Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-02-23 / 4. (334.) szám
TU 2006. február 23. Az év köztisztviselője: Márkus Erzsébet Közel egy évtizedes hagyomány, hogy Kriszt Lajosnak, Újpest egykori főszámvevőjének születésnapján, február 2-án az újpesti városházán átadják Az Év Köztisztviselője kitüntetést. Az egykori vezető hivatalnok emlékét őrző alapítvány dr. Vitális Edit jegyző, kuratóriumi elnök javaslata alapján hozza meg döntését. Az idei díjazott Márkus Erzsébet, az építésigazgatási iroda vezetője. A polgármesteri hivatal építésigazgatási osztályán és a főépítészi irodán több olyan szakember is dolgozik, aki „vakon” megmondja, hogy az egyes újpesti utcák milyen beépítettségűek, az adott házszámok mögött az épületek hány szintesek, mennyi az ablakok és az ajtók száma. Kollégái szerint azonban Márkus Erzsébet közülük az egyetlen, aki azt is kapásból felsorolja, hogy kik laknak a házakban. Bár ez utóbbi állítás nyilvánvalóan kedves túlzás, tény azonban, hogy a nyolcvanas, kilencvenes évek végén - építésügyi előadóként - gyalog, illetve kerékpárral járta be a várost, hogy megvizsgálja, a benyújtott kérelmekre kiadható-e az építési engedély. Munkája során nagyon sok emberrel került közvetlen munkakapcsolatba. Újpest városképének későbbi őre az 1970-es évek derekán, Csongrádról érkezett Budapestre. Az Ybl Miklós Főiskola Magasépítő Karán tanult tovább. Első munkahelye a XIV-XVI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat tervezési osztálya volt, ahol Zugló, Árpádföld és Cinkota régi házainak felújítási terveivel foglalkozott. Közel huszonöt éve, 1982-ben került át Újpestre. A kerületi tanács korábbi műszaki osztályát akkoriban több egységre osztották. Erzsébet az építési csoport fiatalokból álló, új csapatában kapott feladatot. „Nagy idők nagy tanújaként” élte át a régi Újpest kényszerű, mesterséges átalakítását, így a tanács képviseletében maga is jelen volt a káposztásmegyeri lakótelep alapkőletételénél. Munkája elsősorban a kertvárosba szólította, ahol akkoriban többnyire tetőtér-beépítéshez kértek engedélyt. A pénztelenség és a fiatalok lakásgondjainak megoldása jellemezte a korszakot. Feladatköréhez tartozott, hogy a környéket járja, eközben megismerkedett a lakókkal, és - bár egy belvárosi bérházban lakott - mindig tudta, hogy éppen milyen virág nyílik a kertekben. A rendszerváltás után új munkakör várta. A főépítései irodán városrendezési és egyeztetési feladatokat bíztak rá; mindkettő nagyon sok tanulást kívánt. A 90-es évek elején részt vett Újpest városszerkezeti egységeinek kialakításában és a fejlesztési tervek készítésében. Maga is segítette a szakmai gyakorlaton részt vevő főiskolásokat, akik közül többen is diplomás mérnökként tértek vissza Újpestre. Az építésigazgatási iroda vezetésére 2000. november 1-jétől kapott megbízást. Új feladatainak ellátásához a korábbiaktól eltérő szakmai szemléletre és új ismeretekre volt szüksége. Kollégái ügyes, helyismerettel rendelkező, tapasztalt köztisztviselők, akik nagyban hozzájárultak, hogy az átállás zökkenőmentes legyen. Ma is úgy emlékszik, hogy a hatósági, jogszabályokon alapuló, merőben új típusú munka elsajátítása érdekében szinte egy éven keresztül „bent lakott” az irodában. Miután a szükséges szakvizsgát sikeresen letette, hamarosan megkezdődtek a jogszabályi változások, amelyeket azóta is folyamatosan követni kell. Jó néhány éve otthonosan mozog e területen, és meggyőződése, hogy kollégái is értik a dolgukat. Az építésigazgatási