Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-08-21 / 16. (271.) szám
Városrészünk 2003. évi művészeti díjasai az Újpest Galériában Buták András- Mennyire érte váratlanul, hogy az Újpesti Városnapok szervezői a magas művészeti díj odaítélése után megkeresték önt a kiállítás ötletével?- Számomra a városnapi tárlat „örömkiállítás”, hiszen a lehetőséget a Munkácsy-díj- nak köszönhetem. Tavasszal boldogan fogadtam a hírt, hogy kitüntetnek, mert a kuratórium évente mintegy másfél száz felterjesztésből választja ki azt a tíz művészt, aki végül megkapja az elismerést. Tisztában vagyok vele, hogy a díj a saját művészi pályám mellett a hazai grafikusszakmának is szól. Nem titkoltan zavarba jöttem, amikor a vá- rosnap szervezői megkerestek, mert kevésnek tartottam a felkészülési időt. Amikor végül igent mondtam, egyfajta sajátos, „kihelyezett” műtermi kiállítás mellett döntöttem. Az 1990-es évek elején még léteztek az úgynevezett nyitott műtermi napok, ahol látogatók olyan munkákat is megnézhetnek, amelyeket kiállításon nem lehet látni.- Amikor nem jön közbe ehhez hasonló, rendkívüli felkérés, hogyan készül a kiállításaira?- Minden kiállítást, bemutatkozási lehetőséget fontos eseménynek tekintek. A felkészülési időszakban lassan érlelődik bennem a gondolat, amely köré a műveket szervezem. Ha tehetem, hónapokkal korábban megismerem a helyszínt, a galéria adottságait, mert a kiállítótermeknek különböző „olvasata” van. Nem mindegy, hogy a látogató melyik falat pillantja meg először, hol vannak a hangsúlyok stb. Ebből a szempontból az Újpest Galéria kitűnő adottságokkal rendelkezik. Általában ötévente állítok ki az Árpád úti galériában; legutóbb tavaly novemberben gipszmetszeteimből és szitanyomataimból rendeztem egyéni kiállítást.- Ezúttal jóval kevesebb időt kapott a felkészülésre. Milyen munkákat válogatott a tárlatra?- Az ünnepi alkalomból azokat a műveimet szeretném bemutatni, amelyeket Újpesten még nem láttak: a szénrajzaimat állítom ki. Ezekkel a rajzokkal 2001-ben, a salgótarjáni Országos Rajzbiennálén - a grafikusszakma hagyományos nagy kiállításán - díjat nyertem. Három esztendeje a magyar rajzművészet elismerését jelentette, amikor a nemzetközi zsűri a csehországi Pilsenben, a Középeurópai Rajzbiennálén ugyancsak a szénrajzaimat díjazta.- Látványban, technikában ezek a rajzok miben a különböznek a metszetektől és a nyomatoktól?- Aki rajzot tanul, már a középiskolában találkozik a szénnel. Az 1960-as években Európa keleti felén egyedül a karcoló, csikorgó szenet ismerték. A felvételire is ezzel a rossz minőségű szénnel készültem; nem csoda, hogy később jó időre lemondtam róla, és tussal, tollal, színes ceruzával dolgoztam. A kolozsvári egyetemen azonban sajátos módszert alkalmaztunk. A környék domboldalairól begyűjtött, majd feldarabolt mogyoróágakat az egyetem fűtőmestere kiégette, és az így létrejött lágy, fekete-barnás színű szénből eltűnt a csikorgás. A kötelezően előírt tanulmányok - portrék, aktok és csendéletek - után a ’80-as évek végén immár önálló kompozíciókat rajzoltam. A méret és a kiválasztott technika között mindig szoros az összefüggés. A 70-szer 100 cm olyan méret, amelyen „jól fekszik” a szén. A szénnel való rajzolás más típusú gondolkodást igényel, mint a tus vagy a metszés. A többivel ellentétben, ezeket a rajzokat megváltoztathatom, ha nem tetszik, letörölhetem. A kezdetleges formák megmaradnak, majd a rétegrajzolás rendkívül izgalmas. A szénrajz számomra szabadságot ad. Nem mindegy az sem, hogy az ember milyen papíron dolgozik, mert a szén bele kell kapaszkodjon a papír pórusaiba.- A kiállításlátogató csak a kész rajzokat látja. Grafikusművészként, tanárként ön bizonyára meg tudja fogalmazni a kompozíció születésének legfontosabb pillanatait...- A művészi alkotást elkezdeni és befejezni a legnehezebb. Az első pillanatban szeretek egyedül lenni, mert a kompozíció megkezdése mindig feszültséggel jár. A befejezés sem könnyebb. A kellő pillanat eljövetelét nem lehet tanítani, mert e megérzés csak évek során alakul ki. A titok megfejtése a művész dolga, megállni és folytatni bármikor lehet. Számos rajzomat hónapokig pihentetem, míg végül egyet-egyet újra előveszek, és befejezem. Rojkó Annamária ---------A z Újpest Galériában (Árpád út 66.) augusztus 29-én, pénteken 18 órakor nyílik Banga Ferenc Munkácsy Mihály-díjas érdemes művész és Buták András Munkácsy Mihály-díjas képzőművész kiállítása. A kiállítást megnyitja: Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere. A kiállítást rendezte: Pilaszanovich Irén művészettörténész
