Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-09-25 / 19. (274.) szám
ÚJPEST 2003. október 2. Qu Qm Q Egy serleg kapcsán... fi z egyik fontos emberi tulajdonsául! gunk az, hogy folyton célokat tűzünk C/ unagunk elé, és ezeket igyekszünk meghatározott módon elérni. Sokszor azonban nem is sejtjük előre, milyen hosszú és nehéz lehet egy út, míg vágyálmaink közelébe jutunk... A Szigeti József Utcai Általános Iskola 3-4. osztályos diákokból álló focicsapatának tagjai közös célt tűztek maguk elé még valamikor 2002 szeptemberében: serleget akartak szerezni, szépet, fényeset, iskolájuk és saját maguk büszkeségére. Ennek érdekében a csapat minden tagja vállalta a több hónapos felkészülést, a tanórák utáni edzéseket, a hétvégi mérkőzéseket, úgy, hogy mindez nem mehetett az iskolai teljesítmény rovására. Nem adták fel a küzdelmet akkor sem, mikor úgy tűnt, minden összeesküdött a játékosok ellen. Osztoztak a közös cél elérésében a szülők is, akik pénzt és energiát nem kímélve kísérték, szállították a csapatot mindenhova; rekedtre kiabálták torkukat minden mérkőzésen, és néhány biztató szóval vagy épp szendviccsel álltak „készenlétben” a pálya szélén. A serleg meghódításához azonban másra is szükség volt: Ibus nénire, azaz Török Ibolya pedagógusra, aki felkészítette, összefogta, edzette a csapatot, aki a nemes cél érdekébe állította az iskola összes lelkes, sportszerető diákját. Szükség volt csillogó szemű szurkolókra, tanárokra, és talán még a bolygók együtt álltára is ahhoz, hogy a cél valóra váljon. Ezalatt gyorsan elröppent az ősz, majd a tél is, zajlottak a hétvégi mérkőzések, és egyszer csak eljött a döntő napja, az a bizonyos március 2. És a cél, mely hónapokig csak lebegett a szemek előtt, most egyszerre közelivé, kézzelfoghatóvá lett. A szigetisek focicsapata több hónapos küzdelem után ugyanis magasba emelhette a serleget, melyet előző évben már kinéztek maguknak. Felkerült nevük a vándorserleg kis réztáblájára, melynek kicsinyített mása - a legjobb játékosnak járó kupa mellett - az iskola vitrinjében áll mindörökre, emlékül az utókornak. Páran talán irigykedve, jóval többen pedig büszkén tekintenek majd a relikviára. A serleg fényét azonban semmi sem homá- lyosíthatja el. A versenyzőkön és családtagokon kívül pedig már csak önök tudják, mennyi munkával és lemondással jár az, hogy céljainkat megvalósítsuk... KE V A nyertes csapat tagjai: (felső sor balról jobbra) Bacsa Bence, Jakab Máté, Horváth Richárd, Török Ibolya (felkészítő tanár), Igar Roland, Banai Balázs, Márkus Dávid, (alsó sor balról jobbra) Horváth Márk, Márkus Krisztián, Földi Péter, Papp Lukács Köszönik A Királykerti Óvoda „Segíts, hogy magam csinálhassam” Alapítványa megköszöni a 2002. évről az 1%-os támogatásokat, melyek összegeként 140 455 Ft-ot kaptunk. Montessori fejlesztő eszközrendszer vásárlására fordítottuk az összeget, az alapitói okiratunkban foglaltaknak megfelelően. Pál Katalin kurátor Túratábor a Blikkben J únius 24-én izgatott gyerekek és még izga- tottabb szülők gyülekeztek a Keleti pályaudvaron, a Miskolc felé induló vonatnál. Itt találkozott a bükki túratáborba induló 43 gyerek. A legkisebbek a 4. osztályt végezték el, a legnagyobbak már elballagtak, de ezt az utolsó általános iskolás tábort még ki akarták élvezni. Nem