Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-12-21 / 21. szám
200?. december 21. Hagyomány és minőség - karácsonyra Terülj, terülj asztalkám... A piac külsőségekben is készül az ünnepre: az árusok már feldíszítették elárusító helyüket és az elmúlt hét péntekére a nagycsarnokban- a hatalmas karácsonyfát is.-A feldíszített fenyő egyetlen egy évben sem hiányozhat, - kezdi a beszélgetést Steer Anikó, akinek piacfelügyelőként ez a kilencedik, vezetőként pedig az első' karácsonyi „megmérettetése". Az ünnep hangulata semmivel sem helyettesíthető, a készülődés több héttel korábban kezdetét veszi. Ám jól tudjuk: lesznek, akik az utolsó pillanatban, huszonnegyedikén délelőtt térnek be hozzánk, vagy azért mert friss árut szeretnének, vagy amiatt, hogy elfelejtődött valami a nagy igyekezetben. - Biztonságot adhat, hogy a piac ünnepi nyitva tartása egyaránt igazodik a vásárlók és a kereskedők terveihez - tudjuk meg a „menetrendet”, december 22-én, szombaton, 6- 17 óráig tartunk nyitva, másnap aranyvasárnapot tartunk, reggel 6-16 óráig. És az a bizonyos utolsó pillanat, a huszonnegyediké is a vásárlók rendelkezésére áll reggel 6 órától délig. A legtöbb árus kinyit, ekkorra várjuk a halvásár tetőzését, érkezik a friss kenyér, a tej, és ha netán elfogyott volna az otthoni készlet, lesz még pulyka, csirke, sertéshús és természetesen zöldség és gyümölcs is. - A kereskedők tudják, mit és mennyit kell hozni, folyamatosan rendelnek és töltik fel az elárusítóhelyet, s vannak árusok, akik vállalják, hogy összekészítik az előre megrendelt árut..Törzsközönséget alkotnak az árusok és a vásárlók, sok estben bár azonos a beszerzési forrás, mégis más ízű a savanyú káposzta, vagy a narancs a megszokott pultnál, a jól ismert eladónál vásárolva, mintha az „idegennél" választjuk ugyanazt. Ez adja a piac ellenállhatatlan, mással össze nem téveszthető varázsát is. A karácsonyi vásárlás is a tradícióra épül, a kereskedők és a vásárlók kapcsolatának záloga a bizalom, amely hosszú évek „együttmunkálkodásán" alapul. Névről vagy „látásból" ismerik egymást. Ez például egy multicég üzletében elképzelhetetlen. A kereskedők tudják, hogy emellett a legjobb reklám a jó minőségű árú. A vevő ma már öntudatos: a pénzéért jót akar. Vezetőként ezzel egyetértek és hozzáteszem: várja meg a nyugtát - ez is a kiszolgálás része. A megnövekedett forgalomban a piacfelügyelőség is messzemenően partner az ellenőrzésekben- tájékoztat Steer Anikó. Az elmúlt hónapok média-hírei illegális hús raktárakról, feldolgozó üzemektől, bejgli-gyáraktól voltak hangosak... - Lekopogom, hozzánk semmi ilyen jelzés, bejelentés nem érkezett, számomra is öröm, hogy nemcsak a kereskedőink alkotják a törzsgárdát, a beszerzési hátterük is stabil, nem megkérdőjelezhető... NÉZZÜNK KÖRBE A PIACON!- Hal, pulyka a listavezető, majd a disznóhúst a zöldséges, gyümölcsös forgalom követi - állítja fel a sorrendet az ünnepi szokásainkról Valev Lászlóné az „átjárónál", miközben mandarint mér egy vevőnek. - Nagy keletje van a leveszöldségnek, önmagában az is csoda, hogy ilyen szép a sárgarépa és a gyökér, hiszen alig volt nyáron csapadék. A vegetáriánusok kedvére rendeltünk padlizsánt és gombát. A narancs görög, a mandarin, a mangó, olasz szőlő bőséges kínálata megmarad az ünnepek alatt és szilveszterre egyaránt. Van alma is, de mi tagadás, sokszor drágább, mint a narancs. Volt persze, amikor mindez fordítva volt, - emlékezik Valev Lászlóné, aki negyvenedik (!) karácsonyát tölti köztünk a piacon. Szép emlékeket őrzök a fiatal korom piacáról, amikor még a parkoló helyén, a családi házak szomszédságában kínáltuk az árut. A „régiek" közül, már csak mi hárman: Ilonka néni és Kolozsi bácsi viszi még az üzletet... Nagyon szeretem az embereket, örülök, ha szép árut adhatok. Ez tart erőben engem... Ilonka