Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-07-06 / 11. szám
ü 1 p I S T I N A P t fl í V F 0 l Y A M , Híres újpesti cigányok 4 /?/gfd János 1933-1988 A pám, amikor tizenévesen udvaI I rozni járt barátaival, rendre le- jLmJk cserélte a hegedű húrjait brá- f 1 csahúrozásra. Mire pedig hazaért visszarendezte hegedűre. így csak barátai tudták, hogy Kacsesz brácsával muzsikál napról-napra. A probléma akkor keletkezett, ami kor elfelejtette a húrokat visszacserélni... Lassan nagyapámnak is be kellett látnia, hogy apámnak a brácsa a mindene, attól függetlenül, hogy ő máshogy döntött. Úgy mondták, hogy a hangszer választotta apát. Első, meghatározó emlékem is a brácsához kötődik: hoztak hozzánk egy hatalmas, nagy méretű brácsát, kérték apámat, hogy próbálja ki a bécsi filharmonikusoknak készített hangszert. Apa nézegette, kézbe vette, és egyesével, Szívesen teszek eleget Molnár István Gábor barátom felkérésének, aki megkért írjak édesapámról, a brácsásról ki Újpesten született és itt is halt meg. Nagyapám a János nevet adta neki, így Rigó Jánosnak anyakönyvezték. Neve, a kor híres cigányprímására utalt, és apja is prímásnak szánta. Tévedett. úgynevezett szálhangokat húzott rajta. Utána üveghangokat, majd a páros hangok következtek, hármas és négyes hangzatok. Ekkorra már a templomi orgonához jobban hasonlított a hangzás, mint egy vonós hangszertől elvárható lett volna! Miközben a tempót is egyre fokozta, szinte beleolvadt, szeretettel ölelte magába a hangszert. Nagy élmény volt hallani, nézni, ahogy bemuzsikálja azt a hangszeróriást. Kisgyermekként éreztem meg azt is, hogy mit jelent apámnak a zene. A lelkét, a szívét tudta átvinni a hangszerre. Olyan átéléssel, olyan szeretettel, hogy azt mások is megérezték. Apám már több évtizede dolgozott együtt Boross Lajossal, amikor megtörtént az az eset, hogy hallgattunk otthon egy ritka felvételt, ahol Lajos bácsi muzsikál. Elmélyülve egy nóta hallatán, apám egy óvatlan pillanatban elsírta magát, és ahogy a nóta mondja: „Nem csak ő sírt sírtam én is, mert sírt a hegedű is..." A Nyár utcában, az Arany Kakas étteremmel szemben laktunk, állandó zeneszó mellett. Családi mulatozások alkalmával sem mindig mentünk étterembe, hisz édesanyám sütött-főzött. Apám pedig egy pár pohár bor után elővette a brácsát, hogy muzsikáljon nekünk. Játékában a dallam mellé húzta a tercet, követte a harmóniát és vezette a basszust. így spontán alakított, egyszemélyes zenekarát élvezhettük. Képes volt egy dallamra többféle szólamot rögtönözni, így ritka volt, hogy megismételt volna bármit. 1986-ban Boross Lajost a muzsikus cigányok prímáskirállyá választották, aki a ceremónia alkalmával a következőt mondta: „Megköszönöm azoknak a zenekari tagoknak, akik évekig velem játszottak és támogatták muzsikámat..." 1973-ban már választottak prímáskirályt Detroitban (USA) az id. Járóka Sándor személyében. Apám abban a kitüntető helyzetben volt, hogy mindkét prímáskirály mellett ott lehetett, egyedüliként a muzsikusok közül. A világ számos országában játszott, több hanglemez őrzi játékát, ahol a legkiválóbb prímásokat és nótaénekeseket kíséri. 1960-ban, Milánóban vendégszerepeitek, a zenekart Vörös Kálmán vezette. A Modern Jazz Kvartett szintén a városban készítette hanglemezfelvételét. A kiadó cég meghirdetett egy olyan lehetőséget, hogy a lemez másik oldalán más műfajú együttes szerepela brácsás jen. A lehetőséget - félszáz együttes közül - apáék nyerték el, így a világhírű jazz előadók mellett a magyar nóta szerepelhet egy lemezen. Szerette magát más műfajokban is kipróbálni. Azon dolgozott, hogy előtérbe helyezze a hangszerét. A vágya volt a brácsát mint szólóhangszert bemutatni. Például cimbalomkísérettel a melódia mellé akkordot húzott és bontott, amikor a cimbalom vette át a vezetést akkor viszont ő kísérte. Rendszerint hottolt és harmonizált, majd visszavette a szólam vezetését. Lehetőségek tárházát próbálták, mint egy labdát dobálták a melódiát. Tanítványai közül nem csak brácsások kerültek ki, legkedvesebb testvérének, Lajosnak például a nagybőgő fortélyait mutatta meg. Sajnos nagybátyám tragikusan fiatalon elhunyt, így ígéretes pályája nem tudott beteljesedni. Szüleim emlékét őrzöm, és szeretettel mesélek lányomnak, Barbarának és fiamnak, Gyurikának, hogy milyen sorsunk volt, hogy élt egy újpesti muzsikuscsalád. - RIGÓ GYÖRGY A BRÁCSA Mélyhegedű, viola: alt kulcsban középszólam. Húrjai egy kvinttel vannak lejjebb a hegedűhöz, illetve egy oktávval feljebb a csellóhoz képest. Feladata az akkordok tömör harmonizált összetűzése. Ritmus, lassú-gyors dűvő, lassú és gyors esztam képzése. Járóka Sándor prímáskirály-választása 1973. Detroit Jobbra Rigó János. Boross Lajos prímáskirály-választása 1986. Budapest. Középen Rigó János. www.ujpest.hu 13