véletlen a tábor népszerűsége, hiszen régi hagyományai vannak. Ilyen formában 15. éve szerveztük, mindig más-más hegyvidéki tájára az országnak. A táborban a túrázás mellett a környezetvédelemnek, az egészséges életmódra nevelésnek és az országismeretnek van fontos szerepe. Ebben az évben szálláshelyünk Rejteken, a Bükki Nemzeti Park Kutatóházában volt. Gyönyörű helyen, az erdő közepén laktunk, a legközelebbi település, Répáshuta 4 km-re esett. Az első napon Miskolcon megnéztük a Herman Ottó Múzeumot, majd a diósgyőri várat, ebéd után elfoglaltuk szállásunkat, ismerkedtünk a környékkel, majd tábortüzet gyújtottunk. Másnap már könnyű bemelegítő túrát tettünk. Elgyalogoltunk Répáshutára, felkapaszkodtunk a Balla-barlanghoz, ahol a bátrabbak a sziklamászást is gyakorolhatták. Miután mindenki sikeresen földet ért, megnéztük a faluban a tájházat, majd megebédeltünk. Ebéd után gyümölcsjátékot játszottunk a táborban. A harmadik napon már nagy túrát tettünk. 8 km-t gyalogoltunk Lillafüredig. Itt az István- barlangot néztük meg, majd lesétáltunk a Hámori-tóhoz és a József Attila által is megénekelt Szinva-pataki vízeséshez. Visszafelé kissé lassabban haladtunk, hiszen az út végig emelkedett, de este 6 óra körül hazaértünk. Aki még bírta szusszal a 15 km után, este vadlesen vehetett részt. Sajnos a „zsákmány” csak egy mókus és egy sereg szentjánosbogár volt, de a résztvevők így is élvezték az alkonyodó erdő halk neszeit. A negyedik nap „pihentető” 7 km-es séta várt ránk Bükkszentkeresztig. Itt az üvegmúzeumot és egy régi falusi eszközöket bemutató kiállítást néztünk meg, majd ebéd után izgalmas róka- vadászat következett. Este szalonnát sütöttünk. Az 5. napon volt a legnagyobb erőpróba: a 10 km-re lévő Nagy-mezőre mentünk. Útközben izgalmas számháborút vívtunk. Nagy-mezőn láttuk a ménest, megsimogathattuk a lovakat. Visszafelé megálltunk egy pillanatra az erdei munka közben életüket vesztett munkások tiszteletére állított emlékmű előtt. A 6. napon végigjártuk a BNP egyik tanösvényét, amelyen különböző táblák mutatják be a Bükk állat-, növény- és kőzetvilágát, és felhívják a látogatók figyelmét egy-két bükki nevezetességre. Délután a számháború visszavágója volt, este „csokieső esett”. A 7. napon délelőtt tréfás vetélkedőt rendeztünk egy erdei tisztáson, majd délután ünnepélyes táborzárás volt. Este 9-kor éjszakai túrára indultunk. Nagy élmény volt a sötét erdőben járva a hangos tücsökciripelést hallgatni, és látni a sok-sok világító szentjánosbogarat, végül egy tisztáson a csillagos égboltot nézni. A visszaúton volt egy kellemesen izgalmas feladat: meg kellett keresni egy tábla csokoládét. A 8. napon Miskolc-Tapolcán, a barlangfürdőben töltöttük a délelőttöt, majd hazautaztunk. Szerencsére nagyon jó időnk volt, minden tervezett programunkat sikerült megvalósítanunk. A résztvevőknek a tábor 16 ezer Ft-ba került. Ebben az utazás, a szállás, a háromszori étkezés, valamennyi program benne van, még egy fagylaltozásra is telt. Ezt az önkormányzat és az iskolai alapítvány támogatásával tudtuk megvalósítani, amelyet ezúton is köszönünk. A nyolc nap alatt 85-90 km-t gyalogoltunk. Remélem, jövőre is találkozunk az idei táborozókkal, és újak is csatlakoznak hozzánk. dr. Szerényi Mária táborvezető tanár, Szűcs Sándor Általános Iskola
