Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-12-22 / 25. (330.) szám

2005. december 22. dában képviseltem a magyar zeneakadémistákat. Kétszer jártam Londonban, ahol Humperdinck Jancsi és Juliska című operájának Juliskáját énekeltem, majd a sarasotai magyarok meghívására egy operettműsorban működtem közre. Ezt követően indultam el a Miskolci Operafesztivál énekversenyén, ahol Marton Éva volt a zsűri elnöke. El­nyertem a zsűri különdíját, amelyet Szinetár Miklós, a Ma­gyar Állami Operaház főigazgatója ajánlott fel: fellépési le­hetőséget kaptam az Operában. Kacsóh Pongrác János vi­téz című daljátékában azóta is játszom lluskát, és a Figaro házasságában Barbarina szerepébe állok be az évad máso­dik felében.- Mikor kezdett az operett műfajával kacérkodni1- Már a konzervatóriumban megszerettem ezt a mű­fajt. A Zeneakadémián afféle misszióként énekeltem ope­rettáriákat. Andor Éva és Pogány Imola növendéke voltam, Imola vitt el az első kétfordulós válogatásra. Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója, tud­va, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kifut az operett-musical szak, úgy gondolta, hogy házon belül kívánja megoldani a tehetséggondozást és utánpótlás-ne­velést. A stúdiósok, fiatal, tehetséges kórustagok és né­hány külsős jelentkező számára megalapította az Operett Akadémiát, amelynek vezetője Kéninger László karigaz­gató. Tavaly kerültem a hallgatók közé, és a zeneakadémi­ai képzést követően itt számos technikai isme­retet sajátítottam el. Ez tehát a második évadom az Operettszín­házban. Januárban az a megtiszteltetés ért, hogy beállhattam Marica az szerepébe Kálmán Imre Marica grófnő című operettjében, augusztus 1-jétől pedig leszerződtetett a színház. Az el­múlt évad végén mutatták be Sopronban Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című operettjét, amelyben Violettát játszom, novemberben az operett-társulattal Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjében Lisát énekeltem, és részt vettem a frankfurti operettgálán. Mindezek mellé jött a Mágnás Miska Rollája és a nagy kihívás, a Dr. Bőregér Rosalindája. Bevallom, kicsit úgy érzem, hogy bedobtak a mély vízbe, hiszen ebben a szerepben egy vérbő, érett asz- szonyt kell játszanom. Imádom, szeretem az operettet, de szerencsére széles a repertoárom. Oratóriumokban, dalesteken, nyári fesz­tiválokon, opera- és operett-előadásokban is közreműkö­döm, két esztendeje így kerültem az Újpesti Városnapok hangversenyére is.- Milyen kapcsolatban maradt szülővárosával?- A szüleim és a család nagy része ma is Újpesten él. A hétvégeken vagy szabad napjaimon gyakran meglátoga­tom őket. A szüleim és nagymamáim minden szerepem­ben láttak, ők a legnagyobb híveim és drukkereim. Az egykori tánciskolából is felbukkannak az ismerősök, gye­rekkori barátaim ma is megvannak, a diplomakoncertem­re nagyon sok újpesti ismerős jött el. A város vendégeként két éve Schubert Ave Mariáját énekeltem a MÁV Szimfoni­kusok kíséretével, majd egy évre rá a díjátadási ünnepsé­gen szerepeltem. Az idei Strauss-hangversenyen a Cigány­báróból Saffi áriáját, majd a Denevérből, azaz a Dr. Bőr­egérből Rosalinda áriáját adtam elő. Maricaként, Rollaként és Rosalindaként ezúton szeret­ném meghívni a műfaj újpesti barátait, kérem, jöjjenek el a Budapesti Operettszínházba! Rojkó Annamária „Imádom, szeretem operettet!" S Ha szilveszter, akkor