Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-07 / 7. (312.) szám
2005. április 7. át ék a reyényekkel, Újpesten is! Három héttel ezelőtt indult útjára „A Nagy Könyv” című játék, amelyben az ország legnépszerűbb magyar és külföldi regényét keresik. Bármely szerző magyar nyelven megjelent regényére lehet szavazni. Az olvasók jelölései alapján alakul ki a száz legnépszerűbb regényt tartalmazó lista. Szavazólapot Újpesten a Szabó Ervin Könyvtárakban (Király u. 5., Munkásotthon u. 33-39. és Lóverseny tér 5/a), a főváros más pontjain a nagyobb könyvesboltokban találnak, de a jelölés a világhálón, a www.anagykonyv.hu oldalon is történhet. A szavazólap a piros postaládákba, illetve a kihelyezett szavazóládákba díjmentesen bedobható. Szavazni április 15-éig lehet! Az ötven magyar és ötven külföldi regényt tartalmazó rangsort április 23-án, este 9 órakor ismertetik a Magyar Televízióban. A verseny később tovább élesedik, újból szavazhatunk, de csupán a százas listán szereplő könyvekre. Június 11-éré összeáll a top 12 regény, amelyek mindegyike esélyes az első helyre. A tucatnyi könyvből az M1 -es csatorna kisfilmeket készít, az alkotások október 25-e és december 3-a között kerülnek a nézők elé. Újabb szavazás nyomán, december 17-én derül ki, melyik Magyarország „Nagy Könyve”, azaz legnépszerűbb regénye. A játékba szerkesztőségünk is bekapcsolódott. Arra kértünk néhány újpesti kötődésű, ismert személyiséget: művészt, színészt, sportolót, meteorológust és könyves szakembert, hogy mondják el olvasóinknak, nekik mi a kedvenc könyvük. Reméljük, körkérdésünk nyomán önök is kedvet kapnak az olvasáshoz és a szavazáshoz. Banga Ferenc grafikusművész: - Mintegy harminc éve jutott el hozzám Mihail Bulgakov: Mester és Margarita című regénye. Ahogy belelapozgattam a kötetbe, megtudtam, hogy Poncius Pilátus hűséges, félénk és bátor kutyáját Bangának hívták. Ettől kezdve a regény különösen érdekelt. (Huszonöt évvel ezelőtt készítettem is hozzá néhány rajzot.) A cselekmény három síkon játszódik. A valóság, a fantasztikum és az elvont filozófia keveredik egymással. A történet egyszerre fantasztikus, szimbolikus és realista. Ha felismerjük, hogy a sötétség és a világosság a természet alakzatai, igazi szemlélői lehetünk a dolgoknak. Olvasás közben arra is rájövünk, hogy a diszharmóniát és a problémákat csak mi vetítjük a dolgokba. A regény végén az író az „ördögi” (?) Wolanddal mondat ki egy nagyon régi, elgondolkodtató, ma is érvényes tanulságot: „Mindig úgy van, ahogy lennie kell, erre épül a világ”. A regény jegyzetanyaga az emberiség kultúrtöténe- tének tárháza, ahol Tiberiustól a Bábel tornyán és Csajkovszkijon keresztül Messzalináig és Goethéig juthatunk. Bulgakov 1940-ben, halála évében fejezte be a Mester és Margaritát, de a könyvet csak két évtizeddel később adták ki. ❖ Bene Ferenc, egykori UTE-játékos és válogatott labdarúgó: - Egyeüen kedvencet nem tudok megnevezni, viszont egyetlen műfajt igen. Szenvedélyesen olvasom a sportkönyveket. Hála istennek, hetente jelennek meg ismert labdarúgókról és sportolókról készült kiadványok, amelyeket szinte kivétel nélkül elolvasok. Ezekből szép gyűjteménnyel rendelkezem. Mindeközben a sporttémájú újságcikkeket is „kilóra” falom, így sosem maradok érdekes, izgalmas információ nélkül. Csala Zsuzsa színművész: - Fiatal korom óta a romantikus regények vannak rám a legnagyobb hatással. Kislányként éltem át a háborút, és az azt követő években is nagy nyomorban éltünk Újpesten. Imádtam a földtől elszállni, mindig az aktuális regény hősnőjének a szerepébe képzeltem magam, és időről időre arra a hivatásra készültem, amiről éppen olvastam. Rendkívül mélyen átéltem az érzelmeket. Meghatározó élményem volt Gárdonyi Géza: Isten rabjai című regénye, amely Szent Margitról szól. E könyv nyomán sokáig apáca szerettem volna lenni, és kijártam a Margitszigetre, a romok közé. Talán akkor alakult ki bennem az elesett és kiszolgáltatott emberekkel való együttérzés. Újpestet természetesen ma sem felejtettem el, hiszen ez a város a szülőföldem. A kanizsays osztálytalálkozókra mindig visszajárok, egykori társaim többsége azóta is Újpesten él. Büszke vagyok a gyönyörű Árpád úti kamaraszínházra, ahol ezekben a napokban két bemutatót is tartottunk az Újpesti Vidám Színpad színészeivel. ❖ Dobsa Sándor zongoraművész, zeneszerző, a Stúdió 11 vezetője: - Tömörkény István novellái a kedvenceim. Akárcsak az író, én is Szegeden születtem, és ott töltöttem az első tizenkilenc évemet. Diákként, serdülő fiatalemberként magam is láttam, tapasztaltam, amit Tömörkény ábrázolt; értettem az író nyelvezetét, amit a Szeged környéki népi nyelvből formált. Ismertem a Tisza árterületét, ahol a „vízi emberek”, a halászok, hajósok tanyáztak. Átéltem a „Tengeri várost”, amelyben az Alföldet és a szűkszavú tanyasi férfiakat festi le. Az író valamennyi kötete ma is itt sorakozik Újpesten, a könyvespolcomon. Amikor elfog a honvágy, előveszem egy-egy művét, és megtalálom a fiatalkoromat. ❖ Gácsér Vem meteorológus: - Számomra mindig az a legkedvesebb könyv, amit utoljára olvastam. A közelmúltban valódi meglepetésként hatott rám Wass Albert: A funtineli boszorkány című regénye. A történet abban az időben játszódik, amikor az erdélyi havasokban megkezdődött a vasútépítés. Az író érzékeny lélekrajzzal, kislány korától követi egy nő életét, aki bizonyos rendkívüli képességekkel is rendelkezik. Wass Albert érdekes, fordulatos világba kínál betekintést, egy olyan atmoszférába, ami mára teljesen kiveszett. A regény árnyalt és költői természetleírása varázslatos. E meseszerű történet 1959-ben, a szerző németországi emigrációjának idején, Kölnben jelent meg. A háromkötetes regény rendkívül „veszélyes”, mert aki elkezdi olvasni, nem tudja letenni. (folytatás a 8. oldalon) Mihail Sttkakm A Mester és Mar« ári ti. Lfipyt A f ubtineli boszorkány í. Az utszubaíl toany
