Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-01-24 / 2. (233.) szám

ÚJPEST 2002. január 24. iifpi 0 A Németh fivérek Az alábbiakban két olyan embert mutatok be, akik meghatározóak a magyar rockzene múltjában, jelenében, jövőjében, hiszen biztos vagyok abban, hogy sokáig gyönyörkö­dünk még Németh Gábor dobolásában és Németh Lojzi egyéni basszusgitárjátékában. Németh Gábor, az idősebb testvér, igazi muzsikus. A dobosokat „csak” ritmushang­szereseknek nevezik, de aki már hallott több ütőst, az tudja, hogy ez nem ilyen egy­szerű. Az igazi dobos tisztában van vele, hogy a kollégái mit játszanak a hangszerei­ken, esetleg maga is játszik valamilyen instrumentumon. A muzikalitását a kollégák igen hamar felismerik, és kamarazenei partner szinten muzsikál együtt a töhhiakkoi- Mondd, Gábor, hogy is kezdő­dött?-A Munkácsy té­ren volt a bázis, 25 évet éltünk ott. Nagyon jó zenei élet volt akkor, a Dallos Ida, a Mun­kásotthon, az Ady Művelődési Házak mind-mind élő, jó kis bulik színhe­lyei voltak. Zeneis­kolába jártunk mind a hárman, ugyanis van egy nővérünk, aki szintén tanult zenét. Én gor- donkázni tanultam. Tizennégy évesen már ze- nekaroztunk, rádiókból készítettünk erősítő­ket, én pedig vödrökből csináltam dobokat.- Első komolyabb zenekarod?- A JAM. Ott gitározott Marschalkó Zoli, a Mun­kásotthonban volt az első nagy fellépésünk, ez azért is emlékezetes, mert ott lopták el az első Laney erősítőnket. Egyetlen mondattal: sok kis zenekar, még több buli, mellette szolfézsórák, csellóórák.- Hány évig tanultál zeneiskolában?- Tíz, és mellette „maszek” alapon jártam do­bolni.- Utána milyen zenekar következett?- A Teátrum 1973-tól.- Ott már az öcséddel játszottál?- Nem, ő akkor a Miniben játszott. Együtt iga­zából csak a Dinamitban voltunk.- Bocs, Teátrum, folytasd!- A Teátrum után jött az Apostol, a Deák Big­band, a Skorpió, utána jött a Dinamit, azután kormoránoztunk együtt.- Igen, emlékszem, de most a „Sacra Corona” lemezen is újra mind, exkormoránosok együtt dolgozhattunk. Mi dönti el, hogy épp kivel játszol együtt?- Nagyon összetett kérdés, ennek emberi, zenei összetevői vannak, és természetesen pénzkér­dés is egyben. Manapság igyekeznek egyesek a dobokat gépekkel helyettesítem, pedig azt iga­zán nem lehet. Az is zenének tűnik, de az em­beri, művészi muzikalitást soha nem lehet he­lyettesíteni egy dobgéppel. Milyen bulik van­nak manapság a discóban? A mi időnkben tán­colni, szórakozni jártak az emberek. Számított, hogy hogyan muzsikálunk, mert ha nem azt a zenét kedvelték, akkor botrány volt, kifütyül­tek, vagy uram bocsá’ megvertek.- Mit tanácsolsz a mai kezdőknek?- Sok zenét kell hallgatni. Annak idején nekünk a rádióból kellett „lekagylóznunk” a számokat, és a sok próba, szinte mindennap órákig gyako­roltunk. Látom itt a stúdióban, melyik az a zenekar, amelyiknél hiányzik a hangszertudás, a gyakorlás a végeredményen is hallható.- Tervek?- Dolgozom a saját stúdiómban, a Petőfi Csar­nok oldalában...- Elfogultság nélkül mondom, igen jól felsze­relt hangstúdió, és a szakmai segítség, amit Gábor nyújt a zenészeknek, ahhoz mérhetőt igazán csak öccsének, Lojzinak a stúdiójá­ban lehet találni. Kérdezem is Lojzit, mesél­jen ő is a régmúltról!