néni, azaz Pinczel Lászlóné, annak a „Nagy néninek" a lánya, aki fél évszázada még a régi piacon télen, nyáron szabad levegőn mérte a savanyú káposztát, a csalamádét, a gyalult tököt... Jómaga több mint harminc éve, hogy a fia boltjába nyugdíjasként'„besegít"...Az ezüstvasárnapi hétvégén ünnepelte 84-ik születésnapját. A savanyú káposzta történelem azonban nem áll meg e puszta ténynél: kiderül, hogy a vecsési csalamádé és káposzta, a káposztával töltött paprika előállítása is generációkon keresztül öröklődik, a beszállító ugyanaz a családi vállalkozás, mint a kezdet kezdetén, Nagy néni életében, csak már egy újabb generáció jegyzi a céget és a receptet... Sok háztartásban készül karácsonyra, vagy szilveszterre töltött káposzta. Nagyon jóízű a dézsában lévő káposzta. A káposztába kerülő hús szinte lépésenként kelleti magát a hűtőpultokban. Ha sertéshúsról van szó, a templom felőli oldalon lévő Fecó boltja fogalom... A főnök, Szabó Ferenc örömmel nyugtázza, hogy mesterhármasuk: a Laci, Csaba, Fecó trió - akik képről is mosolyognak ránk a bolt faláról - fáradozásának van eredménye. Szemet gyönyörködtető a kínálat. - Jó tíz éve annak, hogy Veszprémből hozatjuk a tőkehúst - tudom meg a főnök úrtól. - Minden nap jön áru, nem vagyok híve annak, hogy hetente kétszer bepakoljam a hűtőkamrát és a hét többi napján kimérjem a húst. Inkább kevesebbet, de minden nap szállítsanak nekünk. így biztosan elégedetten távozik a vevő is. Fecónál telefonon, sőt interneten is lehet rendelést feladni. Kicsi a bolt, legalábbis ilyen forgalomhoz mérve. Érdemes ezzel élni, hiszen ha a sorba állás nem is spórolható meg, gyors a kiszolgálás ünnepnapok idején is.- Ilyenkor másfélszer annyi húst mérünk ki, mint máskor - von mérleget a főnök úr. - Igaz, a január soványka hónap nekünk is, akkor már ismét beosztóbbak az emberek... A fenyőfaárusok - az előbb megszólaltatokkal ellentétben - még nem igazán tudják bemérni: milyen mennyiségben kel el árujuk. Bár a legnépszerűbb luc-, ezüstfenyő és normann fenyő forgalma jó esetben is ezüstvasárnap környékén lendül meg, leginkább ők azok, akik az utolsóperces vásárlókra számíthatnak. Érthetően nehezen múlik számukra az idő a Trombita téren. Pápai Ferencék családi vállalkozásban fenyőfa termelők. Surd-ról, Zalából költöznek fel Újpestre, hogy eleget tegyenek a családi hagyományoknak és itt árusítsák ki a készletet. Az édesanya több mint 30 éve járja ezt az utat, bár fia most kimondottan borúlátó, sőt ki is mondja: számára ez az utolsó alkalom: - A televízióban csak arról beszélnek - kesereg, hogy ötven százalékkal drágább a fenyő, mint egy évvel ezelőtt. És elhangzanak ilyen-olyan, méterben megállapított árak. De arról nem beszélnek, hogy a helypénz, amit mi is fizetünk, jócskán emelkedett. Az a néhány négyzetméter például, amelyen a mi fáink vannak, 320 ezer forintba került. A Trombita téren a legtöbb fenyőnek emiatt is darabára van... A szemben lévő fenyőfa árus: Vadászné Vass Mária is földi, még ő sem tudja hoz-e a konyhára és főként mennyit a faárusítás. Mellettünk, a fejünk fölé érő normann fenyőn fityegő cédulán az ár: 15 000 forint. A fa egyébiránt gyönyörű példány. A fiatalasszonytól megtudom: körülbelül 10 évig nevelték, sőt - nem túlzás - dédelgették: kapálták, permetezték, gyomirtóval védték, igyekeztek ellensúlyozni az enyhe telek és meleg nyarak károsító hatásait: - A családunk már a csemete kiválasztásánál arra törekszik, hogy nemes, jó minőségű fákat telepítsen - mondja. Azután jó tíz évvel később azzal szembesülünk: megcsappant a kereslet. Úgy érzem: erre a karácsonyra komoly dilemma elé kerültünk: magas a helypénz, a szállítás sem olcsó, szállás, élelem is kell nekünk 10-14 napra. Csak reményünk lehet, hogy a fenyőket nem vágtuk ki hiába, és nem vész kárba sokunk több évtizedes munkája... - B.K. 6
