Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-01-24 / 2. (233.) szám
10 2002. január 24. Kérik a nézők véleményét Újra a képernyőn: Karesz végakarata Jelenet a dokumentumfilmből A droghalálban elhunyt Gáspár Karesz tragédiáját feldolgozó kétrészes film bemutatását január 27-én és február 3-án, 22 órakor ismétli meg a közszolgálati televízió 1- es műsora (MTV1 j. A filmben elhangzik:- Nekem az a tapasztalatom, én ezt gyakorló szülőként állítom: ma a drogfogyasztás döntő terepe az iskola. A felnőtt-társadalomnak halvány fogalma nincs erről. Ha mondjuk pedagógusokkal beszél az ember, hát nagy bűn, és barátságok omlanak össze, hogyha az ember felhívja a figyelmüket, kérem, az iskolájukban drogot fogyasztanak. Aki még nem vette észre, hogy a gyereke vagy az unokája ahova jár, amelyik iskolába jár, ott drogoznak, jobb, ha körülnéz, mert majdnem minden középiskolában ebben a városban, ebben az országban folyik drogfogyasztás. Csak nem vesszük észre. Becsapjuk magunkat, ha úgy viselkedünk, mintha az iskolánkban ez nem történne. Nem a fenét! Tényleg látványos fordulatra van szükség, mert ez nemzeti tragédiához vezethet. A 13-14 éves korosztályok évről évre egyre nagyobb tömegben jutnak hozzá ezekhez a szerekhez. Egyre kifinomultabb technikákkal. Azt hiszem, ez egy olyan ügy, ami tényleg minden politikai megfontolástól mentesen kezelhető, és összefogásra érdemes.- Úgy gondolom, a droggal szemben akkor tudunk eredményesek lenni, hogyha a családok megteremtik a gyermekeknek azt a biztonságot, családi melegséget nyújtó otthont, ahol jól érzik magukat, ahol segíteni tudják egymást, meg tudják hallgatni egymás problémáit. A magányosan szorongó ember a legkiszolgáltatottabb, a legjobban manipulálható. Ezért gondolom, nagyon fontos az identitástudat, hogy kik vagyunk, hogy miért élünk, hogy hová akarunk eljutni az életünk során. Meg vagyok győződve, csak így tudunk védekezni azokkal az áramlatokkal szemben, amik a médiákból, reklámokból, különböző társaságoktól a drog felé sodorják a fiatalokat.- Szabad társadalomban az állampolgárnak magánügye, hogy mit ír, mit olvas, mit eszik, mit füstöl. Ez mind csak őrá tartozik. Mindehhez az állami tisztviselőknek semmi közük nincsen. Semmi közük a fiókjához, a virágcserepekhez az erkélyen vagy a virágágyáshoz a kertjében. Az ő magánügye, hogy krumplit, szilvát, vagy akár mákot termeszt. Nincs meggyőző ok arra, hogy ez az egy növény, a kender más elbírálásban részesüljön, és üldöztetést vonjon magával. A marihuána ártalmatlan élvezeti szer, amelynek használatához az államnak semmi köze.- Kétségtelen, hogy azért, mert valaki két marihuánás cigarettát elszív, azért nem lehet büntetni. De nagyon felhívom a figyelmet, hogy két marihuánás cigarettából következik az aranylövés. A fiam is onnan indult el, a marihuánás cigarettából. A vége heroin lett. Naponta hármat, négyet lőtt. Kijelentem önöknek, hogy egyetlen gyerek sem, aki megkóstolta a heroint, az többet nem való erre a világra, mert ez a világ már kevés neki. Kevés neki az áldott, meleg, szeretetteljes karácsonyi ünnep, kevés neki a születésnap, a névnap, a család, a családi összejövetelek. Ő már ennél többet akar, egy valóságfeletti mámort, amit csak a drog tud biztosítani a számára. De ez embertelen. ❖ Karesz végakaratának teljesítése érdekében, a tervezett újabb drogtémájú filmünk számára kérjük a szülők, pedagógusok, tanulók véleményét, állásfoglalását a filmben elhangzott, ezúttal csupán kivonatosan ismertetett nézetekkel, gondolatokkal kapcsolatosan. Segítőkész észrevételeiket, tanácsaikat az Újpesti Városvédő Egyesület részére (1042 Bp., Munkásotthon u. 66-68.) kérjük elküldeni. Paulus Alajos Gáspár Károly filmrendező Karesz édesapja, a Városvédő Egyesület tagja Vendégek északnyugatról A közelmúltban a már sok éve tartó kapcsolat újabb epizódjaként megérkeztek iskolánk, az Újpesti Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium vendégei Meldorfból. Meldorf Németország északi tartományának, Schleswig-Holsteinnek 7300 lakosú városa, nem messze fekszik az Északi-tenger partjától. A kapcsolat 15 évvel ezelőtt kezdődött. A nyári szünet közepén partnert, ellenfelet kerestek egy idelátogató német diák-kézilabdacsapat számára. A rendszeressé váló találkozó során a kapcsolat más területekre is kiterjedt, a hivatalos jelleg is átalakult, barátsággá mélyült. Állandó partnereink ma már a Túra Meldorf sportegyesület tagjai, a meldorfi általános iskola, a körzeti szakmunkásiskola, a műszaki gimnázium tanárai és dolgozói, valamint a környék érdeklődő lakossága. Ottjárúinkkor megismerkedtünk ennek a szép kisvárosnak és környékének csodáival: a dómmal, a hangulatos utcácskákkal, a szélmalmokkal, sétáltunk a „száraz tengeren”... A magyarországi utazásokon - mint a mostanin is - a régi barátok mellett új vendégek is részt vesznek, hiszen az élménybeszámolók mindig felkeltik mások érdeklődését is hazánk és fővárosunk szépségei iránt. Ez a néhány nap többet jelent egy turistaútnál. A szombati megérkezés után iskolánkban fogadtuk a vendégeket, majd az estét is együtt töltöttük, egy középkori hangulatú vendéglőben. A vasárnap a családi programoké volt. Pest környéki kirándulásokkal, családi ebédekkel. A napok színházi előadás zárta. Hétfőn és kedden - a fürdőturizmus jegyében - a mezőkövesdi Zsóry fürdőn, majd Hajdúszoboszlón vizsgáltuk meg a gyógyvizek jótékony hatását, Debrecen városának látnivalói nyújtották a kulturális, a hortobágyi csárda szakácsai pedig a gasztronómiai élvezeteket. Szerda délelőtt Budapest látnivalóival ismerkedtek az „újak”, és fedeztek fel még rejtett szépségeket a „régiek”. Az ittlét legvidámabb- legszomorúbb órái szerda délutánra estek, amikor a finom vacsora, a sok nevetés és tánc sem tudta feledtetni az elválás közeledtét. Az estének meghatóan szép „hivatalos” része volt, amikor Balázsné Gráf Magdolna, az Újpesti Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője „Újpestért” kitüntetést adományozott Ute Michaelsennek, a Túra Meldorf vezetőségi tagjának. Az est során hivatalos megbeszélésre is sor került iskolánk vezetői és a Meldorfer Technikerschule képviselője között egy rendszeres, ütemezhető, tantervbe beépíthető diákcseréről az elkövetkező években. Csütörtökön a „tranenvoller Abschied” után 15.30-kor kigördült a vonat a pályaudvarról vendégeinkkel. Reményeink szerint azonban nyáron - immár Meldorfban - ismét találkozunk. Gál Katalin Újpesti Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium
