Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-08-21 / 16. (271.) szám
Városrészünk 2003. évi művészeti díjasai az Újpest Galériában Az idei esztendő két újpesti képzőművésznek is magas állami, művészeti elismerést hozott. Tavaszi nemzeti ünnepünkön vette át a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést Banga Ferenc grafikusművész. Buták András grafikusművész a Munkácsy Mihály-díjat vehette át. Mindketten az úgynevezett „nagy generáció” tagjai. Az Újpesti Városnapok keretében közös kiállításon mutatják be munkáikat az Árpád úti Újpest Galériában. Banga Ferenc- Szálkás és koromfekete figurái különös világ lakói. Jönnek-mennek a papíron, grimaszokat vágnak, mintha csak apró árnyékainkat látnánk...- Hiszek az árnyékok világában, ezért komolyan veszem az árnyékrajzolást. A keleti filozófia szerint mindaz, amit látunk, csupán káprázat. A múlt században ez a teória érdekes megerősítést kapott, amikor a tudósok megállapították, hogy az anyag hullámtermészetű. A hullám ugyanis rezgés, azaz mozgás. A „valóságból” minden ember csupán egyetlen szeletet lát; a teljes kép összességében áll össze. Mindez nemcsak a fiziológiában, hanem pszichésen is így működik: valamennyien másként látjuk a világot. Mindannyian mást mondunk el ugyanarról a képről, így mindenki tud adni valamit a másiknak. Nemrég egy spanyol szerző munkáját olvastam, aki elmondta, hogy gyakran megsétáltatja az árnyékát. Az író úgy véli, mostohán bánunk az árnyékunkkal, pedig az árnyékunk áll hozzánk a legközelebb.- Az imént egy íróra hivatkozott, de egész pályájára jellemző, hogy a hazai irodalmi élet neves alkotóival dolgozik együtt. Közös munkáikban mennyire kap egyenrangú vagy alárendelt szerepet az illusztráció?- Évezredek során az ember elfelejtette, hogy a rajzolás mennyire közel áll az íráshoz: a rajz éppolyan érzékeny, mint a betű. A városnapi kiállításra ennek jegyében állítottam össze a kollekciót. A nagy teremben Esterházy Péter: Egy nő című könyvéhez készült, 100-szor 70 cm-es szitanyomat-soro- zatot állítok ki. A három lapból álló szita- nyomat-sorozaton látható árnyékrajzok gyakorlatilag egyszerre készültek a szöveggel. A kötetet együtt készítettük Esterházy Péterrel, folyamatosan cserélgettük a szövegrészeket és a rajzanyagot. Számos helyen a szöveg is tartalmaz árnyékutalásokat.- A kortársak mellett a magyar irodalom- történet ritkán említett, kétszáz-kétszázötven éve élt alkotóival is készített „közös” kiadványt...- Az ELTE ftépes Próza Tár című bibliofil »könyvsorozatában jelent meg - Szemethy Imre grafikusművésszel - Taksonyi János illusztrált kötete, a Veszedelmes dolog a boszorkányokat megbántani... A magyar irodalomban a 18. század végén élt hitszónok nevéhez fűződnek az első „novellák”, amelyeket a gyülekezet tagjai jegyeztek le. Ugyancsak e sorozat második köteteként látott napvilágot Bárótzy Sándor: A mostani Adeptus vagyis a szabadkőművesek valóságos titka című munka. A könyvsorozat immár a hetedik darabjánál tart. A két említett kötet anyagából válogatott tollrajzokat a galéria kis termében mutatom be.- Képein - a papír, a toll és a tus mellett - még egy sajátos eszköz tetten érhető, ez pedig a humor. Mennyire természetes önnek ez a látásmód?- Régi tapasztalat, hogy a kis népeknek van humora, a nagy népeknek azonban nincs. A humor ugyanis önvédelmi reflex. A kicsik páratlan fegyverükkel kinevetik a nagyobbakat. Amíg humor van, nincs baj! Ami az árnyékrajzokat illeti, ezekre is igaz, hogy az ember nem mindig azért nevet, mert jókedve van. Az öröm és bánat rokon fogalmak; gyakran előfordul, hogy nem tudjuk eldönteni: nevessünk, vagy inkább sírjunk? Ez részben alkati kérdés. A képek, a rajzok igazi kis drámák. Ha a világot káprázatként fogadjuk el, az ember választ magának egy nézőpontot, ahonnan szemléli a világot. A humor segít ebben.- Előfordul, hogy a humort félre kell tenni, mert egyértelműen komoly dolog történik az emberrel. Ilyen lehetett az a pillanat, amikor átvette az érdemes művész kitüntetést.- Természetesen jó érzés, ha az ember kitüntetést kap, mert ez azt jelenti, hogy a szakmabeliek odafigyelnek a munkájára. Annak is örültem, hogy a bizottság - író, művészettörténész, színész - egyöntetűen szavazott.- Rajzai, szitanyomatai, tekercskönyvei és tipográfiai munkái arról tanúskodnak, hogy szigorúan hagyományos módszerekkel dolgozik. A kedvenc eszközök mellett vannak-e kedvenc témái?- Szerintem a számítógép olyan, mint a ceruza, és nem több annál. Az embernek van feje és keze, amelyeket együtt, szinkronban kell működtetni. A fejben mindig több van, mint egy programban. A kézműves munka sohasem avul el. A hétköznapok során úgy dolgozom, ahogyan a víz folyik: általában egyenletesen, folyamatosan, előfordul, hogy hegynek fel vagy éppen le. (folytatás a 10. oldalon)
