Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-06-22 / 10. szám
Újpest mentora Pállasz Athéné újpesti lándzsáját 2003-ban dr. Kovács Ivánné vette át. A Városvédő Egyesület elnökasszonya lelkesen és a téma iránti nyitottsággal vezeti a település lokálpatriótáit.- MEGÍTÉLÉSE SZERINT MENNYIRE ISMERI A VÁROST?- Az ősújpestiek közé tartozom, már a nagyszüleim is ebben a városban éltek. A nagyapám írnokként, egy nagybátyám jegyzőként, egy másik a művelődési osztály munkatársaként dolgozott a városházán. Szeretem ezt a helyet, itt minden megvan, ami egy kisváros szellemi és napi ellátásához kell. Nekem akkor is Újpest volt a központ, amikor Budára jártam iskolába. Ma is tudom, hogy hol vállalnak ingnyak-fordítást, hol sarkallnak cipó't harmadáron, és akkor még nem is említettem a piac titkait.- SZINTE EGÉSZ PÁLYÁJÁN SÉRÜLT GYEREKEKKEL FOGLALKOZOTT. VELÜK IS MEGSZERETTETTE ÚJPESTET?- Negyvenöt éven át a Venetianer utcai gyógypedagógiai iskolában dolgoztam. Magyar nyelv- és irodalmat és ének-zenét tanítottam, emellett a felső tagozat munkaközösség-vezetője voltam. Innen, a mai Éltes Mátyásból mentem nyugdíjba tavaly. Ezek a gyerekek nem csak a tudásra, hanem a szeretetre is éhesek, és ha megkapják, meghálálják.- HOGYAN KERÜLT KAPCSOLATBA A VÁROSVÉDŐKKEL?- Kadlecovits Géza helytörténet-kutató rendkívül sok érdekes adatot tudott Újpest múltjáról. Ő szervezte az egyesület alakuló ülését 1995. november 11- én. A százhat újpesti alapító között én is ott ültem. Az egyesület első elnöke, dr. Kapolyi László néhány év után átadta e tisztet dr. Miletics Ivánnak. Miletics doktor családi okokból, csak rövid időre vállalta a vezetést, és hamarosan megkeresett, hogy vegyem át a stafétát. 2003-ban hivatalosan is megválasztottak az egyesület elnökének.- MILYEN GYAKRAN JÖNNEK ÖSSZE, ÉS MILYEN MUNKÁT VÉGEZNEK AZ ÚJPESTI VÁROSVÉDŐK?- Havonta kétszer találkozunk. Taglétszámunk ma már több mint száznyolcvan fő, és a rendezvényeinkre szép számmal eljönnek az érdekló'dó'k. Legfontosabb tevékenységünk a város múltjával kapcsolatos könyvek kiadása. 1998-ban - a sorban az első - Az újpesti egyházak és felekezetek története 1830-1995 című munka volt. A legfrissebb vállalkozás - immár a hetedik - a 125 éves Egek királynője plébániatemplom története, amely hamarosan napvilágot lát. Emellett kezdeményeztük és segítjük az Egy Iskola, Egy Védendő' Sír programot, amelyben a kerület valamennyi iskolája részt vesz.- NÉHÁNY HÓNAPJA ÖNKÉNTES SEGÍTŐKÉNT DOLGOZIK A HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYBEN. MIÉRT ÁLDOZZA FEL HÉTRŐL HÉTRE A SZABADIDEJÉP- Külföldön szép szokás, hogy civilek segítenek a múzeumi munkákban. Ott ezt nem furcsállja senki. Egyszerűen szeretnék a Városvédők vezetőjeként többet tudni Újpestről. Engedélyt kaptam az igazgató úrtól, majd bekopogtam a gyűjtemény vezetőjéhez, Szölló'sy Marianne-hoz, aki eligazít az anyag feltárásában.- MILYEN PROGRAMMAL KÉSZÜLNEK A VÁROS CENTENÁRIUMÁRA?- Az idei esztendő a „Száz éve város Újpest" mottó jegyében zajlik. Szeptemberben felkeressük és megkoszorúzzuk az újpesti polgármesterek sírját, valamint Foton gróf Károlyi István kriptáját és dr. Schaub Zoltán síremlékét. Ugyancsak ősszel, az Újpesti Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium falán felavatjuk az akadémikusok újabb emléktábláját. A várossá nyilvánításra emlékezve hálaadó hangversenyt rendezünk a kertvárosi templomban, majd egy városismereti vetélkedő következik ötfős csapatok részére. Decemberi díszközgyűlésen kerül sor az év bezárására és az Arany Horgony kitüntetések átadására. - R. A. Jozefka Antal festőművész Valahonnan a leiken is túlról Jozefka Antal minden képe olyan, mint egy kódolt hőtérkép valahonnan a lelken is túlról. Amikor 2005. telén a Tizenegyek kiállításán felírtam a nevét, még nem tudtam, hogy ki ő. Csak álltam a két kép előtt, és elképzeltem őket egy magányos kápolna falán. S- Félsz a kutyától? - kérdezi üdvözlésképp'. - Imádom őket! - megyek befelé, majd bemutatja Tücsit és Szu- szit. Mesés kert, virágok, békák, műterem, csend, csicsergés a terasz felől.