Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-11-28 / 23. (254.) szám
2002. november 28. ÚJPEST Tárgyalás már van, megegyezés még nincs (folytatás az 1. oldalról) a viszony a képviselő-testületben, bármennyire is sokan ezt képzelik, vagy szeretnék hinni.- Milyenek a politikai erőviszonyok ma Újpest Önkormányzatában?- Nincs rá jobb szó: patthelyzet alakult ki. Az önkormányzati választás azt a sajátos helyzetet eredményezte Újpesten, hogy a képviselő- testület legnépesebb, 18 tagú képviselőcsoportja a Magyar Szocialista Párté, vagyis azé a képviselőcsoporté, amelynek szavazótábora csak részben támogatta a megválasztásomat. Az ülésterem másik oldalán azok a képviselők ülnek, akik teljes mértékben támogatásukról biztosítanak: ők 15-en vannak és a Fidesz, az MDF, az Újpestért Egyesület, a MIÉP, az SZDSZ és a szocialista romák frakciójának tagjai. Mivel én is „támogatom” őket, ha a döntésekhez szükséges szavazatokat számoljuk: mi vélhetően 16-an állunk egymás mellett, természetesen akkor is, ha bármely kérdésben szavazásra is sor kerül.- Ha futballmeccsről lenne szó a kommentátorok szerény, 18-16-os játszmáról beszélnének a végeredményt méltatva...- Igen. De a képviselőválasztást ezzel a kis különbséggel is tagadhatatlanul az MSZP képviselőcsoportja nyerte. Ez a választási rendszerből adódó eredmény, olyan igazság, amelyet sem én, sem támogatóim egy percig sem tagadtuk. Ugyanakkor a polgármesterválasztás végeredménye rám nézve járt kedvező eredménnyel, ezt pedig - tudtommal - az MSZP képviselőcsoportja sem tagadja.- Ezért mondják ezek szerint mindkét tábor tagjai, hogy az önkormányzat „felállásához”, működéséhez a megegyezés nyomán vezet az út?- Engem és támogatóimat mindenképpen ez vezérel. A képviselőválasztás ilyen szoros végeredménye mindenképpen erre ösztönöz. Más utat nem látok. És még valami: a választók, akik éltek szavazati jogukkal, mintegy 17 000 szavazatot „osztottak” ki a Magyar Szocialista Párt képviselőjelöltjeinek. Ezzel szemben közel 22 000 szavazatot azok a képviselőjelöltek kaptak, akik közös jelöltként, vagy támogatóként az én megválasztásomat szorgalmazták. Ennyi szavazatot kaptak az Újpestért Egyesület, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, a MIÉP, a németroma iskolaegylet- egyesület, sőt a Munkáspárt, és a Centrum-Új Baloldal Párt jelöltjei. A választás olyan játszma, amelynek egyetlen győztesen van minden választókerületben. S bár hangsúlyozni szeretném: a képviselő-testületbe jutottak számát és személyét ez a számítási mód nem befolyásolja, mégis úgy vélem: elgondolkodtató adat. Már csak azért is, hiszen ennek ismeretében nem jogosultak arra az MSZP- frakció tagjai, hogy teljesíthetetlen igényekkel lépjenek fel és ehhez azt az ideológiát gyártsák le maguknak és közvetítsék felém, hogy a választók egyedüli és üdvözítő módon az MSZP programjának megvalósulását kívánják Újpesten.- Milyen tervvel ülhet tárgyalóasztalhoz a polgármester?- Úgy vélem, az újpestiek úgy döntöttek: egyik politikai csoportosulás se legyen elsöprő többségben a képviselő-testületben. A két mandá- tumnyi különbség egyfelől létező valóság, másfelől törékeny többség. Ilyen esetekben a politikában egyfajta integráló szerep hárul a polgár- mesterre. A sokszínű, több szervezet jelenlétével működő önkormányzatban az érdekegyeztetés időigényes dolog. Ennek útját járjuk most is.- Haladnak-e avagy egy helyben állnak az MSZP tárgyalódelegációjával folytatott tárgyalások nyomán?- Ez ideig négy alkalommal találkoztunk és úgy vélem a tárgyalássorozat elnyúlása jelzi azt a gondolkodásbeli különbséget amely a két „tábor” között fennáll, ezért úgy vélem nagy-nagy türelem és idő szükségeltetik még a megegyezéshez, de a folytatáshoz is. A közélet szereplői nem siettethetik az időt. Ez egy ilyen szakma. Nekem időm és türelmem is van arra, hogy megegyezésre jussunk. Ha a megegyezés elhúzódik de utána viszont tudunk együtt dolgozni, megtérül a ráfordított idő. A tárgyalások során úgy vélem nem közeledtek még egymáshoz az álláspontok. 