Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-12-22 / 25. (330.) szám
14 ____________________________ U JPEST^BMl 2005. december 22. Egy gyűjtő - még ha világvándor is - szeret hazaérkezni, vagyis leszállni a vonatról, a távolsági buszról, vagy éppen átsétálni a reptéri vámon, majd várni az összepréselt csomagra, és aztán szép csendben hazatérni, hogy otthon gyorsan ßrdöt véve, megétkezve, még párás-nedves hajjal kibontson és kedvtelve a kezébe vegyen minden tételt, amit ezúttal magával hozott. A lábak ilyenkor fáradtak, a kanapé viszont süppedt és túlontúl puha, a száj hirtelen kiszárad, a kéz pedig még remeg. Ilyen újra itthon lenni. Félúton a gyűjtés és a szokatlan otthon között. A gyűjtés törékeny foglalatosság. Szenvedély, odafordulás valamihez, amit megszerezni vágyunk. Nincs köze az egzisztenciához, a gyűjtés ugyanis egyedül minket akar, minket, a kicserepesedett ajkunkkal, az izzadó tenyerünkkel és nyeldeklős légszomjunkkal. A gyűjtés tehát a hatalmában tart minket, a többletet hajszolja, a még kell-en túl a még egyet és a még egyet. Egy gyűjtő általában büszke és nosztalgiára hajlamos. Büszke, hiszen a megszerzendő tétel sosem adja magát könnyen. Azt jobbára el kell venni, el kell cserélni, és amikor ez sikerül, az a pillanat a percnyi megnyugvás: az elégedett mosolyra, a határozott mozdulatra - ahogyan a tételt birtokunkba vesszük - szánt idő. Ilyenkor a gyűjtő csak ácsorog csendben, ám magában ezernyi párbeszédet folytat: az új szerzeményt bemutatja a régieknek, a nagy öregeknek, akik már akkor is itt voltak, amikor..., még több hajam volt, amikor az orrom még nem volt eltörve, amikor még kevesebb alvással is beértem, amikor lányom még nem tudott járni..., tényleg arra emlékeztek, hogy... Juhász György gyűjtő, ő az Újpesti Lepkemúzeum létrehozója és tulajdonosa.- Sokat beszélek. Szóval felteszem magam mint egy lemezt, aztán hadd szóljon! - kezdi. A gyűjtő tehát hazatér... Az Újpesti Lepkemúzeum a Dessewffy utca 26-os száma alatt áll. A környék csendes és kertvárosi, a ház kétszintes, amelynek emeletén a lakrész, földszintjén pedig a kiállítás található. A gyűjteményhez egy előszobán keresztül vezet az út. A sarokban a hátsó lábaira álló medvecsontváz, a falakon a fosszí- liák, a komódokon a kisplasztikák és rituális szobrok mind-mind vadászlakjelleget kölcsönöznek az amúgy is kuckós kis helyiségnek. A voltaképpeni tárlat a következő szobában kezdődik. Közvetlenül a mennyezet alatt bennszülöttmaszkok, a vitrinekben kövületek, ásványok, az egyik üvegszekrény alatt preparált krokodil, felette kiterített anakondabőr, a kiállítási asztalokban leginkább lepkék, a falra akasztott keretekben pedig különböző bogarak, pókok, skorpiók láthatók.- Gondolom, ha úgy adódik, nem okoz problémát kihajítani a házból egy-két csótányt?- Nem, nem különösebben bólint - Juhász György, aki egy lefüggönyözött kis helyiségből érkezik. Középmagas, idősödő férfi. Vadászruhát, zöld nadrágot és inget, valamint egy khakiszínű, csupazseb mellényt visel, törött orráról a szemüveget a homlokára csúsztatja. A házban egyébként nagy a jövés-menés. Juhász György ugyanis néhány napja érkezett vissza Iránból, egy lepkegyűjtő expedícióról, és a zsákmányon éppen most osztozkodik komáromi társaival.