- Aliznak, a feleségem azóta imádja a kutyát, hogy találtunk egy tacsit. Nekem mindig volt kutyám. Gyerekkoromban itt laktunk nem messze, kertes házban. A Blaha Lujza utca akkor még csak egyoldalas volt. A túloldalon már a rákospalotai vasútállomás, közte búzatábla. Mindig itt éltem Újpesten, csak tíz évig laktunk a belvárosban, de visszajöttünk. Apám nagy fotós volt. Van egy kiskori képem, a hatalmas fekete kutyámmal, nagyobb mint én. Úgy hívták őt is: Szuszi. - Rajzolt valaki a családból?- Anyai ágról örökölhettem. Két unokanővérem jól rajzolt. Apám csak szépen énekelt. Szíjgyártó volt, nagyapám meg tímár. Ezért volt egyértelmű volt, hogy diploma után a bőrgyárban jelentkeztem. Innen kerültem egy német vegyipari gyár hazai képviseletére, ahol a pigmentek és színezékek technológiába állítása is feladatom volt. Ott alakítottam ki is egy vizes bázisú festéket, amit ma is használok.- Hova jártál suliba?- Itt jártam elemi és középiskolába, diplomát a Műszaki Egyetemen szereztem.- Rajzolni mikor kezdtél el?- Eleinte nem is vettem komolyan. Az egyetemen volt egy jó kis lapunk, a Sziporka Retorta, abba rajzoltam karikatúrákat. Meg a Jövő Mérnökébe. 1957 februárjában indult Újpesten a Derkovits-kör, szólt egy barátom, hogy menjünk. Nagybányai Nagy Zoltán festőművész-tanár volt a mesterünk. Zoli bácsi nem szerette a karikatúrát, nem sokra becsülte.- Már akkor elkezdtél intenzíven festeni? - Igen, voltak kiállításaim is, de ‘93-tól festek rendszeresen. Ma már csak a festészettel foglalkozom. Elnöke voltam 1994 és 2000 között a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének és 1996-tól az Újpesti Művészek Társaságának. 1996 óta kiállítok az egri Akva- rel! Biennálékon is. Az 1988-tól létező A Víz c. kiállításon minisztériumi különdí- jat, 2001-ben a „Honvédelem a képző- művészetben" kiállításon nívódíjat, 2002-ben Pállya Celesztin díjat kaptam.- A festékeket és a technikát is te találtad ki?- Igen. Felhasználtam azokat, amiket kémiából tudnom kellett. Erről folytatásos cikkem is jelent meg.- Volt figurális korszakod?- Nem nagyon, de Daumier-t szerettem, és hát a karikatúráim... Konstruktív korszakom volt, azon mindenki átesik. Azon a képen, ott a festőállványon meg Zoli bácsit látod kékek, zöldek között.- Sok kék-zöldet használsz.- Szunyoghy Andris szokta csinálni az egyhetes honvédségi művésztábort. Egyszer plecsnit is kaptam a Honvédségtől. Nekik ajándékoztam az ott festett képemet, és a pákozdi csata emlékhelyénél láttam viszont. Ott helyezték el.- Volt festő példaképed? Kiket szerettél?- Gauguint, és a poszt-impresszionistákat. Később, amikor eredetiben megláttam Van Gogh auvers-i katedrálisát, őt is. Lenyűgöző volt, pedig nem nagy kép.- Teljesen egyéni világot alakítottál ki. Az ember tragédiája-képeket hogyan csináltad?- Sokszor elolvastam. így szúrtam ki minden színnél egy-egy mondatot. Erre festettem a képet. Csak az maradt a fejemben, az íze, színe, hangulata, kisugárzása. Tizenöt képemmel jelent meg az album, Madách: Az ember tragédiája magyar-angol és magyar-német nyelven az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron- És itt vannak az Árpád-házi Szentek. Tizenkét kép, és írtál is hozzá.- Sokan megfestették már őket, de minden kép csak elképzelés. Akik megpróbálták visszaadni arcukat, csak leírásokra, legendákra, kutatásokra támaszkodhattak. Ezt tettem én is, de úgy, hogy a szentek felidézésekor a bennem kialakult színharmóniát igyekeztem kivetíteni. A képeim az érzéseim, amiket át szeretnék adni.- Ezek is megérdemelnének egy albumot!- Volt már róla szó, de szponzor kellene hozzá. A Katolikus Egyetem pap-tanára, dr. Szilárdfy Zoltán azt mondta rájuk: az Árpád-házi szentek megérdemelnének egy kápolnát. - URBAN BEATRICE 12
