Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-12-22 / 25. (330.) szám
SM 2005. december 22. Balról jobbra: Zsivoczky Attila, Gyula és „Gyuszkó” ’ M Ha az egykori Népstadion, mai nevén Puskás Fe- -i renc Stadion főbejárata felől érkezünk, s elsétálunk a szoborkert mellett, majd balról kerüljük a labdarúgó- pályát egészen a 12-es szektor magasságáig, ott találjuk azt a bizonyos dobófészert, ahol az atléták edzenek. Zsivoczky Attila idén világbajnoki bronzérmet nyert tízpróbázó edzőjét, egyben édesapját keressük: Zsivótzky Gyulát. A Nemzet Sportolója címet is viselő, Mexikóban olimpiát nyert ‘ kalapácsvető feladata összefogni fia rendkívül összetett, egész éves edzéstervét, még ha tanítványa, a szülő-gyerek kapcsolat örök törvénye szerint néha dafke ellent is mond edzőjének. „Eleinte felmerültek közöttünk bizonyos generációs pmblémák - meséli az Újpesti Dózsa egykori atlétája -, ám idővel ezek elsimultak, s ma már hallgat rám. Ez egy közös munka, természetes, hogy meg kell beszélnünk a dolgokat, s ha szükséges, változtatunk. Amire nagyon ügyelek, hogy semmi feleslegeset ne végezzünk, csak szigorúan célirányosan dolgozzunk. Az athéni hatodik hely pedig bebizonyította, jó úton járunk. ” Időközben - e sorok írójának előre megfontolt szándékából - előkerül Bajnai Teréz és Kürti András Nagy visszatérések című kötete, benne évtizedek távlatából ránk köszönő fotók, rajtuk számos sportcsillag, úgymint Monspart Sarolta, Irena Szewinska-Kirszenstein, és természetesen Zsivótzky Gyula. A felvételen az erőtől duzzadó fiatalember épp hajítani készül, haja a nagy lendülettől kissé félrecsapott, összevont szemöldöke alól elszánt tekintetet vet a távolba, tudatva a méterekkel, hogy ő és a kalapács többet fog legyőzni közülük, mint eddig bárki. A képeket nézegetve ’68 aranyérmesének arcán a boldog nosztalgia félreismerhetetlen jegyei ülnek ki. ,J)e rég volt, istenem... de rég volt. ” Ám hirtelen visszaugrunk a jelenbe, s máris azon mérgelődik, hogy nemrég a Pápa labdarúgócsapata, noha az első félidőben szépen, öüetesen, már-már mezőfölényben játszott, s vezetett is a Vasas, ellen, alig négy perccel a vége előtt kapott egy gólt. De vajon miért zavarja ez ennyire Zsivótzky Gyulát? A válasz egyszerű: nagyobbik fia, vagyis ifjabbik Zsivoczky Gyula jelenleg a pápaiak vezetőedzője. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a 20. század legnagyobb magyar atlétájának neve eredetileg rövid o-val és cz-vel írandó, ám valamikor elírták azt egy hivatalos papíron, s azóta hosszú ó-t és tz-t használ. Fiai ezzel szemben tartják magukat családnevük eredeti írásmódjához, időnként az őrületbe kergetve ezzel az újságírókat.) „Gyuszkó tagja volt annak a Bicska Bertalan vezette csapatnak, amely 1984-ben megnyerte az . ifjúsági Európa-bajnokságot Moszkvában. A döntőben épp a szovjetekkel kellett mérkőzniük! A mai napig az a magyar labdarúgás utolsó nagy sikere. Mondjon nekem bárki egy nagy eredményt, amit azóta értek el!” Mondanánk, de nem tudunk... „Mindkét fiam szép és eredményes időszakot töltött Újpesten. Gyuszkó ugye bajnokságot és Magyar Kupát is nyert labdarúgóként, s Attila is lila-fehérben lett ifjúsági világbajnok, illetve utánpótlás Európa-bajnok. Én pedig ugye szintén a teljes sportolói pályafutásomat a Dózsában töltöttem, s noha ma már Óbudán lakom, nyugodtan mondhatom, ismerem Újpest minden zegzugát. Manapság is szinte naponta megfordulok ott, feleségemnek a Rózsa utcában van divatáruboltja, csaknem huszonöt éve.” „így igaz, pontosan 1981 óta áll itt az üzlet - mondja a feleség, Komka Magdolna, négyszeres magyar bajnok, kétszeres olimpiai résztvevő magasugró. - Amikor már mindketten befejeztük a sport- karrierünket, úgy éreztük, valamit ezután is kell kezdenünk az életünkkel, s így vágtunk bele ebbe az akkor divatos tevékenységnek számító butikozásba. S mivel a férjemet ezer szál köti Újpesthez, természetes volt, hogy elsősorban itt nézünk körül. ” Az 1968-ban, 1969-ben, 1970-ben és 1972- ben is magyar bajnokságot nyert magasugró maga áll a pult mögött, szeret ugyanis az emberek között lenni, és hozzá is szívesen