Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-03-11 / 5. (285.) szám
10 2004. március 11. Megkerülte hajójával a földet A formaságok elintézése után kissé szédülve nézzük a kikötő színes forgatagát. Az elmúlt 21 nap alatt elszoktunk ettől a nyüzsgéstől. Rodnay Bay kikötője jól védett öbölben fekszik. Hajóval az óceán felöl megközelítve egy keskeny bejáraton - mint egy palack nyakán - áthaladva, az öböl dél felé elkanyarodva kiszélesedik: bejutunk a „palack hasába”. Az egyik oldalon gondozott villák sorakoznak saját mólóval, a zöld gyepről pálmafák bólogatnak az itteni állandóan fújó szélben. Szemben sorakoznak a jachtok, mögöttük a bevándorlási hivatal, a vám és az egészségügyi hivatal épülete van, amely hivatalokat minden újonnan jött hajósnak végig kell látogatnia. A kikötő felől jobbra található a marina kétszintes, fából készült épülete. Hamarosan az emeleten találjuk magunkat, élvezettel fogyasztjuk az itteni hőségben jéghidegen gyöngyöző pohár sörünket. Következő pár napunk a hajó karbantartásával, a törött baum javításával és a vitorla megvar- ratásával telt el. Délutánonként a közeli homokos strandot meglátogatva pihentük ki a nap közbeni fáradalmakat. Február 5-én elbúcsúzom társaimtól, Laczó Miklóstól és Samu Jánostól, akikkel életünkben először szeltük át az Atlanti-óceánt. Miklós barátomnak, aki első pilóta a Malévnál, sietnie kell vissza Budapestre, ő a jövőben már a Boeing fedélzetéről nézi az óceánt, amikor Torontóba repül. Egyedül maradok a Viktórián, felszerelem a megjavított vitorlákat, újra és újra átvizsgálom a kötélzetet. Délutánonként a helyi emberekkel ismerkedem, gyakorlom az angol nyelvet. A helyi A kapitány, az újpesti Görög Péter a négy évig tartó útra 20 évig készült. A küldetés kétharmadát egyedül, egy- harmad részét barátaival végezte el. A Pulától Teneriféig tartó két és fél hónapos úton 2349 tengeri mérföldet tett meg a Görög-Battlay- Gaál-Gyocsos-dr. Hantos-Hol- ka-Koleszár összeállítású csapat. 1999. augusztus 13-án szomorúan búcsúztak a Viktóriától és az óceántól, és hazarepültek Budapestre. 2000. január elején Görög Péter új társaival, Laczó Miklóssal és Samu Jánossal tért vissza a Viktóriára, hogy folytassa és megvalósítsa tervét, a föld megkerülését. Majd elérkezik február 5-e, amikor a kapitány egyedül marad a fedélzeten, és új útitársát, dr. Sichtnik Lászlót várja. Háttérben a Pitonok csúcsai vitorlásboltban megvásárolom a hiányzó térképeket és a Winward Islands Guide-ot, a Karib- szigetek vitorlázók számára készült útikönyvét. A hőség elől az árnyékba menekülve (itt a hőmérséklet napközben rendszeresen +30-35 Cel- sius-fok) olvasom az útikönyvet, amelynek mindjárt az elején érdekes bejegyzésre találok. A bevezető, általános részben a kiadvány a térség szárazföldi veszélyeivel ismertet meg, azokat fontossági sorrendben taglalva. Ezek a következők: 1. az erős napsütés (megfelelő védekezés), 2. a rumpuncs, 3. a skorpiók és százlábúak, 4. a kígyók. Rumpuncs? A második legveszélyesebb dolog? - kapom fel a fejem olvasás közben. A veszélyekkel nem árt tisztában lenni, határozom el, és elindulok felderíteni a veszélyt. Hamarosan kiderül, hogy az itteni rumpuncs egyáltalán nem hasonlít az otthoni italhoz. Itt friss narancsléből készül, amelyhez mézet, számomra ismeretlen fűszereket és kétharmad rész karibi rumot adnak, bőséges jéggel felszolgálva. A nagy hőségben igencsak itatja magát! A hűvös árnyékból azután a napra kilépve azonnal világossá válik, hogy a veszélyek közül miért sorolják a második helyre! Miközben New York-i állatorvos barátomat, dr. Sichtnik Lászlót várom - vele fogok Trinidadig együtt vitorlázni -, barátságok szövődnek a többi vitorlázóval. Egy részük az Atlantióceánon átkelve Dominika és Bermuda érintésével északnak hajózva Európába tér vissza, a másik, kisebb hányaduk Trinidad felé, délnek tart, hogy azután újabb két csoportra válva folytassa földkerülő útját. Az egyik csoport továbbra is déli irányba tart, hogy Fokvárost nyugatról kelet felé megkerülve hajózzon Ausztrália felé. A másik csoport a Karib-tengeren végighajózva a Panama-csatorna felé veszi útját, hogy azon átkelve keletről nyugatra kerülje meg a földet, vitorlázzon át a Csendes-óceánon. Mi a helyzet a kalózkodással? - érdeklődöm újonnan szerzett barátaimnál. Sajnos történnek olyan esetek, amelyek a kalózkodás „létére” utalnak. Már vagy fél éve keresnek egy német szóló vitorlázót, aki a hajójával együtt eltűnt. Trinidad felé indult el ő is, minden szigeten ki van téve a fényképe, a családja jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek, mesélik. Közben telefonon értesülök Miklóstól, aki időközben már hazaért, hogy egy barátjá| ¥ vmM Görög Péter kapitány 1 4
