Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-05-25 / 8. szám
Hitel hl INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 208?, május 25. Hivatása: újpesti ügyvéd Dr. Somos András, Újpest díszpolgára ügyvédi, közéleti tevékenységért május 26-án a Magyar Üggvédi Kamara által alapított legmagasabb elismerésben, az Ügyvédségért kitüntetésben részesült. Az Újpesti Közművelődési Kör és az UTE Baráti Kör egyik alapító tagját, az UTE elnökségi tagját ezúttal szakmai pályájáról és a városhoz való kötődéséről kérdeztük.- MIKOR DÖNTÖTTE EL, HOGY A JOGI HIVATÁST VÁLASZTJA?- Számomra az ügyvédi pálya Újpesthez kötődő családi örökség, amit az édesapám és az anyai nagybátyám is folytatott. Tíz éves voltam, amikor meghalt az' édesanyám, és ketten maradtunk édesapámmal. Minden szabadidejét velem töltötte, és amikor lehetett, kisgyerekként még az irodájába is beengedett. 1949-ig magánügyvédként, majd vállalati jogtanácsosként dolgozott. Természetesnek tűnt, hogy ha ő ügyvéd, én is az legyek.- KÖNNYEN HALADT ELŐRE A PÁLYÁN?- Az Április 4. téri Általános Iskolában, majd a Könyves Kálmán Gimnáziumban is a humán tárgyak felé vonzódtam. Az érettségit követően azonnal felvételt nyertem az ÉLTE Jogi Karára, ahová 1957-től jártam; '62-ben szereztem diplomát. A Fény mozitól nem messze lévő, 41. számú Ügyvédi Munka- közösségbe kerültem. Egy kárpitosműhelyből átalakított irodában, rossz körülmények között dolgoztunk - ügyvédjelöltként kint ültem az előszobában -, de mire ügyvéddé avattak, önálló helyiséget kaptam. 1976-ig szinte kizárólag a büntetőjoghoz kötődtem, és már fiatalon komoly büntetőügyekben sikeresen jártam el védőként. Később polgári ügyekkel - azon belül elsősorban családjoggal - foglalkoztam, valamint számos okiratot szerkesztettem.- SOHASEM MERÜLT FEL, HOGY A BELVÁROSBAN VÁLLAL ÁLLÁST?- Számtalanszor fölvetődött, hogy egy büntetőjogásznak - úgymond - Budapesten a helye. Abban az időben, emlékezetem szerint mindössze nyolctíz ismert név forgott a szakmában büntetőjogászként. Nekem eszem ágában sem volt változtatni, úgy gondoltam, hogy újpesti ügyvéd maradok - és mindig az is maradtam. Kötődtem ehhez a közeghez, és tudomásul vettem azokat a korlátokat, amelyek egy újpesti ügyvéd számára a karrierjét és az anyagi lehetőségeit behatárolja.- MILYEN VEZETŐI, ILLETVE KÖZÉLETI POSZTOKAT TÖLTÖTT BE SZAKTERÜLETÉN?- Amikor dr. Mártái László, az iroda vezetője nyugdíjba vonult, engem választottak az Ügyvédi Munkaközösség vezetőjének. Még harminc éves sem voltam. Itt dolgoztam 1995-ig, amikor Somos és Társai néven a Munkásotthon utcában önálló ügyvédi irodát alapítottunk Zámbó Gyulával, Szabady Attilával és Kovács Zoltánnal és fiammal, Zoltánnal. Ügyvédi pályafutásom mellett energiámat több irányban kíséreltem meg hasznosítani. A Budapesti Ügyvédi Kamarában a kezdetektől igyekeztem részt venni a szakmai munkában. A szervezet titkáraként több cikluson keresztül az ügyvédjelöltek oktatásának és képzésének felelőse voltam. Később - ugyancsak több perióduson át - az Ügyvédi Kamara elnökhelyettesévé, majd főtitkárrá választottak. Egy évvel ezelőtt, az újabb választáson meggyőző többséggel kaptam bizalmat ismételten a főtitkári posztra. Úgy érzem, hogy pályám során az ügyvédi közéletben betöltött tisztségek közül azokat vállaltam el, amelyek számomra is örömet jelentettek és ahol szakmai segítséget tudtam nyújtani. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal az utolsó ciklusomat töltöm. Az ügyvédi vezetés ma már a hagyományos ügyvédi tapasztalatnál és tudásanyagnál többet igényel. A technikai követelményekkel csak nehezen tudok lépést tartani. A mai egy modern világ, ahol azoknak kell átadni a stafétabotot, akik ezen a téren is otthonosan mozognak benne.