járnak be az ismerős vevők. Az üzlet falát a család férfi tagjainak sikereit hirdető fényképek díszítik: férje épp kalapácsot lendít, fia ugrani készül, és a még tejfeles szájú „Gyuszkó" is ott virít az ifi Eb-győzelem évéből. Ilyen férfi- koszorúban az energikus asszony sportsikereiről méltattál én még csak 19 évesen vettem részt, nem sokkal az érettségim után. Amolyan tanuló olimpia volt az számomra, ahol a 9. helyet szereztem meg. Úgy érzem, abban az időszakban az egy nagyon jó eredmény volt. A 12-es megmérettetés aztán már nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, mert egy komoly sérülés hátráltatott, ami miatt aztán be is kellett fejeznem az élsportot...’’ Vissza azonban „Gyuszkóhoz”! „Három csodálatos évet töltöttem Újpesten, ahova természetesen apu dózsás múltja miatt is kerültem - kezdi. - Felejthetetlen élmény volt rögtön v az első évben bajnokságot nyerni, és játszani Nápolyban, majd később elhódítani a kupát. Nagyszerű emlékek ezek. ” Nekünk spéciéi van egy kevésbé nagyszerű emlékünk is Zsivoczky Gyuláról, történetesen amikor három évvel ezelőtt, az NB lll-as kiscsapat,.a Tápiószecső csatáraként gólt fejelt az akkor címvédő Újpestnek Magyar Kupa- mérkőzésen, óriási meglepetésre kiejtve ezzel a lila gárdát a további küzdelmekből... „Úgy érzem, akkor a vendégánk kiesd lenéztek minket, NB M-as gárdát. A kupában előfordul ilyesmi. Persze Tápiószecsőre már a labdarúgó-pályafutásom végén, amúgy levezetni mentem. Bár tény, az aktív játéktól a mai napig sem tudok elszakadni, ez már nem fog változni. Gyerekkoromban elkezdtem én atletizálni is, nem is voltam rossz, de istenigazából mindig is a foci vonzott. És nem hiszem, hogy rosszul döntöttem volna. Ha visszagondolok, bog)' még mielőtt betöltöttem volna a 18-at, már játszhattam a Népstadionban 35 000 néző előtt a Honvéd ellen... Akkor ez nem is lehet kérdés. ” „Én csak annyiban követem a magyarfoci eseményeit, amennyiben az a bátyámmal kapcsolatos - mondja Attila. - Biztos vagyok benne, hogy jó edző, mert közel áll a játékosokhoz, hisz nem olyan régen még ő is egy volt közülük. Sajnos mostanában nagyon ritkán látjuk egymást. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, de az ünnepek alatt azért szakítunk rá időt.” Attila most is szinte a teljes decembert Dél-Afrikában töltötte, az elkövetkezendő világversenyekre való felkészülés jegyében, s csak néhány nappal karácsony előtt érkezik haza. Akkor ugyanis feladat vár rá. „Von egy nagyon régi karácsonyfadíszünk, egy harang, amit fel lehet húzni, és akkor zenél. Nálunk az ajándékosztás csak akkor kezdődhet, ha a zene véget ért. Amióta én díszítem a karácsonyfát, mindig odafigyelek, hogy ne húzzam nagyon fel a díszt, mert akkor sokáig fog szólni...’’-nevet Attila. ,A srácok valóban elég hézagosán találkoznak, de ez érthető'mindketten nagyon keményen dolgoznak - így az apuka. - De sosem téveszti szem elöl egyik a másikat, nagyon szurkolnak egymásnak. És ez a legfontosabb. Karácsony előtt természetesen még nagyobb a forgalom a butikban, ami így teljesen leköti a feleségem idejét, így aztán a vásárlás java Mtalában rám hárul. De nem az ajándékokat illetően, azokról egyelőre fogalmam sincs... De például az ünnepi vacsora hozzávalóit valószínűleg nekem kell majd beszereznem. Aztán szenteste átjön Attila, és hármasban ünnepelünk. Hagyományosan nagy fát díszítünk, pedig már a kisebbik gyerek sem igazán kicsi... Aztán a következő napokban összeülünk a bátyámék- kal egy ebédre, illetve ilyenkor szoktunk találkozni Gyuszkó- val is. ’’ „A szentestét természetesen én is otthon, a családommal töltöm - mondja az idősebbik fiú. - Két gyermekem is van, Zsuzsanna 5, Bence pedig 15 éves. De így van, természetesen apuékkai is találkozunk majd az ünnepek alatt.” Attila azonban még 24-én is edz, s csak az azt követő két napon enged meg magának némi pihenőt, hogy aztán 27-től már újra rója a köröket. „Ilyenkor azért óvatosan kezdünk neki az edzésnek, mert a nagy karácsonyi dínomdánom mindig nyomot hagy az ember formáján. De néhány nap, és már vissza is lendül minden a régi kerékvágásba ” Hanula Zsolt