- Kicseréltük a szörnyillákat, kezdhetjük a beszélgetést. Fesztelenül beszél, élvezi, amit mond. Először a „rutin”:- A múzeum az újpesti önkormányzat jóvoltából nyílhatott meg. A csoportos belépő természetesen minden újpesti diák számára ingyenes. Eddig huszonegyezer látogatónk volt. A kiállítást mi rendeztük. Egy biológusokból, lepkészekből álló amatőr csapat dolgozott rajta. Jelenleg negyvenezer állatot, köztük a magyarországi lepkefajok mintegy kilencvennyolc százalékát, illetve tízezer népművészeti tárgyat tartunk számon. Egy pillanatra elkalandozom.- Mit szeretne? Mit gondoljak én, egy városi fiú, amikor látogatótársaimmal együtt megpillantom a preparált bogarakat?- Éppen ez a lényeg. Mármint hogy a várost egy pillanatra elfelejtse. A kiállítás olyan, mint egy megelevenedő kirándulás. Tervszerű és pontos, mégis az a feladata, hogy visszahozza, azt az élményt, amikor még szeretett a természetben lenni - Juhász György mosolyog. Kedvesen, mint egy hegyi vezető a sátornyílásban, szakadó eső idején.- Szóval ön szeretett kirándulni. Akkor biztosan ismeri a befőttesüvegek és a mocorgó gyufásdobo- zok romantikáját.- Hogyne ismerném. Egyébként a gyűjtést szalvétákkal kezdtem. Aztán kamaszodtam. Egyre többet jártam el otthonról. Szerettem egyedül lenni. Jó volt Káposztásmegyeren bóklászni, gondolkozni. Végül elkezdett érdekelni a gyűjtés, vagyis hogy mit találok egy felfordított fatönk alatt. Aztán megismerkedtem Bezsila Lászlóval. Tizennégy éves lehettem, amikor találkoztunk. Bezsila remek ember volt, a Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott lepkészként. Szerette az ifjúságot, én pedig úgy gondoltam mindig rá, mint a kevés szabad emberek egyikére. Juhász György megint csak elmosolyodik. Zsi- vány módra, éppen, ahogyan a kalandorok teszik egymás között.- A Bezsila jó tanárom volt.-Aztán?- Vendéglátó-iparit végeztem. Cukrász vagyok. Mindkettőt, mármint a le'pkészetet és a cukrászatot is nagyon szeretem. Az utóbbi nagyon gyakorlatias, kell egy kis idő, amíg átállok, de megy minden probléma nélkül.- Érdekes, nem? Míg az egyik, itt a gyűjtésre gondolok, inkább konzervál, addig a másik arra tanít, hogy hogyan végeztessünk ki valamit minél hamarabb.- Igen, tényleg van különbség - Juhász György a felvetésemen csak nevet.- De, térjünk vissza a lepkékhez! Melyik vagy milyen volt az első?- Úgy emlékszem, a nagymama telkén voltam a Zemplénben, 1958 körül, azt hiszem, ott fogtam egy nyárfautánzó lepkét. De nem is ez a lényeg. A lepke nagyon érzékeny állat. Csak ott él meg ahol a környezet érintetlen. De ha az élőhelye tönkremegy, elpusztul. Szóval ahol lepke van, ott természet van: szín, forma, víz, erdő. És hát a lepkék: a nagy színes kavalkád. Olyan, mintha a cirkuszban lennél cifra forgólámpások között. Ami a természetet illeti, persze ma már minden más. Például Madagaszkár sem ugyanolyan, mint régen - helyeselve bólogatok, mire Juhász György ingujját feltűrve magyarázni kezd.- Korábban sajátos flórája, faunája volt, mert az idejekorán leszakadt lemez teljesen el volt zárva a kontinenstől, és az élővilág így genetikailag nem szennyeződött. Mindenesetre kezdik észrevenni, hogy a helyzet nem éppen rózsás. Úgyhogy néhány helyen megpróbálnak lepkefarmokat, rezervátumokat kialakítani, hogy az állatokat megmentsék, és természetesen hogy kereskedjenek velük. Például ilyen szaporításra alkalmas terület most a Mazuri-tavak környéke.- Tehát a lepkékkel, bogarakkal kereskednek is.- Igen, bár a gyűjtés az elsődleges. Mindenesetre több börze és cserével, vásárlással egybekötött bemutató van Európa-szerte. Jövő héten éppen Műn-
