Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-02 / 17. (297.) szám
Indiánok és erős emberek Cukor nem? Cukor nem! ügyéről, a sportról beszélgetünk, ahogy kinn a lassan ősz felé ballagó árnyék nyújtózkodik. Fontos az egészség, győzköd, pedig ebben egyetértünk. A „régiek” mindig megmozgatják magukat a városnapokra - mondja. S ezzel a szombat délelőtti UTE-öregfiúk és a közművelődési körösök válogatott kispályás focimeccsére utal. Húszfős stábbal vagyunk kinn a városnapokon, még a mostaninál nagyobb közönségigényt is kiszolgáljuk, ha kell - folytatja -, és mindig bedobunk valami újdonságot is. Vasárnap például Toldi-versenyt rendezünk az erős embereknek. Lehet a rönkkel meg a zsákkal hadakozni, melyikük az erősebb. Azután itt van egy másik újdonságunk, a vadvízi evezés, persze a szárazon. A szerkezetet egy gép mozgatja. Ide is sorba állnak, és úgy vélik, őket nem dobják ki a képzeletbeli, heves sodrású hullámok. Olyan hét-nyolc méter magas lehet a mászófal. A kislány nagyon igyekszik felfelé. Egy-egy támpontot még ugyan visszafelé kitapogat a lábával, hogy szilárd bázisról indulhasson tovább, de nem telik bele egy perc sem, már fenn van a csúcson. Nem volt félelmetes? - kérdezem Somogyi Zsanett Bellát. így hívják ugyanis a kis bajnokot, aki hét és fél éves: Nem - feleli -, azt gondoltam, nekem odáig kell menni. Mármint a csúcsig. Míg elhangzik néhány mondat, a nővére, a negyedik osztályos Barbara is végigviszi a próbát. így könnyű, mondhatnánk tréfálkozva, ugyanis, mint kiderül, édesanyjuk atletizált a gyerekek születése előtt. Ezen a glóbuszon épp elég sok mindenben lehet kételkedni, de egy dologban biztosan nem. A nábrádi asszonyok jókedvében. A park egyik szögletébe indiánfalu költözött. Még az egymásba kapaszkodó magas házak is csak bámulnak nyitott ablakszemeikkel a furcsaságra. A falu nyugodt zugában a gyerekek a mai napon indián kislányként ébredtek. Most pisszenés nélkül, homlokráncoló komolysággal fűzik a gyöngyöt. A kicsik szomszédságában az alig egy fejjel magasabb korosztály pipát fúj. Indián a békepipát nem szívja, hanem fújja. A pipával léggömböket gömbölyítenek, mert a felfújt léggömbök bizony fogynak. Fogynak, mert az indiánfaluban indián módra folyik a lövészet. A nem is olyan távoli oszlopra erősített léggömböket igyekeznek a lövészek kipukkasztani. Ehhez a művelethez viszont, mert nagyon népszerű, bizony sorba kell állni, és ahogy telik az idő, valahogy abba a sorba egyre több felnőtt, olyan öreg indián kezd sorakozni. Lehet, hogy azért, mert ez a játék eszükbe juttatja rövid nadrágos múltjukat, az irokézeket, a mohikánokat, a Pál utcai fiúkat, a szigetet, az öbölt, a Duna-partot? Felhő nélküli, verőfényes délután van. Városnapok. Ketten ülünk Pétery Pállal, a sportprogramok egyik szervezőjével az olimpiai sátorban. Őt mindenki felismeri botondos alakjáról, tenni akarásáról, hol itt, hol ott tűnik fel, most is szívLáb teniszverseny a Mátyás téren A Mátyás téren megrendezett roma-lábtenisz- versenyre szép számmal érkeztek a játékosok és a szurkolók. A sorsolás - a kiírás szerint - délelőtt tíz órakor kezdődött. A pálya szomszédságában lévő kerékpárjavitó fia, Dollinger Gyula nyúlt a neveket rejtő cédulákért a kalapba, és perceken belül már a küzdőtéren pattoghatott a labda. Elharangozták már a delet, mikorra befejeződött az izgalmakban, de tréfás beszólásokban sem szűkölködő mérkőzéssorozat. Az újpesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, Csóka János elmondta, hogy a városnapi lábtenisz-vetélkedés ötlete hagyományukból fakad, hétvégeken ugyanis sokszor családi buzdítással - a mostanihoz hasonlóan - kergetik a labdát. Ezek a fiúk, magyarok, romák együtt nőttek fel. Kollégák, barátok, egymás családját jól ismerik, szívesen időznek, sportolnak együtt. A városnapi roma-lábtenisz- torna győzteseként a Rigó József-Zsoltán Tibor páros arathatta le a babérokat. Második lett a Balázs László-Gali Imre, míg harmadik a Visei Károly-Handli Ferenc kettős. Ők hatan vihettek haza érmet és a sikeres szereplést bizonyító oklevelet. A torna a nemrégiben felújított Mátyás téri játszótér avatójának is beillett. A sportolásra - főleg labdajátékokra - alkalmas terület pedig egy magas hálóval elválasztott betonteknő, ahol a városnapi lábteniszversenyt is lebonyolították. A virágokkal, növényekkel, pihenőpadokkal és egy közkúttal is ellátott téren a kicsinyek is biztonságosan játszhatnak. . rendek- Kezeiket csókolom - szólt a beköszöntő, és a híres lekvár receptjének a kérelmével folytatódott. A receptkérővel egy ideig ellabdáztak a nábrádi asszonyok nevetve, hárítva magukról - ilyen fontos ügyben - az illetékességet, míg Katona Istvánná megszánta a szenvedőt.- Hát szilva kell, katlan kell, üst kell, meg türelem - volt a szakszerű felvilágosítás. Hát akkor íme a recept. Talán a türelem a legfontosabb - különös tekintettel a pestiekre -, mert a hosszú évekig elálló majdani lekvárt még gyümölcs korában egy álló napig kell kavargat- ni. Amikor a recepttel megvagyunk, azért más is szóba kerül: az újpestiek segítségnyújtása, a gyerekek csereüdülése és egyebek.- Szeretünk ide jönni, mert minket is szeretettel fogadnak - mondja Katonáné. - De mi is készen állunk a viszontfogadásra: nagyon szép helyen lakunk, és a közelben van Szatmárcseke a Kölcsey- emlékekkel, Tiszacsécsén a Móricz-szülőház, Tarpa, Esze Tamás „hazája”, és ott van a Tisza.- A túristvándi vízi malom sincs messze - mondom halkan. Hogy mi minden kerül szóba lekvárfőzés ürügyén!-dekSorbanállók az indiánfaluban
