Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-12-11 / 24. (279.) szám
ííiiwiiTiiniiiniiiiTifiiinifriifiwniaiiMFP ~ ti r nurriiiimn ií'ítiit 1 o mmmMH 2003. december 11. Mészáros Anett és Reiber Orsolya /''I Babits Mihály Gimnázium egy év- M—f tizede tart kapcsolatot a ludwigshafeni C/ LMax Planck Gimnáziummal. Ez az intézmény szerkezetében, felépítésében hasonló iskolánkhoz, ők is a miénkhez hasonló nyolcosztályos és gimnáziumi képzést folytatnak, s a továbbtanulni szándékozó tanulóknak egy külön évet biztosítanak arra, hogy az egyetemi tanulmányokhoz szükséges speciálisabb ismereteket is megszerezzék. A látogatások célja részünkről, hogy a kommunikációs képességet fejlesszük. Éppen ezért a szervezés során is ezt tartottuk szem előtt. A tanulók fogadó diákoknál laknak, beilleszkednek a német családok életébe, részt vesznek kulturális és szórakoztató programokon. A következőkben egy diák által megfogalmazott élménybeszámolót olvashatnak. Nagy izgalommal és várakozással indultunk a Keleti pályaudvarról Németországba. Másnap délután megérkeztünk Ludwigshafenba, de a müncheni átszállásnál néhány órás szabad időnk volt, melyet a városházának és a város centrumának megtekintésével töltöttünk. Megérkezésünkkor vendéglátóink nagy szeretettel vártak ránk, majd különváltunk, mindenki a saját fogadó családjával ment haza. A péntek délelőttöt az iskolában töltöttük. Részt vettünk négy tanítási órán. Az órák elején nagy érdeklődéssel fogadtak bennünket, s mindannyiunknak németül kellett bemutatkoznia, és néhány szóval elmondani magáról a legfontosabb információkat. Szóval azonnal bedobtak bennünket a mély vízbe. Délután Speyerbe utaztunk, ahol először megnéztük a dómot, utána pedig megtekintettük a Sealife-ot, ahol a vizek élővilágát ismerhettük meg. Ez a tengeri akvárium igen érdekes volt, hiszen szinte testközelből láthattunk olyan állatokat, mint a muréna, a tengeri rája vagy a lepényhal. Érdekes volt vés ÍÍSV Cserekirándulás Németországba m, Flackenstein vára gignézni ezeknek az állatoluiak az etetését is. A hétvégét a családokkal töltöttük, s változatos programokban volt részünk. Voltak, akik kirándultak Francia- országba, borfesztiválon vettek részt, vagy Mannheimban látogatták meg a város- központot... A hétfői napunk is iskolalátogatással kezdődött, majd később a polgármester asszony fogadott minket, ami számunkra nagy megtiszteltetés volt. Délután barátságos sportmérkőzések keretében mérhettük össze kosárlabdatudásunkat a német gyerekekével. A következő napok kirándulással teltek: ellátogattunk Ro- thenburgba, Hei- delbergbe, hajóztunk a Neckar folyón. Szerdai kirándulásunk a BASF- be vezetett, ahol sok szakkifejezést hallhattunk (természetesen németül), és megismerhettük a világ egyik leghíresebb és legnagyobb gyárát. A BASF az egyetlen olyan gyár a világon, ahol festékanyagot gyártanak a kék farmerhez. A 17 km hosszú és 4,7 km széles területen fekvő gyár nemcsak gigantikus méretével, belső buszjárataival, a több ezer „szolgálati” kerékpárjával volt lenyűgöző, hanem elképesztő módon figyelnek a környezetvédelemre. Egy konkrét példa: A gyárban sétálva minden csatornafedél mellett GULLY feliratú, homokkal megtöltött zsákot láttunk. Mire szolgál? Ha egy veszélyes vegyi anyag kiömlik, akkor a gullykat a csatornafedél rácsaira fektetve azokat el lehet zárni, a vegyi anyag nem juthat el a kommunális csatornába, s ezzel lehetőség van a vegyszereket Búcsúest fehérasztal mellett... közömbösíteni, illetve összegyűjteni és ártalmatlanítani. Talán az előzőekből is látszik, fantasztikus programokon vettünk részt, és ahogyan a napok teltek, a némettudásunk is egyre jobban gyarapodott. A német diákokkal esténként bowlingpá- lyára, moziba, vidámparkba vagy kávézóba is elmentünk szórakozni. Az utolsó napi hajnali búcsúzkodás nagyon szomorú volt, de vigasztal bennünket, hogy jövőre ismét találkozunk barátainkkal itt, Magyarországon. Köszönjük az iskolai alapítványnak, hogy utunkat anyagilag támogatta, és köszönjük Zoboki Mihályné tanárnőnek a szervező- munkáját.
