Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-04-20 / 8. (338.) szám
J PEST 2006. április 20. Az elmúlt hetekben ismét a folyók áradásával kellett szembenéznie a lakosságnak az ország számos pontján, s mint vízparti városrész, Újpest is megérezte a hatalmasra duzzadt Duna erejét. A Nép-szi- get nagy részét elöntötte a folyó, buzgárok törtek fel a Rév és a Komp utcában, utóbbiból egy családnak el is kellett hagynia otthonát. Bár a veszély közel sem volt akkora, mint a négy évvel ezelőtti augusztusi áradás idején, ám hogy ténylegesen mekkora kár keletkezett, arra majd csak a víz levonulását követően derül fény. A fővárosban a Duna április 4-én éjszaka tetőzött, amikor is minden idők legmagasabb vízszintjét, 861 centimétert mértek a szakemberek. Ez 13 centivel haladta meg a korábbi, 2002-es rekordot. Ezt követően lassú, de folyamatos apadás vette kezdetét. Városrészünk közlekedését csak minimálisan, s a lakosságot sem súlyosan érintette a kialakult helyzet. (A Váci úton hetek óta tartó forgalomkorlátozás oka útfelújítás, semmi köze tehát az áradáshoz.) Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Duna közelében, arra merőlegesen futó utcák, így a Komp, a Rév vagy a Zsilip utca egy ideig ténylegesen veszélyben voltak, míg a Nép-sziget nagy részét el is öntötte a víz. * Dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere naponta akár többször is kint volt a Nép-szigeten, illetve az újpesti partszakaszon, hogy a polgári védelem munkatársaival együtt járja be a terepet. „Azt kell hogy mondjam, 2002-ben, noha kevesebb vízzel kellett megbirkóznunk, mégis sokkal nagyobb volt a baj - kezdte értékelését. - Ennek oka, hogy akkor egész egyszerűen az emberek nem hitték el, hogy ennyi víz jöhet, míg idén már tadtak, mi a dolgunk. Már egy hónappal ezelőtt - amikor az első prognózisok érkeztek a lehetséges áradásról - egyeztettem a polgári védelem vezetőivel, s kértem őket, hogy készüljenek fel a védelemre. Kritikus pontként tekintettünk a szennyvíztisztítóra, amit négy éve csaknem elöntött az ár, s ennek akkor rendkívül súlyos következményei lettek volna. Ám idén ez a veszély szerencsére nem fenyegetett, hisz azóta már jóval vastagabb az azt körülvevő gát. Kétségtelen, hogy a Komp és a Rév utcában is átjött a víz a gátak alatt, a föld alól feltörő buzgároknak azonban a Csatornázási Művek munkatársai homokzsákokkal útját állták. Továbbá egy Komp utcai családnak valóban el kellett hagynia otthonát, számukra az önkormányzat nyújtott átmeneti szállást. Ismét bebizonyosodott, hogy a bajban összeková- csolódik a közösség, és mindenki hajlandó tenni a másikért. S még ha nálunk nem is történt nagy baj, természetesen együtt érzünk azokkal, akik ezekben a napokban igen nehéz időket élnek át, gondolok itt például a Visegrádon vagy Szentendrén élőkre." Az áradás tetőzésekor a látvány minden képzeletet felülmúl. A Váci út-Árpád út találkozási pontján, a parton lévő hajón működő éttermet már régóta képtelenség megközelíteni. Csak centiken múlik, hogy a Duna vize ne a Váci úton csordogáljon. A kőgát hézagjait homokzsákokkal tömték be a Csatornázási Művek dolgozói. A Zsilip utcáról igyekszünk megközelíteni a Nép-szigetet, az útszakaszt azonban már rendőr vigyázza, itt a behajtás csak különengedéllyel lehetséges. A folyó itt mindkét oldalról rátámadt a szárazföldre, amelynek így csak a középső alig egyharmada van vízszint felett. Úszik a nyáron a napozók körében i * oly népszerű homokos partszakasz, akárcsak a közeli büfékerthelyiség. A környéken, illetve a Duna teljes budapesti szakaszán a rendőrségen kívül a katasztrófavédelem és a polgárőrség tagjai állnak szolgálatban, s óvják, ami óvható. Az Északi összekötő híd nép-szigeti lába alatt, a MÁV Északi Vízműtelepénél lévő parányi kecskefarmon Soltész János polgárőralel- nök állatai dacolnak az árral. „A kecskék kifejezetten túlélő állatok, most is egészen jól viselik a helyzetet - mondja Soltész János, aki egyúttal a polgárőrök természetvédelmi csoportjának vezetője. - Az emberekkel több a gond. Hiába értesítettünk mindenkit már két-három nappal korábban, hogy ami értékük van a környéken, azt menekítsék, így is volt, aki csak akkor kapott észbe, amikor már teljesen körbevette a házát a víz. ” t t I
