Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-02 / 17. (297.) szám
2004. szeptember 2. Városházi esték Hangversenyek Újpesttől Meranig Több mint száz esztendeje Böhm Henrik és Hegedűs Ármin - az újpesti városháza tervezői - „örök időkre” gondoskodtak a díszterem kitűnő akusztikájáról. A képviselő-testület üléstermében régen is ünnepnek számított, amikor bálokat, hangversenyeket rendeztek a város közönsége számára. Napjainkban e szép hagyományt követi a díjmentes belépővel látogatható Városházi esték sorozat, amelynek keretében évente több alkalommal is igényes, magas színvonalú muzsika tölti be a termet. Augusztus 28-án Marcello Fera olasz karmesterrel az élén a MÁV Szimfonikus Zenekar várta a zenebarátokat. Az együttes újpesti kötődéséről és a koncertről Fenyő Gáborral, a zenekari alapítvány igazgatójával beszélgettünk.- A városrész zenei életét figyelemmel kísérők számára bizonyára feltűnt, hogy a MÁV Szimfonikusok tagjai szinte már „hazajárnak” muzsikálni Újpestre. Mikor és hogyan kerültek kapcsolatba az önkormányzattal?- Közös történetünk 2002-ben kezdődött, amikor Újpest Önkormányzata és a MÁV Szimfonikusok úgynevezett közszolgálati megállapodást kötöttek egymással. Ezt megelőzően a zenekari alapítvány éveken át kereste a lehetőségét annak, hogy - akár a legtöbb neves magyar együttes - a MÁV Szimfonikusok is támogatáshoz jusson önkormányzati kapcsolat révén. Megtettük a kezdeményező lépést, és Újpesten kedvező fogadtatásra találtunk. Hangsúlyozni szeretném, mennyire nagyra becsüljük a városrész vezetőinek gondolkodását, hogy a közösség ily módon áldoz a zenekultúrára. Immár harmadik éve, hogy szerény támogatás fejében ifjúsági ismeretterjesztő, valamint kamara- és nagyzenekari hangversenyeket adunk. Az elmúlt években koncerteztünk templomban; és különleges kihívásnak tekintettük, amikor a zenekarunk tagjaiból alakult vonósnégyes kapott felkérést. Káposztásmegyeren többször is felléptünk kamarazenekari formában. Az idén második alkalommal vettünk részt szimfonikus zenekarunkkal az Újpesti Városnapokon. Bevallom, szívünkhöz az ifjúsági hangversenyek állnak a legközelebb. Több mint tíz éve indítottuk el Unokák és nagyszülők hangversenyei című sorozatunkat a Stefánia Palotában, ennek friss műsorait hozzuk el rendszeresen Újpestre. Mindhárom helyszínen: az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, a Homoktövis, valamint a Szigeti József utcai általános iskolában is azt tapasztaljuk, hogy koncertjeinkre megtelik a terem. Fontos, hogy a gyerekek és szülők együtt hallgatják a muzsikát. Ez a zenei ismeretterjesztés leghatékonyabb módja, hiszen felnőtt és gyerek együtt éli meg, hogy a komolyzene is okozhat örömet. Mindkét iskola értékes zenei múlttal rendelkezik, és az igazgatókkal mindkét esetben remekül együttműködünk. Nem véletlen, hogy amikor idén márciusban felkérést kaptunk arra, hogy koncertet adjunk a Nemzeti Múzeumban, úgy döntöttünk, hogy a Homoktövis iskola kórusát választjuk partnernek. Karnagyuk, Surán Sándor országos hírű szakember.- Milyen hagyományokat követve jutott el zenekaruk abba a minőségi kategóriába, amelyet Magyarországon az elsők között, külföldön pedig az ismert együttesek között jegyeznek?- A zenekar jövőre ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját. A MÁV Szimfonikusokat 1945 májusában, a második világháború utolsó napjaiban azért alapították, hogy az újjáépítés időszakában a vasút ne csak nyersanyagot és élelmiszert, hanem kultúrát is szállítson. Annak idején Varga László, a MÁV vezérigazgatója kezdeményezésére jött létre az együttes. Egy év leforgása alatt a MÁV-zenekar már önálló bérletműsorral rendelkezett a Zeneakadémián, és rengeteg koncertet adott vidéken. Az úgynevezett „Gördülő opera” keretében együtt járták az országot az Állami Operaház művészeivel (természetesen magukkal szállítva a szükséges jelmez- és díszlettárat is). Fennállása négy éve alatt - az Aidától a Pillangókisasszonyig - a közös társulat 544 előadást tartott. Az 1960-es évek elejétől új korszak kezdődött, hiszen a világ neves szólistái és karmesterei léptek fel a zenekarral, és megindultak a jelentősebb külföldi turnék is. Végül az utolsó tizenöt év az önállóságról szól, amelyről elmondható, hogy megtanultuk, és ma már élni is tudunk vele. Rendkívül érdekesen alakuló külföldi kapcsolataink révén a világ legismertebb énekeseit is kísérhettük. Mondhatni, véletlenül kezdődött, és azóta egyik koncert hozza a másikat. Az 1990-es évek közepén egy amerikai ügynökség magyar származású tulajdonosa, Rudas Tibor szerződtette az együttest „a három szoprán” németországi koncertjére. Ezt követően négyszer is meghívást kaptunk Libanonba, egy rangos nemzetközi fesztiválra. Felléptünk Kiri Te Kanawával is, de a legbüszkébbek „a három tenor” (Carreras, (folytatás a 18. oldalon) Az újpesti városházán telt ház előtt mutatkozott be Marcello Fera olasz karmester és a MÁV Szimfonikus Zenekar
