ki, hogy nem lehet beló'le szépirodalmi művet írni. Aztán csak beugrott, hogy regény lesz, hogyan kellene megcsinálni, és ki lesz a főhőse. Aztán az ember megint kutat, mert az összes eddigi anyagot át kell nézni - minden nagyobb terjedelmű történelmi regény így készül. Nyilvánvalóan rengeteg fikció van benne, a főszereplő, a családja meg a sorsa teljesen fiktív. Közben azonban igyekeztem pontosan rekonstruálni a világukat, és számos valóban élt történelmi személyt jelenítettem meg. Persze kérdés az, hogy ezeknél a valaha élt szereplőknél mit használok fel a forrásokból, miben változtatok, mit kötök hozzá. Dokumentumregényként ezeket nem szabad fölfogni. Ezek mesék, mesék. És ha sikerül érdekes, izgalmas mesét csinálni, akkor jó a mese. Nagyon nagy munka van benne. Mennyire tekinti munkának? Vagy inkább élvezetből ír? Menet közben nagyon lehet élvezni, egy kaland. Az írás egy nagy kaland. Ha nem lenne nagy kaland ez a munka, nem lehetne élvezni, akkor senki nem csinálná, akkor nem lennének regényírók, csak drámaírók. József Attila tanácsolta azt, hogy csak az írjon verset, akinek az örömet okoz, akinek az munka, akinek az görcsölés, aki izzad közben, az válasszon magának más hivatást. Festett, tanult hegedülni, mégis az irodalmat választotta. Tudatosan készült az írásra? Sok minden érdekelt fiatal koromban. Sokáig hegedültem, de nem mehettem zeneszerzőnek. Amikor gimnáziumba jártam, már nem volt értelme tovább hegedülni, amit úgysem szerettem. Magát a hegedűt mint hangszert nem szerettem. Előtte fizikus szerettem volna lenni, nagyon érdekelt a modern fizika. De hát beláttam, hogy Magyarországon nem tudnék vele foglalkozni, így maradt az irodalom. Kitől tanult, ki volt a példakepe? Minden jó író példakép, nehéz így megmondani. Nem volt mesterem, akinek a nyomdokain indultam volna. Az ember fiatal korában minden hangot imitál. Én például rengeteg verset írtam Juhász Ferenc modorában, ő akkor nagyon divatos volt, és máig a legnagyobb élő költőnknek tartom. Végigírtam a drámatörténetnek a korszakait rövid egyfelvonásosok- ban, mindenféle hangot imitáltam, de az nem a saját hangom volt. Azt szerettem volna elérni, hogy a kezemben sok minden benne legyen addigra, amikor meglesz a mondanivalóm. Ez persze lassan jön általában, főleg akkor, ha békés viszonyok között nő fel az ember, ahol borzasztó erős élmények nem érik, nem úgy mint egy háborúban például. Mi az, ami inspirálja, honnan merít ihletet? Nem tudom, hogy az ihlet micsoda. Néha persze van, hogy ez embernek eszébe jut valami jó dolog, de azért ez inkább munka. Nem ihlet kérdése a dolog, hanem... jó csinálni, mert érdekes. Borzasztó izgalmas dolgok történnek, míg az ember egy művet megír. Amíg dolgozik rajta, nagy szellemi kalandokban van része. Legújabb regénye a Messiások nmet viseli, ami a Jövevény átírása. Miért pont ezt a művet választotta? Azért ezt írtam át, mert láttam, hogy nem elég jó. Beláttam 15 évvel a megjelenése után, hogy sok baja van. Más műveimet nem szoktam átírni, azok vagy jók, vagy nem jók. De ez annyira izgalmas történet, hogy úgy gondoltam, megéri a további erőfeszítést, hogy önmaga legyen. Ez egy óriási történet, ami megesett a valóságban a lengyelekkel a 19. század közepén. Egészen elképesztő szektát hoztak létre, és hát valószínűleg még nem voltam eléggé fölkészülve, amikor ezt kutattam és írtam, hogy megértsem minden motívumukat, és hogy mi mozgatta ezeket az elképesztő embereket. Egy ilyen nagy műhöz rengeteget kell kutatni. Hasonló felkészültséget követel a másik nagy regénye a Fogság. Hogyan készült ez a könyv? Két éven keresztül írta. Változtatta közben a koncepcióját? Nem, amikor már megvolt a koncepció, akkor tudtam elkezdeni írni. Akkor már megvolt az első és az utolsó mondat, így csak közéjük kellett a többit írni. Harmincezres példányszámban adták el ezt a művet. Milyen visszajelzéseket kapott? Harminchétezer példányt adtak el a múlt év végéig, de remélem, azért még csak eladnak belőle párat. Néhány kivételtől eltekintve az olvasók remeknek találták. És az a tapasztalatom, hogy nem csak a polc díszének vették, de el is olvasták. Mennyi benne a fikció, és mennyi a valós dolog? Mitől lesz valaki jó író? Én nem tudom, hogy mitől lesz jó író valaki. Fogalmam nincs. Az biztos, hogy szert kell tennie valami igazi emberi tudásra, mert ha ilyen ígazembe- ri tudás nincs a műben, akkor nem ér semmit. Lehet, hogy jópofa meg szórakoztató, de ha nincs benne valami, igazi tudás az emberről, akkor hiába minden. De hogy ehhez ki és hogyan jut el, a legkülönbözőbb utak lehetségesek, nincs recept rá. Milyen tervei vannak még Darabokban gondolkozom. Érdekelnek olyan típusú darabok, amelyeket még soha nem írtam, az izgalmas, jó játék. Valami olyasmit írni, amivel eddig még se tartalmilag, se formailag nem foglalkoztam. Kaland. - BERKI ZITA 14
