Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-04-20 / 8. (338.) szám
11 2006. április 20. OVvctyóvn/h í/rjá/h Ä) Olvovyóvrvh í/rjá/h Ä Olva/yó-ánh irjá/h Megemlékezés Sukorón és Pákozdon Március 11-én az Újpesti Városvédő Egyesület tagjai az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc emlékére Sukoróra és Pákozdra szervezett kiránduláson vettek részt. A baljós időjárási előjelzések ellenére a lelkes résztvevők igazi szép időben és kitűnő hangulatban járták végig az 1848. szeptember 29-i, sorsdöntő csata helyszíneit. Először a sukorói református templomban hallgattuk meg a helyi polgármester, Molnár Ferenc, valamint klubtársunk, dr. Nyárs Csaba emlékezését a csatát megelőző szeptember 28-i viharos haditanácsról, majd a csata mozzanatairól és hatásáról. A méltatásokat követően az egyesület tagjai tájékoztatást kaptak a hadtudományi kutatásnak a csatával és körülményeivel kapcsolatos legújabb eredményeiről is. A régi és értékes (1705-ben épült) református templom megtekintése után a helyi táj házban és eredeti berendezésében gyönyörködhettünk. A Sukorón elfogyasztott kellemes ebédet követően a pákozdi emlékműnél koszorút helyeztünk el, és a Himnusz eléneklésével emlékeztünk hőseinkre. A kirándulás igazi színfoltja volt az emlékmű melletti múzeum, amelynek a szabadság- harc tárgyi emlékei között a színes lámpákkal ellátott terepasztalán szakszerű kísérőszöveg és hangeffektusok bejátszása mellett szemmel is követhettük a csata eseményeit. Igazi jó hangulatú megemlékezés volt, amit csak az árnyékolt be, hogy a visszavezető út mellett megtekintett doni emlékmű feliratát megrongált állapotban találtuk. Wagner Attila Köszönet Ezúton szeretném kifejezni köszönetemet mindazon segítőimnek, akik öt éven át támogatták az általam rendezett nótaműsorokat, hogy eme rendezvények mindig színvonalasan és rangos művészgárdával jöhettek létre. Köszönöm Újpest Önkormányzatának, Hock Zoltán alpolgármester úrnak, Újpest Roma Kisebbségi Önkormányzatának, az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének, az Ady Endre Művelődési Központnak, dr. Oláh Zsigmond igazgató úrnak, továbbá a Biró Family Nyomdának, az Orosz cukrászdának, a Demi- zson étteremnek, az Öreghalász étteremnek, a Tizián Fotótól Kiss István úrnak, Suchmann Tamás államtitkár úrnak, az Újpest TV és az Újpest újság munkatársainak. Az öt év bebizonyította, hogy jó ügyet segítettek, kerületünk lakosságának nagy igényét, a magyardal-éneklést pártolták, és ezzel sok örömet, élményt tudtunk adni az embereknek. Mindezt a segítők nélkül nem tudtam volna megvalósítani. Köszönöm, és erőmmel továbbra is azon leszek, hogy ezt folytassam. László Mária rendező Játék a Regnumban A Regnum Marianum Újpesti Egyesülete május 27-én 9-től 17 óráig a Katolikus Kultúrházba várja a játszani szerető gyerekeket, szüleikkel együtt. Cikksorozatunkat kedvcsinálónak szánjuk... Nyolcéves koromban kerültem a Regnum Marianum közösségbe. Rengeteg közös élményünk, programunk volt. Hetente találkoztunk, néha hétvégenként elmentünk kirándulni, és nyaranta részt vettünk a szokásos egyhetes táborban. Sok mindenről tanultunk, beszélgettünk, és amit a legjobban szerettünk: rengeteget játszottunk! Öt éve, érettségim évében kértek meg, hogy unokahúgommal közösen legyünk egy 14 tagból álló, újonnan induló regnumi gyerekcsoport vezetői. Ekkor fogant meg bennem először a gondolat, hogy jó lenne, ha lenne egy kis gyűjteményem játékokból, amiket majd a gyerekekkel játszhatunk. Végül úgy alakult, hogy ebből a gyűjteményből könyv lett. Ebbe a gyűjteménybe csak olyan játékokat válogattam össze, amelyeket társaságban lehet játszani. Ilyen közösségi játékokban a gyerekek megtanulhatják, hogyan kommunikáljanak, működjenek együtt társaikkal, hogyan alkalmazkodjanak a többiekhez. Csapatjátékokban jól gyakorolhatják a közös célért való küzdelmet, megtanulják legyőzni önzésüket, és viselkedésükre a közösség öntudatlanul is reflektál. Játék közben a gyerekek legyőzik gátlásaikat, és önfeledten belemerülnek a játékba. így még a legvisszahúzódóbb gyerekeket is rá lehet bírni, hogy megszólaljanak a közösségben. A különböző típusú játékokkal (ügyességi, J<ártya-, koncentrációt igénylő játékok) pedig a gyerekek kreatívitását lehet fejleszteni. Játék közben a gyerekek jobban megismerik egymást, szorosabb barátságok szövődnek, és kialakulnak a közösségben játszott szerepek. Bemutatnám az egyik kedvenc játékomat, ami roppant egyszerű, de annál mulatságosabb. A neve: Csapva vagy csúsztatva? A gyerekeket két egyenlő létszámú csapatra osztjuk. Az egyik csapat kimegy a szobából, és eldönti, hogy kinek a markában lesz egy pénzérme elrejtve, majd visszajönnek a szobába, és felrakják a könyöküket az asztalra, öklüket zárva tartva. Megkérdezik a másik csapattól, hogy hogyan tegyék le a tenyerüket az asztalra. A másik csapat erre két választ adhat: „csapva” vagy „csúsztatva”. Ha a „csapva” választ kapják, akkor az összes játékos levágja mindkét markát az asztalra kinyitva, vigyázva, nehogy a pénzt észrevegyék vagy meghallják. Ha a „csúsztatva” választ kapják, az annyit jelent, hogy a mindkét markukat leengedik az asztalra, és szépen lassan laposra nyitják a markukat, ilyenkor is vigyázva arra, nehogy a pénzérmét a másik csapat észrevegye vagy meghallja. A kitaláló csapatnak három lehetősége van kitalálni, hogy melyik játékos tenyere alatt rejtőzik a pénzérme. Ha sikerült kitalálni, akkor kapnak egy pontot, és most ők mennek ki és rejtik el a pénzt. Az a csapat nyer, aki több pontot szerez ugyanannyi menet után. Persze ahogy nőnek a gyerekek, egyre több és több, a koruknak megfelelőbb, új játékot vezethetünk be. A sokféle játékot cserélgethetjük, rossz időben játszhatunk a szobában, jó időben pedig a szabadban, így egyetlen játék sem válik elcsépeltté, unalmassá. A gyerekek pedig mindig fokozott izgalommal fogják várni a játékot. Vezetőként pedig örülhetünk a játék személyiségfejlesztő erejének. Kollár Zsolt * *» I 1