Denevér! Sok év­tizedes hagyomány Pesten, hogy a szóra­kozni vágyó közönség az óév utolsó nap- hann Strauss nagyoperettjére vált jegyet. Az előadás egy átmulatott éjszaka pezsgőbe áz­tatott története. Felajzott hölgyek és urak izga­tott, vidám, olykor keserű kalandja. A keringő­király művét néhány hónappal ezelőtt új fordí­tásban, felfrissítve, show-elemekkel kiegészít­ve, Dr. Bőregér címmel mutatta be a Budapesti Operettszínház. Rosalindát, az álruhában saját férjével flörtölő női főszereplőt egy Újpestről in­dult fiatal primadonna, Geszthy Veronika is alakítja. A művésznővel - aki az Újpesti Város­napok városházi zárókoncertjén a MÁV Szim­fonikusokkal lépett fel - kalandosan alakult eddigi pályájáról beszélgettünk.- A primadonna szó szerint „első hölgyet” (prima donna) jelent, a zenés színház világában pedig olyan kü­lönleges szerepkört, amire - mint mondják - születni kell. Önnel is ez a helyzet ?- Remélem, igen, de ennek eldöntését szeretném a kö­zönségre bízni. A köztudatban viszont a primadonna szó jelentéséhez sokszor a hisztériázó, elviselhetetlenül önző művésznő képe is kapcsolódik. Öröm számomra, hogy er­re én magam vagyok a cáfolat. Bár kisgyerekkorom óta ta­nultam zenét, soha nem voltak allűrjeim, és ha ne adj’ is­ten, történne velem valami, a fiókomban ott lapul a ven­déglátás- és szálloda szakos diplomám. Szabó Veronika néven láttam meg a napvilágot, ezen a néven végeztem el minden iskolát, sőt a legtöbb versenyen is így értem el sikereket. A közelmúltban Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház direktora határozott kérésére változtattam meg a nevem, s lettem Szabó helyett - az apai nagymamám után - Geszthy Veronika. Újpesten nőttem fel, a színjátszás örömét otthonról hoztam, de a zenével komolyabban a Pécsi Sebestyén (akkor még Romját Aladár) Általános és Zenetagozatos Iskolában ismerked­tem meg. Szüleim hamarosan beírattak az Erkel Gyula Zeneiskolába is, ahol előbb zongorázni, majd énekelni kezdtem. Néhány év alatt kiderült, zongorista nem lesz belőlem, nem is készültem annak, de a hangszeres játék öröme a mai napig elkísér. Időközben valóban választani kellett, s én a zenei pá­lyát nem feledve - egy orosz és egy angol nyelvvizsgával, valamint kitűnő bizonyítvánnyal - végül a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola mellett döntöt­tem. A főiskolán hamar rájöttem, hogy nem leszek köz­gazdász, de új nézőpontból ismertem meg a világot. Mind­emellett tovább folytattam a zenetanulást, amelynek ered­ményeként felvettek a konzervatóriumba is, amelyet pár­huzamosan végeztem a főiskolával. Egyre gyakrabban ér­tem el sikereket különböző énekversenyeken, és egyre több dolog szólt a zenei képzés mellett. Végül a Vendéglá­tóipari Főiskolát levelező tagozaton fejeztem be, és 1999- ben átvettem a diplomámat. Ugyanabban az évben fel­vettek a Zeneakadémiára.- A családja hogyan fogadta a hírt, hogy a diplomás szakemberből újabb öt évre nappali tagozatos diák lett ?- Nagyon hálás vagyok, amiért éveken keresztül támo­gattak, és hagyták, hogy azt tanuljam, amihez kedvet ér­zek. Számukra is rendkívüli öröm volt, hogy elsőre sike­rült bejutnom a Zeneakadémiára. Negyedéves koromban az énekművész szak mellé felvettem az operaénekes sza­kot is, amely másoddiplomát jelentett. Különböző kurzu­sokon is részt vettem; Firenzében, Münchenben és Flori-

Next

/
Oldalképek
Tartalom