- R.A. Újpesti művészek - Gyémánt László 3. A művészet helyzete mindenkor minősít egy társadalmat, és a benne alkotók közérzete lerántja a leplet könyörtelenül minden fonák piszokságról. A ki nem tapasztalja meg saját bő- f 1 rén, hogy a kultúra terén tevé- kenykedő érdekközösségek § I hogyan is működnek, az elkerekedő szemmel csodálkozik rá, hogyan is lett az elmúlt hatvanegy évben a három té (támogatás-tűrés-tiltás) egyikéből, a tiltásból kirekesztés. Nem elég tehetségesnek és szorgalmasnak lenni, kell egy tím, amelyik sztárt fabrikál a művészből. És ha netán őket kihagyva akarja kivívni a figyelmet, kíméletlenül kirekesztik. Nem tudni, hova is kell tartozni tulajdonképpen, ahhoz, hogy papíron is „nagy művész" legyen egy zseniális művész. Mert ennek ugye vannak ismérvei, kitüntetések, katedra, miegymás. Az, ha valakinek, aki itt jár-kel köztünk, és olyan kaliberű művész, mint Gyémánt László, sem szakmai kitüntetések sora, sem oktatói cím és hely nem jut, pedig már elmúlt hetven, kétségeket ébreszt a dolgok normális menetéről. A művész eleve érzékeny, hiszen azért az, aki. És a művész magányos. De akkor is alkot és akkor is egyszeri-meg- ismételhetetlen, ha nem fonnak köré hivatalos érdekközösségi glóriát. Akkor is a kortárs festészet kiemelkedő alakja, ha ezentúl sem kapnak észbe az osztogatásra predesztinált szelektálók. Csak az a furcsa, hogy a híres kortárs művész arca ma is lemondóan szomorú. Vérforraló arra gondolni, hogy nem ő az egyetlen, akit ebben a lelkiállapotban hagynak sínylődni, esetleg majd nekrológszinten, poszthumusz kapja meg, ami már réges-rég járt volna alanyi jogon. Gyémánt László szívesen festi művésztársait. Darvas Ivánt és Garas Dezsőt, azaz Vladimírt és Estragont a Dar- vas-rendezte, emlékezetes Godot-ban. Ennek az előadásnak ő volt a díszlet- és jelmeztervezője. De készített portrét többek között Amerigo Tótról, Frank Jánosról, Határ Győzőről, Kállai Ferencről, Menzelről, Kertész Imréről, Faludy Györgyről, Markó Ivánról, Psota Irénről, Eszenyi Enikőről és Szabó Istvánról is. Kft. című festményén Roosevelt, Churchill és Sztálin látható, Jaltában. Ez a kép - kiállításnyi más Gyémánt-festménnyel együtt - a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, ahol Blues in the Night című képe is látható. A Képzőművészeti Főiskolán 1963- ban diplomázott. Hincz Gyula és Pap Gyula voltak a mesterei. Első volt, aki jazzre festett, fenegyereknek számított a féldiktatúra szemében. Hatvanhatban a bécsi Fuchs Galériában lett volna kiállítása, találkozhatott volna Dalival, de a BM Útlevél Osztálya úgy döntött, nem kap útlevelet. Hatvannyolcban hivatalosan hívták meg a hollandiai Magyar Napokra kiállítani, de mást küldtek helyette. Ugyanebben az évben személyesen Aczél György tiltatta be Gyémánt kiállítását a legendás Eötvös-klubban, méghozzá a megnyitó napján. A budafoki Jazz-kiállítá- sáról készült riportot sem engedték leadni, sőt a riportert is kirúgással fenyegették miatta. A tiltott kategóriában szerepelt. Betelt a pohár. Mivel évekig nem kapott útlevelet, amikor végre hozzájutott, azonnal disszidált. Nem előre megfontoltan, csak amikor az általa szervezett kölni csoportos kiállításkor a tartózkodási engedély meghosszabbításáért folyamodott, és azt a magyar követség megtagadta, akkor ment az angol követségre. Egyhetes beutazást kért Londonba, majd ott politikai menedéket. Élt Londonban és Bécsben, hat év után megkapta az osztrák állampolgárságot is. Tizenkét évig volt önkéntes száműzetésben. Ezalatt egyéni és csoportos kiállítások garmadáján szerepelt Angliában és Ausztriában. Távollétében itthon két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték. A nyolcvanas évek elején tért haza. Katedrát, szakmai díjat azóta se kapott.-URBÁN BEATRICE 12