- Gyermekként Újpesten ministráltunk a tűzol­tósághoz közeli templomban, és zeneiskolába jártunk; én hegedülni tanultam. Már akkor ben­nem volt a csibészség, sokat jártam az iskola mellé. Egyszer a papám utánam hozta az ellen­őrzőmet, mert otthon hagytam. Persze én nem is voltam az iskolában. Este a mamám megkér­dezte, milyen volt az óra? Mondom, hogy, hát, nagyon jó. Nem találkoztál apáddal? Bevitte az ellenőrzőt, mert itthon hagytad... Mondanom sem kell, hogy milyen balhé kerekedett belőle. Aztán úgy 1969 körül abbahagytam a hegedűta­nulást. A bátyám már gimnazista volt, és ját­szott egy zenekarban, ránk is rendkívüli hatás­sal volt az angolszász rockzene. Kezdetben szó­lógitáros akartam lenni, de a zenekarban volt már egy gitáros, és ő volt a pénzember, így rám csak a basszus maradt. Egy alkalommal hallot­tuk a Syrius zenekart, és láttam a Jackit basszu- sozni. Akkor hallottam, hogy így is lehet, onnan kezdve igen megszerettem a basszgitárt. Utána jelentkeztünk a jazz tanszakra. Gábor előttem járt egy évvel, én követtem őt.- Hogy éltetek akkor itt Újpesten?- A kertvárosban nőttünk fel, a mai napig hiánya zik az a csend, nyugalom. Szüléink nem voltak tehetősek, a mamám pedagógus, jogász volt a Könyves Gimiben és a Kanizsai Dorottya Szakkö­zépiskolában, majd a Faipariban tanított. A pa­pám a repülőtéren forgalmi irányító volt. Emlék­Németh Alajos (Fotó: Horváth Dávid) szem, igazi családi idillben éltünk, sokat kamara­zenéltünk. Nővérünk zongorázott, Gábor cselló­zott, én hegedültem. Aztán felcseréltük a hang­szereinket. Egy érdekes történet, hogy mikor meghaltak a szüléink, és eladtuk a családi házat, az utánunk jövő emberek renoválás során találtak egy első világháborús bombát, ami nem robbant fel. Az egész utcát lezárták, hogy hatástalanítsák. Úgy éltünk 25 évet, hogy alattunk egy éles bomba volt, ami bármikor robbanhatott volna.- Milyen zenekarok voltak az életedben?- Én abban az időben a dzsesszel foglalkoztam. Akkor az Adyban Syrius-klub működött, és én ott ismertem meg a Tátrait, a Patakit. Megtanul­tuk egy az egyben a számaikat, és eljátszottuk nekik. Aztán jött az Interbrass, Másik Jancsi, később Dés János. Egy koncerten mellettem gitározott egy öreg fószer. Úgy 50 éves lehetett. Összevissza gitározott, vagyis akkor úgy tűnt. Mondom, ki ez? Nem ismered, ez Gábor Szabó. Akkor még nem ismertem, de éjjel már készül­nöm kellett az anyagából, mert mi kísértük a következő bulin. Emlékszem, két kilót fogytam, mert annyi számot kellett megtanulni, és annyi harmónia volt bennük, hogy szörnyű. Azután Török Ádám a Minibe hívott 1975-től 1979-ig, nagyon szép idők voltak. Utána jött a közös zenekarunk Gabival: a Dinamit. Nem sokáig tar­tott, mert sok zenekarvezető volt a zenekarban.- A feloszlás után megláttam Nagy Ferót, igazi egyéniségnek ismertem meg, szinte azonnal igent mondott nekem, és megalakúit a Bikini.- Az „ős” Bikini?- Igen, ma már „ős”, de akkor igen újszerűnek tűnt. Sajnos Ferót hívták millió helyre, egy ide­ig ellenállt, de aztán „Az István a király”-nál már nem tudott nemet mondani. így megvál­tunk tőle, és jött a Rolls Frakcióból kivált D. Nagy Lajos. 1995-től elkezdődött a Bikini máso­dik korszaka, amely hálaisten a mai napig is tö­retlen. Nem is szeretnék mást csinálni. Illetve készítek másoknak lemezeket, zeneanyagokat.- Producerkedsz?- Igen, igyekszem segíteni zeneileg, szakmailag egyaránt, a tapasztalatokat átadni a fiatalabb generációnak. Természetesen zenét szerzek, produkciókat találok ki, vagy csak menedzse­lem a stúdiómban.- Természetesen neked is saját stúdiód van, ahol készülnek a lemezek!- Igen.- Mit szeretnél, ha lehetne egy kívánságod?,- Szeretnék egy csendes házat Újpesten a kert­városban, valahol arra, ahol régen laktunk, és olyan békés, kiegyensúlyozott gyermekkorun­kat éltük. Szűts István Németh Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom