Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-12-19 / 24. (255.) szám
Fenyőfák a Fecskeházban Ötven újpesti fiatal pár számára az idei karácsony különleges ünnep. Mindannyian néhány hónappal ezelőtt költöztek a Blaha Lujza utcai Fecskeházba. Advent idején három otthonba látogattunk el. Gyertyafényes esték A dám és Éva volt az első emberpár, aki a Fecskeházba költözött. Több héten át mindössze ők ketten éltek az egész épületben. Nem volt még villany, hideg víz folyt a csapból, ők azonban kedvelik a vadromantikát. Esténként gyertyafénynél vacsoráztak; ágy híján a földön aludtak. Kiss Ádámot - amióta csak a Szülőotthonban meglátta napvilágot - elszakíthatatlan kötelék fűzi Újpesthez. Némi túlzással az Árpád Kórházban nőtt fel, mert édesapja ott volt autószerelő. Hat esztendeje került a mentőkhöz, és mindjárt azt kérte, hogy a Deák utcai állomáson teljesíthessen szolgálatot. Alig több mint egy éve történt, hogy ugyanabban a csapatban, amelyben Ádám mentőápolóként dolgozott, megjelent Kálmán Éva ötödéves orvostanhallgató, aki mentőtiszti ellátási jogkört kapott. Mindkettőjüket ugyanarra a mentőkocsira osztották, együtt vettek részt Újpest, Rákospalota és Angyalföld sérültjeinek, betegeinek mentésében. A szakmai kapcsolatból hamarosan szerelem lett, majd összekötötték életüket. Előbb a szülőknél laktak, később albérletbe költöztek. Egy napon rádión érkezett a felszólítás, hogy a betegszállítást követően Ádám azonnal jelentkezzen a Markó utcai központban. Ő maga azt hitte, felmondanak neki, ráadásul amikor belépett a főorvos úr szobájába, valaki fennhangon éppen azt kérdezte a doktortól: - Most mondod meg neki? Felmondás helyett azt közölték vele, hogy az Országos Mentőszolgálat - élve az újpesti önkormányzat által ráruházott joggal - Ádámot jelöli a Fecskeház egyik lakójának. Éva édesanyja a hír hallatán elejtette a telefont, és sírva fakadt. A fiatalok amint lehetett beköltöztek, és a szülők segítségével azóta sikerült berendezniük a lakást. Változatos munkamegosztásban dolgoznak, hiszen Éva ma már reumatológus rezidens orvos a kerepestar- csai kórházban, míg Ádám 24 órás szolgálatban mentőzik. Jövő évtől a mentőtiszti főiskolára készül, de mint mondja, hallgatóként sem szakad el Újpesttől, hiszen a főiskola az Erkel Gyula utcában működik. Nyárra tervezik az esküvőt, majd építkezni szeretnének. Az idei karácsony számukra többszörösen is emlékezetes, hiszen december 24-e Ádám és Éva napja is, amelyet először ünnepelnek közösen fecskeházi otthonukban. A gitár elfér a lakásban D ávid - aki bibliai névadójához híven apró termetű férfiú - ugyancsak a Fecskeház lakója. Parittyája ugyan nincsen, ám figyelemre méltó, hogy kétéves kora ellenére rendszeresen úszni jár. Tavaszra megszületik a kistestvére, így a 32 négyzetméteres lakás teljes kihasználtságnak örvend majd. Sillye Gergely, a családfő azt mondja, kicsit olyan érzés, mintha egész évben nyaralnának, hiszen lakásuk úgynevezett „stúdió jellegű”, azaz egy szobából, egy teakonyhából és egy apró fürdőszobából áll. A minőségi utazási irodák ilyen felszereltséggel hirdetik tengerparti nyaralásaikat. Ha tenger nincs is a gesztenyefákkal árnyékolt kert közelében, ők így is otthonosan érzik magukat. Gergely a Viola utcából, rövid angyalföldi kitérő után, szüleivel költözött Káposztásmegyerre. Diákként a Komjáth Aladár (ma Lőrinc) utcai iskolába járt, majd a Babits Mihály Gimnáziumban tanult tovább. A zene elkötelezett híveként az Erkel Gyula Zeneiskolában csellózni, zongorázni és gitározni tanult. Bár felnőttként pályája két irányba ágazott, a muzsika meghatározó motívum életében. Egyik hivatása az énektanítás és karvezetés, amelyet a Babits Mihály Gimnázium kisgimnazistái körében gyakorol. Az iskola egyik legfiatalabb tanára, akit a diákok népszerűségi listájukon az élmezőnyben jegyeznek. A család - Gergely házasságkötése után - Krisztinával is megosztotta otthonát. Fiatal házasként önálló építkezésre nem gondolhattak, az önkormányzatnál ajánlották számukra a fecskeházi pályázatot. Azokon a napokon, amikor tanítani jár, Gergely korán kel, ám korán (Fotók: Horváth Dávid, Zalka István) hazatérve több idő jut Dávidra és a családi feladatokra. Másik foglalkozása sem esik messze a harmónia világától: műszaki akusztikai villamosmérnök-diplomával a zsebében hangtechnikával, hangfelvételkészítéssel és -forgalmazással foglalkozik. A muzsika a család közös szenvedélye, hiszen Krisztina, aki ideje nagy részében Dáviddal otthon tartózkodik, ugyancsak kedveli a komoly- és az igényes könnyűzenét. Óvónőként ő is ismerős a hangszerek világában. Zongorájukat sajnos nem hozhatták át az új lakásba, a gitár azonban itt is elfér.
