Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-02 / 17. (297.) szám
Hangversenyek Újpesttől Meranig (folyttás a 17. oldalról) Domingo, Pavarotti) 1999-ben adott tokiói koncertjére vagyunk, ahol James Levine, a New York-i Metropolitan vezető karmestere dirigálta a kíséretet adó MÁV Szimfonikusokat. Ami a közelmúltat illeti, két héttel ezelőtt érkeztünk haza Hamburgból, ahol Pavarotti zenekaraként tízezer néző előtt léptünk fel.- Mely zenei világ áll önökhöz a legközelebb, milyen stílusvilágban mozognak otthonosan?- Repertoárunk a barokktól a kortárs zenéig terjed. Tudatosan figyelünk a sokszínűségre, így számos versenymű mellett például régi zenét is játszunk. Mindemellett elkalandozunk a jazz és musical felé; Gershwint éppúgy kérnek tőlünk, mint - mostanában egyre többször - Straussot. A zenekar tagjaiból több kisebb együttes alakult, az alapítvány ebben a formában is pártolja a muzsikusokat. A szimfonikusok tagjaiból álló kamaraegyüttesek például szeptembertől a Közlekedési Múzeumban indítanak hangverseny- sorozatot, immár második éve. Munkáink gerincét a bérleti előadások programja adja. Évente 16-18 koncertet adunk a Zeneakadémián, e műsorok többsége klasszikus zene. Számunkra megszokott közeg a telt ház, hiszen hangversenyeink 95%-a bérletben elkel. Vezető karmesterünk Gál Tamás, de fellépünk többek között Lukács Ervinnel, Medveczky Ádámmal, Kováts Jánossal, valamint neves külföldi vendégművészekkel és karmesterekkel is.- A városháza dísztermébe kissé formabontó műsorral érkeztek, hiszen a klasszikus Mozart mellett két huszadik századi mű (Res- pighié és Barberé) csendült fel, és a hangversenyt dirigáló Marcello Fera művét is hallhattuk. E zenedarab egyben magyarországi bemutató is volt. Milyen szerkesztési elv alapján állt össze a műsor?- Amikor ez a beszélgetés megjelenik, a zenekar már az észak-olaszországi Meran városában lép fel. A helyi zenei fesztiválon meghatározott műsorra kértek fel minket. A dél-tiroli Meran Marcello Fera zeneszerző és karmester otthona, a művész egyben a fesztivál művészeti vezetője is. Az újpesti hangverseny programját az olaszországi zenei rendezvény repertoárjából válogattuk, így egyfajta főpróbát is tartottunk a külföldi bemutatkozás előtt. Marcello Fern örömmel vállalta a koncertet. Nem titok, hogy a szervezők eredetileg a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekart kérték fel, de ők - más elfoglaltságuk miatt - nem tudták elvállalni a fellépést. Természetesen nagy bennünk a becsvágy, hogy bizonyítsunk, és megnyíljon a remény, hogy legközelebb saját jogon kapunk meghívást. Rojkó A. Sokszínű Horizontok- Immáron a tizenkettedik alkalommal ünnepeljük a városnapokat, és szintén nagy hagyománya van már annak is, hogy a rendezvénysorozat keretében eg}> híres fotós munkáit mutatjuk be az újpesti közönségnek. Ezúttal Vódli Zoltán barátom képeit ajánlom szíves figyelmükbe, aki magát egyszerűen fotósnak nevezi, de mi bátran nevezhetjük őt munkái alapján fotóművésznek - köszöntötte az egybegyűlteket augusztus 27-én Kerekes György, az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház igazgatója a „Sokszínű horizontok” című kiállítás megnyitóján.- Ami engem illet, nagyon nem akartam eljönni ma ide... nem vagyok az a szónok típus... - kezdte személyes hangvételű köszöntőjét a jó barát és kolléga, Szendrő Szabolcs.- Zolival ősidők óta ismerjük egymást, egykor a hegymászás hozott össze minket, majd a fotózás tette igazán szorossá ezt a barátságot. Együtt fényképeztünk diára, majd évekkel később az első papírképeket is együtt hívtuk elő a fotólaboromban. Azt hiszem, ő az országban az egyetlen ember, akinek a kedvéért egy kiállítás megnyitását elvállaltam- tette hozzá mosolyogva a hegymászó-fotográfus. Középen Vódli Zoltán alkotó, jobbra Szendrő Szabolcs kolléga és jó barát, a kép bal oldalán Kerekes György, az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház igazgatója Az eredetileg fejlesztőmérnök végzettségű Vódli Zoltán a nyolcvanas évektől készít fotókat, és szintén évtizedek óta laborálja maga a képeit, immáron saját fotólaborában. Autodidakta módon, szakirodalom olvasása mellett sajátította el egykor az alapvető ismereteket, a „jó pap holtig tanul” elvét követve azonban folyamatosan - két éve például mesterkurzuson - bővítette ismereteit. Mint mondja, régen az utazás öröméért utazott, és úgy készültek az első portrék, természetfotók, ma már azonban már kifejezetten a fényképezés öröméért járja a kontinenseket. Kedvenc helye talán Görögország és Tunézia, emellett különösen szeret ablakokat és kapukat, valamint az életből ellesett pillanatokat megörökíteni. A mostani bemutatkozást hosszú előkészület előzte meg, hisz úgy gondolta, újpesti kiállításán a több száz fotó közül a legjobbakat szeretné megmutatni a nagyközönségnek. Vódli Zoltán munkái szeptember 18-ig láthatók az Újpesti Gyermek Galériában. K.E Érdeklődők szép számmal jöttek
