Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-12-22 / 25. (330.) szám
2005. december 22. dában képviseltem a magyar zeneakadémistákat. Kétszer jártam Londonban, ahol Humperdinck Jancsi és Juliska című operájának Juliskáját énekeltem, majd a sarasotai magyarok meghívására egy operettműsorban működtem közre. Ezt követően indultam el a Miskolci Operafesztivál énekversenyén, ahol Marton Éva volt a zsűri elnöke. Elnyertem a zsűri különdíját, amelyet Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház főigazgatója ajánlott fel: fellépési lehetőséget kaptam az Operában. Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékában azóta is játszom lluskát, és a Figaro házasságában Barbarina szerepébe állok be az évad második felében.- Mikor kezdett az operett műfajával kacérkodni1- Már a konzervatóriumban megszerettem ezt a műfajt. A Zeneakadémián afféle misszióként énekeltem operettáriákat. Andor Éva és Pogány Imola növendéke voltam, Imola vitt el az első kétfordulós válogatásra. Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója, tudva, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kifut az operett-musical szak, úgy gondolta, hogy házon belül kívánja megoldani a tehetséggondozást és utánpótlás-nevelést. A stúdiósok, fiatal, tehetséges kórustagok és néhány külsős jelentkező számára megalapította az Operett Akadémiát, amelynek vezetője Kéninger László karigazgató. Tavaly kerültem a hallgatók közé, és a zeneakadémiai képzést követően itt számos technikai ismeretet sajátítottam el. Ez tehát a második évadom az Operettszínházban. Januárban az a megtiszteltetés ért, hogy beállhattam Marica az szerepébe Kálmán Imre Marica grófnő című operettjében, augusztus 1-jétől pedig leszerződtetett a színház. Az elmúlt évad végén mutatták be Sopronban Kálmán Imre Montmartre-i ibolya című operettjét, amelyben Violettát játszom, novemberben az operett-társulattal Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjében Lisát énekeltem, és részt vettem a frankfurti operettgálán. Mindezek mellé jött a Mágnás Miska Rollája és a nagy kihívás, a Dr. Bőregér Rosalindája. Bevallom, kicsit úgy érzem, hogy bedobtak a mély vízbe, hiszen ebben a szerepben egy vérbő, érett asz- szonyt kell játszanom. Imádom, szeretem az operettet, de szerencsére széles a repertoárom. Oratóriumokban, dalesteken, nyári fesztiválokon, opera- és operett-előadásokban is közreműködöm, két esztendeje így kerültem az Újpesti Városnapok hangversenyére is.- Milyen kapcsolatban maradt szülővárosával?- A szüleim és a család nagy része ma is Újpesten él. A hétvégeken vagy szabad napjaimon gyakran meglátogatom őket. A szüleim és nagymamáim minden szerepemben láttak, ők a legnagyobb híveim és drukkereim. Az egykori tánciskolából is felbukkannak az ismerősök, gyerekkori barátaim ma is megvannak, a diplomakoncertemre nagyon sok újpesti ismerős jött el. A város vendégeként két éve Schubert Ave Mariáját énekeltem a MÁV Szimfonikusok kíséretével, majd egy évre rá a díjátadási ünnepségen szerepeltem. Az idei Strauss-hangversenyen a Cigánybáróból Saffi áriáját, majd a Denevérből, azaz a Dr. Bőregérből Rosalinda áriáját adtam elő. Maricaként, Rollaként és Rosalindaként ezúton szeretném meghívni a műfaj újpesti barátait, kérem, jöjjenek el a Budapesti Operettszínházba! Rojkó Annamária „Imádom, szeretem operettet!" S Ha szilveszter, akkor Denevér! Sok évtizedes hagyomány Pesten, hogy a szórakozni vágyó közönség az óév utolsó nap- hann Strauss nagyoperettjére vált jegyet. Az előadás egy átmulatott éjszaka pezsgőbe áztatott története. Felajzott hölgyek és urak izgatott, vidám, olykor keserű kalandja. A keringőkirály művét néhány hónappal ezelőtt új fordításban, felfrissítve, show-elemekkel kiegészítve, Dr. Bőregér címmel mutatta be a Budapesti Operettszínház. Rosalindát, az álruhában saját férjével flörtölő női főszereplőt egy Újpestről indult fiatal primadonna, Geszthy Veronika is alakítja. A művésznővel - aki az Újpesti Városnapok városházi zárókoncertjén a MÁV Szimfonikusokkal lépett fel - kalandosan alakult eddigi pályájáról beszélgettünk.- A primadonna szó szerint „első hölgyet” (prima donna) jelent, a zenés színház világában pedig olyan különleges szerepkört, amire - mint mondják - születni kell. Önnel is ez a helyzet ?- Remélem, igen, de ennek eldöntését szeretném a közönségre bízni. A köztudatban viszont a primadonna szó jelentéséhez sokszor a hisztériázó, elviselhetetlenül önző művésznő képe is kapcsolódik. Öröm számomra, hogy erre én magam vagyok a cáfolat. Bár kisgyerekkorom óta tanultam zenét, soha nem voltak allűrjeim, és ha ne adj’ isten, történne velem valami, a fiókomban ott lapul a vendéglátás- és szálloda szakos diplomám. Szabó Veronika néven láttam meg a napvilágot, ezen a néven végeztem el minden iskolát, sőt a legtöbb versenyen is így értem el sikereket. A közelmúltban Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház direktora határozott kérésére változtattam meg a nevem, s lettem Szabó helyett - az apai nagymamám után - Geszthy Veronika. Újpesten nőttem fel, a színjátszás örömét otthonról hoztam, de a zenével komolyabban a Pécsi Sebestyén (akkor még Romját Aladár) Általános és Zenetagozatos Iskolában ismerkedtem meg. Szüleim hamarosan beírattak az Erkel Gyula Zeneiskolába is, ahol előbb zongorázni, majd énekelni kezdtem. Néhány év alatt kiderült, zongorista nem lesz belőlem, nem is készültem annak, de a hangszeres játék öröme a mai napig elkísér. Időközben valóban választani kellett, s én a zenei pályát nem feledve - egy orosz és egy angol nyelvvizsgával, valamint kitűnő bizonyítvánnyal - végül a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola mellett döntöttem. A főiskolán hamar rájöttem, hogy nem leszek közgazdász, de új nézőpontból ismertem meg a világot. Mindemellett tovább folytattam a zenetanulást, amelynek eredményeként felvettek a konzervatóriumba is, amelyet párhuzamosan végeztem a főiskolával. Egyre gyakrabban értem el sikereket különböző énekversenyeken, és egyre több dolog szólt a zenei képzés mellett. Végül a Vendéglátóipari Főiskolát levelező tagozaton fejeztem be, és 1999- ben átvettem a diplomámat. Ugyanabban az évben felvettek a Zeneakadémiára.- A családja hogyan fogadta a hírt, hogy a diplomás szakemberből újabb öt évre nappali tagozatos diák lett ?- Nagyon hálás vagyok, amiért éveken keresztül támogattak, és hagyták, hogy azt tanuljam, amihez kedvet érzek. Számukra is rendkívüli öröm volt, hogy elsőre sikerült bejutnom a Zeneakadémiára. Negyedéves koromban az énekművész szak mellé felvettem az operaénekes szakot is, amely másoddiplomát jelentett. Különböző kurzusokon is részt vettem; Firenzében, Münchenben és Flori-
