Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-12-11 / 24. (279.) szám
2003. december 11. 9 Újpesti polgárok A foltvarró tette a csoportszobát, a bölcsődét. Bábokat varrt, majd egy óriási faliképet állított össze. A mesebeli falvédőn az apróságok megtapogathatták a füvet, levehették a gombbal, tépőzárral, cipzárral és patenttal rögzített gyümölcsöket és virágokat. Emlékei szerint, Klári már akkor patchworkot csinált, amikor szinte még azt sem tudta, mi az. A varrodából kapott színes anyagokból sorra készültek a különböző egyedi munkák: karácsonykor asztali díszként fenyők, később falvédők, majd megszülettek a babák és a plüssállatok. A szülők és a kolléganők kedvtelve figyelték, ahogyan egyre színesebbé válik a bölcsődei környezet. Egyre többször fordult elő, hogy munkáit barátainak ajándékozta, vagy éppen megrendelésre dolgozott. A sikerélmény nyomán immár tudatosan varrt. Szakfolyóiratokat böngészett, ismeretterjesztő filmeket nézett, és egyre több ötletet csípett fel, variált és igazított saját egyéniségéhez. Amikor rokonlátogatáson Amerikában járt, szinte minden házban látott patchworkot. Tapasztalata szerint a tengerentúliak azért díszítik otthonaikat kézimunkával készült takarókkal, díszpárnákkal, mert érezhető a színes anyagok megnyugtató hatása. Másfél évvel ezelőtt, gerincműtéte miatt Klárinak ott kellett hagynia a bölcsődét. Hobbija, a varrás szerencsére megmaradt, erről nem kellett lemondania. Néhány hónapja a Szigeti József utcai lakás jobban hasonlít egy kézművesműhelyre, mint családi fészekre. A két felnőtt gyerek és Árpád, a férj mindezek ellenére nem veszik rossz néven, ha kerülgetni kell a készülő munkákat, vagy nem férnek el az ebédlőasztalnál. Néha ötletet is adnak Klárinak, aki bevallottan közöttük érzi a legjobban magát. A harmónia és kiegyensúlyozottság az alkotások fontos eleme. Azt mondja, a kompozíció mindig belülről fakad, ezt lélekből kell csinálni! Rojkó Annamária zott. Gondozónőként nyolc esztendőt töltött az Árpád Kórház gyermekosztályán, később a káposztásmegyeri ÁMK bölcsődéjében helyezkedett el. A gyerekek között könnyen' visszatalált kedvenc időtöltéséhez. Örömmel díszíDávid Árpádné, Klári és az általa készített gyermekszobai falvédő (Fotó: Zalka István) E sajátos technikát divatos angol szóval patchworknek nevezik (ejtsd: pecsvörk), ám sokkal inkább egy régi magyar képes kifejezés: a folt hátán folt illene rá. A színes anyagdarabokból, maradék szövetekből készült párnák, ágyterítők, faliképek vidámmá és hangulatossá teszik a család otthonát. Dávid Árpádné, Klári több évtizeddel ezelőtt, szabad idejében fedezte fel ezt a különleges műfajt. Ma is emlékszik az első alkalomra, amikor ötévesen odaült a varrógép elé. Úgy tett, ahogyan édesanyjától látta. Amikor hajtotta a pedált, persze minden szál összecsavarodott, mert a tű alá nem dugott anyagot. Az anyai segítség szerencsére nem késett, és hamarosan kiderült: a kézimunka, a varrás „benne van” Klári ujjábán. Gyakran a nagynénitől is tanult, aki hol kötött, horgolt, hol ruhákat készített. A kislány hosszasan álldogált, és várta, hogy véletlenül vagy szándékosan az olló lenyessen egy-egy anyagdarabot. Kláritól kezdetben csak a játékbabák kaptak új ruhát, később magának is varrt néhány divatos holmit. Bakfiskorára mindenféle kézimunka-technikát megtanult, még gobelint hímezni is tudott. A továbbtanulás mégis más irányba vetette, mert egy alapos szemészeti vizsgálat nyomán eltanácsolták a textilipari pályától. Az egészségügyet választotta, amelyben több mint három évtizedig dolgoKülönleges születésnap November 23-án születésnapi ünnepségen köszöntötte nyolcvanadik születésnapja alkalmából Rappaport Zoltán elnököt az Újpesti Zsidó Hitközség elöljárósága. Az elnök úr felköszöntésére a családtagok és barátok mellett megjelent Tordai Péter, a MAZSIHISZ alel- nöke és Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke. Rövid műsort követően Deutsch László újpesti főrabbi mondott meleg hangú üdvözlőbeszédet, megáldotta az ünnepeltet, majd baráti hangulatban, fehérasztal mellett folytatódott a születésnapi délután. Képünkön balról a második Rappaport Zoltán (Fotó:Zalka i.) Megjelent az Újpesti Helytörténeti Értesítő A z Újpesti Városnapok alkalmából került ki a nyomdából az Újpesti Helytörténeti Értesítő idei negyedik száma. A lokálpatrióták, városvédők és Újpest múltja iránt érdeklődök negyedéves lapjában az alábbi írásokat találják: Sipos Balázs: „A kicsi szép" (publicisztika); Múltidéző: Önképzés és segélyezés volt a cél..., összeállította dr. Kőrös András; A közművelődés civil szervezeti Újpesten tanulmány dr. Kőrös Andrástól. A Közlemények rovat írásai: dr. Sallai János: Fényes Elek; Pilinyi Péter: Beniczkyek Újpesten; Fericsán Kálmán: Községház és iskola; Krizsán Sándor: Az újpesti lóvasút, 5. rész - Utazás Pestre (1880-as évek); dr. Gerber Alajos: Újpesti Katolikus Legényegylet; dr. Mády Ferenc: Rekviem a tisztes iparért - Az Ampenszám család történetéből; dr. Vértes László: Dr. Gárdi Jenő, a rehabilitáció egyik első szak- tekintélye; dr. Kriska György: A Dunakeszi-tőzegtavak; dr. Szerényi Antalné: Volt egyszer egy lóversenypálya; Páncél Gábor balladája. A Híres újpestiek című rovatban Dr. Czeti Istvánt mutatja be Hirmann László. Szöllősy Marianne interjút készített Szepes Mária írónővel. Az érdeklődők az alábbi intézményekben juthatnak az Újpesti Helytörténeti Értesítő térítésmentes példányaihoz: az Ady Endre Művelődési Központban (Tavasz u. 4.), a Király Könyvtárban (Király u. 5.), a Karinthy Frigyes ÁMK- ban (Hajló u. 2.), az Újpest lap szerkesztőségében (István út 14.), az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban (István út 17-19.), az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben (Berda József u. 48.), az „új” városháza ügyfélszolgálati irodájában (István út 15.), valamint a káposztásmegyeri ügyfélszolgálati irodán (Hajló u. 42-44.).