Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-07-06 / 11. szám
mm A Z INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. július 6. I rrcrrrcrrrcrrn- Az én történetem sokkal régebben kezdődött, mint az első' jegyzett filmem - mesél magáról derűs iróniával Paulus Alajos. - 1925-ben születtem Újpest városában, és az úgynevezett szociális érzékenységemet egy életre meghatározták az Egyesült Izzóban töltött korai évek. Ezt a céget ma már feltehetően kevesen ismerik, legalábbis a fiatalok közül.- A kor igényei szerinti nagyvállalat volt. 5 ebbe azt is bele kell érteni, hogy mind szociális, mind kulturális értelemben gondoskodott az embereiről Uszoda, stadion épült, kulturális intézmények támogatásáról gondoskodott a vállalat dolgozóit szolgálva. Az üzemi étkeztetés bevezetése például hatalmas szociális kedvezmény volt akkoriban. Minderről sokat tanultam édesapámtól, aki a szakszervezeti vezető régi fogalma szerint képviselte azokat az embereket, akik közül való volt. Ma ez a funkció többé és kevésbé, de alku tárgya, magyarán ára van. Akkoriban apám a satupadnál teljesítette a munkáját, utána tiszta köpenyt vett fel, s ment a munkatársai érdekét érvényesíteni a vállalat vezetésénél. Azt hiszem, innen eredeztethető mindaz, amit szociális érzékenységnek nevezhetünk bennem. Nem úgy tűnik, mintha a kezdetek egyből a filmgyár felé lökték volna.-Apám úgy gondolta, hogy egy pálya nyitott a számomra, ha bírom: a jogi. A rossz anyagi körülmények miatt nem tudtam volna munka nélkül eltartani magunkat, s ez volt az egyetlen tanulási lehetőség; amihez nem kellett rendszeresen bejárni. Pénzt tudtam keresni az Izzóban, majd később az Orionban, '57-ben megválasztottak munkástanácsi elnöknek, az „utóvédharcért" egy év börtön volt a prémium. Kirúgtak, Kis- tarcsára, majd a hajdani Könyves Kálmán körúti filmgyári híradós telepre kerültem, ami évtizedeken keresztül a szakma alapját jelentette. Mindig vonzott a kép akár mozgó, akár álló formája, a fotózással már kísérleteztem egy ideje, gondoltam, próbáljuk meg ezt a vonalat. Bevált. Világosító szakmunkás lettem. Sok fényes filmes karrier indult onnan évtizedeken át.-Természetesen. A legnagyobb erénye volt a stúdiónak, hogy amellett, hogy a szakma legapróbb részletét is megtanulhatta az ember, a legjobb szemű filmesekkel dolgozhatott együtt. Valóban sokan indultak onnan, elég csak Makk Károly, Jancsó Miklós Egy törékeny dokumentátor Paulus Alajos 80 fölött még egy helytörténeti dokumentumfilmre készül. Úgy mondja, ez volna az utolsó munkája - amit persze senki sem hisz el ha a szerencse hozzásegíti az utómunkálatok elvégzéséhez. De mi volt az első mozgókép, amit saját műveként jegyzett? nevét említeni. A segédmunkás és a „művész úr” ugyanazon végzetes szerelemért dolgozott akkoriban, egy közösségben. Mikor derült ki, hogy több szorult önbe?- A beszélgetések során előjött belőlem g filmes érzékenység, és egyre többen biztattak, hogy írjak forgató- könyvet. Tettem rá egy kísérletet, aztán még egyet, s azon vettem észre magam, hogy alkalmi rendezőasszisztensként lassan-a film egészében is elkezdek gondolkozni. Rám bíztak hát egy lehetőséget, vágjak bele. A pénzszűke miatt kiiktatott dialógusokat zene helyettesítette, mindez szokatlan erőt adott a marosmenti ártéri tanya életét bemutató műnek. Meghívták a filmet Lipcsébe, ahol igen jó besorolást kapott. Beindult a karrier...- Nézze, én sosem számoltam filmes karrierrel. Átkerültem a gyártási csoporthoz, segédrendező is lettem, s megkérdezte Kondor István, az akkori filmfőigazgató, hogy döntsem már el végre, gyártásvezető vagy rendező akarok-e lenni. Persze, hogy rendező akartam lenni. Kiskarácsony címmel csináltam is gyorsan az újpesti óvodákban egy filmet arról, hogy a gyerekeket szenteste elhalmozzák játékfegyverekkel a szülők. A film olyan nagy érdeklődést keltett, hogy meghívták az oberhauseni fesztiválra is. Elkerülhetetlen volt, hogy „kivívja" a Honvédelmi Minisztérium figyelmét is. Ekkor közölték, hogy nézze, csinálhatja a maga dolgát, de sosem kap érte elismerést. Ezt jó gazda módjára be is tartotta a kultúrpolitika: Balázs Béla díjat is csak a rendszerváltás után kapott. Nem érzi úgy, hogy elszalasztott egy nagy lehetőséget?- Mindig a mikrokörnyezet, a kisreal- ista emberi sors érdekelt és érdekel a mai napig. Közel húsz fesztiváldíjat kaptak a munkáim - külföldön. Ha valaki valamit elszalasztott, akkor a lehetőség hagyott ki engem, s nem én őt. Újpestiként pedig három olyan alkotásra vagyok a legbüszkébb, amely kordokumentumként örökíti meg az itteni élet egy-egy szeletét. Az egyik a káposztásmegyeri lakótelep születése és sorsa, amiről szerintem történelminek számító képek kerültek szalagra. Nem elhanyagolható kérdés, hogy a kezdeti nagy elhatározások ellenére miért nem alakult olyan közösséggé, amilyennek szánták. Ellentétben az ottani katolikus közösséggel, amiről szintén egy munkám mesél. Komoly problémákat vet fel a világról az a kérdés is, hogy miért nem került el odáig a metró, amint ezt jó szándékú tervezők még elképzelték a '80-as években. Mindez szerintem a mai napig meghatározza a város életét. A szavaiból úgy tűnik, hogy a közéleti érdeklődés nem múlik korral.- Egy fenéket. Bosszant, hogy állandóan csak a politikusokat kárhoztatják az emberek, pedig a döntés alapvetően az ő kezükben van. Ha nem szorítják meg a képviselőiket, hajlamosak elkényelme- sedni. Én a magam eszközeivel két és fél éve elkezdtem a Városvédő Egyesülettel feltérképezni Újpest jelenlegi állapotát, és hallatlanul érdekes tanulságokra jöttünk rá. Egyetlen gondunk, hogy az utómunkálatokra elfogyott a pénzünk, pedig egy feszes ötven perces dokumentumfilmre való anyagot forgattunk le. 5 hogy miről szólna a film? Erre elmondanék egy történetet. Panelben lakom, s rendszeresen szedegetem a ház körüli szemetet, amit többen kezdtünk el, de magamra maradtam ezzel a hobbival. Lakik a házban egy lelkes zöldaktivista, aki egy nap jóindulatúan tanácsolta: ha megnyírnám a sövényt, a bokrok tövéből könnyebben tudnám kipiszkálni a szemetet. Azt hiszem, Újpest mai arcát ismerhetnénk meg az elkészülő filmből. 14