irodán öt ügyintéző és egy adminisztratív munkatárs közel százezer lakos ügyeit intézi. Édesanyaként gyakran választ közös szórakozást á gyermekeivel. Bár nagylánya már önál-. ló, koncertre, moziba, színházba ő is elkíséri a többieket. A közös családi program, az együtt eltöltött idő nagyon fontos a két kisebb gyerek számára is. Erzsébet magánemberként sem tud kibújni a bőréből. Az épületeket más szemmel nézi, mint általában a járókelők: egy-egy megvalósult beruházás mindig új tapasztalatokkal bővíti az eddigieket. A kirakatok helyett is gyakran azt nézi, nincs-e rendellenesen épített elem a házakon. Munkájának „kedvenc” része az; elkészült épületek használatbavétele. Sok ember - tervező, beruházó, kivitelező - kemény munkájának eredménye, és ebben nem kevés szerepe van az építéshatóságnak is. Munkatársai körében ünnepelte az alapítvány által adományozott díjat. A munkában összecsiszolódott csapat együtt örült a megtisztelő kitüntetésnek, hiszen az irodavezető munkájának elismerése az iroda munkájának értékelése is. r. a. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Tárlatajánló Csernus Tibor kiállítása a KOGART Házban A több mint hat évtizede Párizsban élő művészt „az idő festőjének” is nevezik. Végigtekintve pályáján, képein, az idő fogalma - különböző jelentéseket hordozva - munkáin mind a mai napig tetten érhető. A dél-alföldi Kondoroson született fiatalember a budapesti iparrajziskola grafikai szakán végzett, majd Bernáth Aurélnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere mellett a legnagyobb tisztelettel említi Ferenczy Istvánt, a nagybányai plein air iskola megteremtőjét. Csernus művészi tehetségét egészen korán elismerték, hiszen már 1952-ben - a főiskola elvégzésének évében - Munkácsy-díjjal tüntették ki. A következő évtizedben kialakította sajátos, „szürnaturalis- ta” stílusát. E különleges látásmóddal készültek a pestí Duna- parton festett képei, közöttük számos angyalföldi és újpesti témájú alkotás. (Csernus Tibor akkoriban Dráva utcai műtermében dolgozott, így gyakran ki- járogatott a közeli folyóhoz.) A KOGART Házban kiállított munkák közül az érdeklődő lokálpatrióták számára az 1957-ben készült Újpesti rakpart című alkotás (képünkön) kínál érdekességet. A Magyar Nemzeti Galériától kölcsönzött képen öt fiatal férfi látható, egyikük a távoli Árpád híd felé fordul, ketten egy hajóhordó kocsin foglalnak helyet, másik két társuk őket figyeli. Csernus művészeti tevékenységét illusztrátorként is kamatoztatta, számos szépirodalmi kötet borítóját tervezte. 1957-ben járt először Párizsban, ahol az impresszionista festészet gyökereit kutatta. A ’60- as évek elején grafikai munkásságáért is megkapta a Munkácsy-dijat, de akkoriban már nem tudták itthon tartani. Feleségével, Sylvester Katalin szobrász- művésszel Párizsba költözött. Ma is a Bateau Lavoir műteremházban alkot, ahol egykor Picasso és Braque dolgoztak, s nem messze innen festett Degas, Manet, Toulouse-Lautrec és Van Gogh. Csernus Tibor 1997-ben Kossuth-díjban részesült. Retrospektív életmű-kiállítása március 12-ig látogatható a KOGART Házban, Bp. VI., Andrássy út 112. szám alatt, naponta 10-től 18 óráig. R. A. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Jozefka Antal tárlata az EuróKlub Könyvesbolt és Galériában Jozefka Antal újpesti festőművésznek nyílt tárlata február 22-én az EuróKlub Könyvesbolt és Galéria V. kerületi, Bank u. 6. szám alatti épületében. A kiállítás hétköznapokon 9-től 18 óráig látogatható, március 27-ig.