1994-ben hasonló eredménnyel zárult az önkormányzaü választás. Akkor december közepétől tárgyaltunk a legnagyobb képviselőcsoporttal, az akkori MSZP vezetőivel, és a következő évben február második felében választott - konszenzussal - alpolgármestereket a testület.- A közvélemény leginkább az alpolgármesterek megválasztását, illetve a bizottsági helyek szétosztását várja. Ezek szerint erre még nem kerül sor?- A tárgyalássorozat és a megegyezés „külső képi” megjelenési formája valóban az, ha a politikai együttműködés személyekhez kötődik. Jómagam azonban ennél bonyolultabb összefüggéseiben látom a helyzetet. Újpest a választás óta lélegzik, működik, a hivatalban folyik a hatósági munka. Városrészünk azonban arról volt ismert, hogy a testületben, sőt ne tűnjek szerénytelennek, a városvezetésben volt annyi plusz erő, amely nem csak a mindennapi feladatok elvégzéséhez vezetett, hanem hosszú távú koncepciók megvalósítására is lehetőséget adott.- Olyan nagy Önök között az ellentét?- Egyenlőre két, különböző koncepciót képviselünk. A tárgyalópartnereink új vonatot indítanának útra. Az útirányt három MSZP-s alpolgármesterrel képzelik el. Én azt mondom: nekünk van már egy vonatunk. Olyan amely jó pályán halad és nagy sebességgel. Én azt mondom: tessenek felszállni rá, mostantól utazzunk, sőt, robogjunk együtt! Hogy a jövőben is jó felé tartsunk, annak biztosítékát abban látom, ha valamennyi, jelentős támogatottságot elért párt - természetesen az MSZP is - ad egy- egy alpolgármestert. Olyat, aki szakterületének elismert szakembere már most is. Ebben erősít meg engem az ésszerűségen túlmenően a választói akarat is.- Ez az a modell, amely már 1992-ben is bevált?- Igen. Újpest Önkormányzata - maradjunk még egy pillanatra a hasonlatoknál - egy olyan vállalat, amely több mint 13 milliárd forintból gazdálkodik évente és több mint 3 ezer embernek ad kenyeret. És már nem azokat az időket éljük, hogy valakit azért helyeznek a vállalat élére, mert politikailag „megbízható”. Most már a produktum a lényeges. A beszélgetés elején szóltam már róla: az önkormányzat eredményeit nem egyedül értem el. Nekem 12 éve munkatársam és 10 éve helyettesem Hock Zoltán alpolgármester és majdnem ennyi ideje alpolgármester Nagy István is. Társaimat egyéni választókerületben képviselővé választották az újpestiek, ha úgy tetszik: nagyra értékelték azt a munkát amelyet kifejtettek. Számomra nem az a lényeges, mely párt színeiben győztek, hanem az: megbízom bennük és mindketten szakterületük kiemelkedő vezetői. Akiket a szakma is elismer. Szeretném is hogy a képviselő-testület valamennyi tagja elfogadja őket vezetőnek.- Az MSZP-frakció viszont úgy érzi: nekik is vannak jó jelöltjeik?- Egyenlőre csak a jelöltek számát ismerem, a személyeket nem nevezték meg a tárgyalások során. Ám az élet ennél bonyolultabb. A jogalkotó nem véleüenül adja lehetőségként a polgármesternek, hogy az alpolgármesterek személyére neki kell javaslatot tenni. Hiszen az egész képviselő-testületben a polgármester az az egyedüli személy, aki a hozott döntésekért büntetőjogi, munkajogi és polgári jogi felelősséggel tartozik. Vagyis felelősségre vonható. A polgármester felel az alpolgármesterek döntéseiért is. Ezért is jelölheti meg helyetteseit. A megválasztás azonban a testület jogköre. Ezért kell konszenzusra jutni a meggyőzés erejével, nem pedig erőből politízálva ebben a kérdésben is. A képviselő-testületet, a képviselőket, bármennyire is furcsán hangzik, nem terheli büntetőjogi felelősség. Csak a polgármestert. A testület döntést hoz, a polgármesternek pedig végre kell hajtania azt. Az erőből hozott döntéseket is. Jómagam tisztában vagyok azzal, a 2 fős többségben lévő MSZP- frakció tagjai meg akarják valósítani elképzeléseiket. Ilyen szavazatkülönbséggel meg is tehetik, meg is fogják tenni. A több párti alpolgármesteri szint azonban olyan értelemben lehet szűrő (folytatás a 4. oldalon)