Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-05-25 / 8. szám
ÚJPESTI NAPLÓ . ÉVFOLYAM, 8. SZÁM entenanum Újpest G. Korompay Judit* A lakótelepről - miért más? „A város nem a puszta együttélés kedvéért, hanem az emberhez méltó élet céljából alapíttatott" - Arisztotelész Mi a jelentősége és értéke az emberhez méltó életben a társadalmi élet színteréül szolgáló utcáknak, tereknek? Mit jelent a lakótelepen az emberi élet méltó környezete? Hogyan értelmezhető' itt a tér, az utca? E kérdések jelentőségét az is alátámasztja, hogy csak Budapesten közel félmillió ember lakótelepen él. V ' izsgáljuk meg Újpest központi lakótelepe struktúraváltó „be- robbanásának" következményeit a fentiek értelmében. A második világháború pusztításai után a tömeges lakásépítés eszköze a házgyári nagypanelos technológia lett. Újpest központjában 1973-ban kezdődött a hagyományos utca/tér-szerkezet szigorú hálóját feltépő új, nagypanelos beépítés. Ekkor itt kisvárosias, zömében földszintes házak sorakoztak egymás mellett a csendes, árnyas utcákban, melyek hangulata szinte még a század elejét idézte. A lakásállomány 54%-a komfort nélküli, 68%-a pedig egyszobás volt. Egy 1973-as szociológiai felmérés szerint az ott lakók 87%-a (!) mégis elégedett volt lakóhelyével. Az elégedettség motívumai a megszokás (kiismerik magukat, otthonosan mozognak, sok az ismerősük stb.) és a közeli munkahely voltak. A mintegy 35 000 embernek lakóhelyet adó „központi lakótelep" megépítésével a technológiai kötöttségekből adódó merev elrendezésű, túlnyomó- részt 11 szintes beépítésű, a térség struktúráját alapvetően megbontó, morfológiájában idegen városépítészeti képződmény jött létre. A tömegtermelésre alapozott és az óriásdaruk egyenes mozgáspályája - mint legfontosabb „városrendezési elv" - által meghatározott „klasszikus" lakótelep területéről eltűntek az utcák, a hagyományos városstruktúrában megszokott zárt utcaterek, az udvarok és a kertek. Ezek helyett egy szinte minden nézőpontból más és más látványt nyújtó, a térben szo- borszerűen álló épületek között maradt strukturálatlan, differenciálatlan, egymásba „átfolyó" beépítetlen térségek el- bizonytalanító „rendje", sokszor áttekinthetetlen - a parkoló autók sokasága által uralt - térszövete határozza meg az itt-lakó vagy erre járó ember térérzetét. Az épületek között nem befogadó terek, hanem lélektelen űrök keletkeztek. A szabadon elhelyezett kelet-nyugati és észak-déli tengelyű óriáskubusok és a köztük „úszó" alacsony, nagytelkes gyermekintézmények új morfológiája, a hagyományos városi tér és térfal teljes hiánya „nehezen emészthető" lakókörnyezetet hozott létre. A közterületek és a korlátozott használatú területek hagyományos szerepei, térformáló, térmeghatározó épített megtestesítői a lakótelep-építéssel gyökeresen átalakultak vagy eltűntek. Amíg egy hagyományos beépítésű és szerkezetű városi szövetben az egyre kisebb forgalmi jelentőségű, zárt térfalú utak/utcák után a lakóház saját kertje, majd a néhány családdal közös lépcsőház fokozatosan erősödő otthonosságot, hazaérkezés-érzést ad, addig a lakótelep 10 szintes épületeinek - a beépítetlen korlátozott használatú terület (kert) megszűnése miatt - közvetlen közterülettel körülvett miliőjében, ahol 60 lakás nyílik egy lépcsőházból, a közterület „idegen-érzete” lényegében a lakásajtóig tart. Itt pedig sokszor olyan magánélet kezdődik, ahol az ott lakóknak az esetleg nem is ismert szomszéd minden hangosabb megnyilvánulását tolerálniuk kell. A „függőleges falunak" is nevezett lakótelep lakói soha nem ismert koncentrációban, kényszerű közelségben élnek egymás fölött/alatt/mellett. De amíg a „vízszintes", hagyományos faluban mindenki ismer mindenkit (hiszen csak ritkán költözik el vagy be valaki), addig a lakótelep - főleg első generációs - lakói egyszerre beköltözött ezreinek esélye sem volt a pszichés-szociális biztonságot adó személyes ismeretség szálainak kiépítésére. Az eltelt évtizedek után is legfeljebb a közös folyosóról nyíló lakások lakóinak van meg az esélye az említett biztonságot adó bizalom szálainak kiépítésére. A „lakótelep-szindróma" megfejtése érdekében vizsgálni kell a pszichikai elvárások teljesülésének mértékét a lakótelep utcáit, tereit illetően: az ingergazdagság fokát, a környezet egyediségét, azonosíthatóságát, a terek, utcaterek befogadó vagy széteső jellegét, a tájékozódni tudást, a renden belüli változatosságot, a térbeli folyamatosságot, a változtathatóság lehetőségét. A lakótelep „utcái" mindezt nem tudják. Amíg a hagyományos utca állandó változásban van - hiszen lebontanak, építenek épületeket, emeletet húznak a házra, boltokat nyitnak, kirakatot változtatnak, nyáron „kiköltöznek” az árukkal, a vendéglátással az utcára stb. -, addig a lakótelepi „utca" örökös változatlansága, ingerszegény megjelenése, a beton sugallta „örök élet" és változtathatatlan- ság érzete (közben az „örök, visszacirku- lálhatatlan anyag" javíthatatlan erodálódása) az emberi pszichének nem megfelelő környezet. Ez a lakótelep-szindróma egyik gyökere: nem foglalja magában a természetes továbbfejlődés lehetőségét, pedig a változás, a változtatás lehetősége és folyamatos gyakorlata az ember alapvető igénye és a település, a települési környezet alapvető, természetes sajátossága. * Részlet a szerzőnek az Újpest 1907-2007. A százéves város c. jubileumi kötetben megjelenő tanulmányából. G. Korompay Judit ■a* % ° f , városépítész végzettsége: Budapesti iflL# : Műszaki Egyetem, Építész Kar (1976) szakterülete: történeti városrészek rehabilitációja, városrehabilitáció munkahelge: Ürbanitás Kft. Budapest A központi lakótelepek és környezetük „új térbelisége" fekete vonal = Árpád út: a XVIll.sz. végén kialakult Palota felé vezető út piros vonal = az eredeti (XIX. század végi) utcaszerkezet hagyományos utcavonali beépítéssel megmaradt része a lakótelepek térségében sárga vonal = megmaradt eredeti nyomvonal, utcateret záró kísérő beépítés nélkül sárga pontozott vonal5 megszűnt eredeti nyomvonal, részben, vagy teljesen rátelepült beépítéssel kék vonal = a lakótelep-építéskor nyitott új, utcateret záró beépítés nélküli utcavonal narancs felület = megmaradt, átalakult tér sárga felület = megszűnt városi tér fekete épületek = a lakótelep 10-1 l-szintes magasházai www.ujpest.hu n
