Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-02 / 9. (240.) szám
2002. május 2. jnp BB"’"™■ A „Szőnyi" sikeres hétvégéje Régen érezhették olyan jól magukat diákjaink, mint április második hétvégéjén. Versenyek, fellépések, különféle megmérettetések mindig voltak, vannak, s biztosan lesznek is, de ugyanazon a napon három, ez ritkaság. Színjátszóink már hetekkel ezelőtt lázasan készülődtek. Elmondták, hogy a Csongor és Tünde című mesedrámát szeretnék bemutatni a következő tanévben. Azt azonban bölcsen elhallgatták, hogy azon a bizonyos hétvégén fellépnek a XI. Országos Weöres Sándor Gyermekjátszó Fesztiválon. A kis csoport nagy sikert aratott ezen a jól szervezett, színvonalas rendezvényen. Lányaink tudásuk legjavát adva elkápráztatták a közönséget és a szervezőket egyaránt. Külön öröm volt számukra, hogy más csoportok produkcióit látva értékes tapasztalatokat is gyűjthettek. Színjátszóink mellett alsó tagozatos kisdiákjaink is nagyon várták azt a szombati napot. A Petőfi Csarnokba készülődtek, ahol Han- cúrozó Múzsák címmel rendeztek játékos, szórakoztató művészeti vetélkedőt. Nagy örömünkre elnyertük a „legvidámabb iskola” címet. A legeredetibb koreográfia díját Balaskó Anikó néptáncművész Római tánc című darabja kapta. Ezt a művet a 3. a osztály tanulói mutatták be. Évek óta dolgozik nálunk Véninger Margó keramikusművész. Időt és fáradságot nem kímélve gyűjtött össze egy kiállításra való anyagot, hogy ezen a napon megtekinthessék a látogatók. Az eredmény nem maradt el: a közönség nagy tetszéssel fogadta a kiállított alkotásokat. Tehetséges gyermekeink megmutathatták tudásukat az előadó-művészet terén is. Közülük is kiemelkedő volt Nagy Dániel (3. a) mesemondása és a színészi tehetségét már most megcsillogtató Gerendás Csilla (2. a) versmondása. Április 11-én hagyományainkhoz híven a Könyves Kálmán Gimnáziumban megemlékeztünk a költészet napjáról. 13 diákunk és 10 tanárunk a magyar és a világirodalom gyöngyszemeiből adott elő összeállítást. A dísztermet zsúfolásig megtöltő közönség nagy élvezettel hallgatta a műsor első részében elhangzó József Attila-, Petőfi Sándor-, Babits Mihály-, Tóth Árpád-, Kosztolányi Dezső- és Berda József-verseket. Ezt követőA nagyszerű rendezvényen szülő, gyermek és pedagógus egyaránt jól érezte magát. Még alkotókedvüknek is hódolhattak a különböző kézműves foglalkozásokon, ugyanis készíthettek hangszert, bábokat, bohócot, jelmezt, szitanyomással megörökíthették saját rajzaikat, és még sorolhatnánk a rengetet lehetőséget. S hogy nem csupán a művészet terén vannak tehetséges tanulóink, arra április 13-a a bizonyíték. Ekkor rendezték meg a hagyományos Újpesti katasztrófavédelmi ifjúsági versenyt a Babits Mihály Gimnáziumban. A rendezők reggelivel fogadták a verseny résztvevőit, majd rövid technikai megbeszélés után, 9 órakor kezdetét vette a megmérettetés. A csapatoknak hat állomáson kellett bizonyítani elméleti és gyakorlati felkészültségüket. A katasztrófavédelmi teszt kitöltése után építettek árvízvédelmi töltést, összeszerelték a tömlőket a tűzoltáshoz, kimenekítési csomagot állítottak össze. Miután felismerték a különböző riasztási jeleket, és ellátták a súlyos, illetve kevésbé súlyos sérülteket, a versenyzők rövid pihenőt kaptak. Ezután eredményhirdetés következett. A Gyémánt László tanár úr vezetésével felkészült kis csapat az előkelő II. helyen végzett. Ezután a versenyt szervező kerületi Katasztrófavédelmi Kirendeltség finom ebéden látta vendégül a gyerekeket. A szervezők még arról is gondoskodtak, hogy a helyezést el nem érő csapatok se menjenek haza üres kézzel. Sokáig emlékezetes marad számunkra április 13-a. A siker ugyanis nagyon fontos szülőnek, diáknak, pedagógusnak egyaránt. Hosszú, kemény munka előzi meg, de ha elérjük, az valamennyiünknek nagy öröm. Fodor László a diákönkormányzatot segítő tanár en E. Kästner, A. Daudet, G. Pascoli, Puskin, Tyucsev, Horatius és Hellaakarski műveit hallhattuk német, angol, olasz, orosz, latin és finn nyelven. Köszönet és elismerés illeti Szabóné Winkler Ágnes tanárnőt, a műsor szervezőjét, az irodalmi színpad vezetőjét és valamennyi közreműködő tanárt és diákot. Sömjén Gábor igazgató Vajon mi történt? Ezt a kérdést csak azok tehették fel magukban, akik ritkán járnak a Babits Mihály Gimnázium közelében. No nemcsak a- zért, mert ott mindig történik valami, hanem azért, mert ha késő este egy nagyobb létszámú embercsoport meglehetősen nagyszámú csomag kíséretében várakozik a Tóth Aladár utcában, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a gimnazisták készülnek valahova. így volt ez április 4-én is, amikor 47 diák és három kísérő pedagógus várta a különjáratú autóbuszt. A diákok valamennyien az iskola énekkarának tagjai. Ők azok, akik az indulás előtti hetekben is gyakran korábban érkeztek az énekkari próbákra, s előfordult, hogy a napnyugta ismét az iskolában találta őket. A több mint 110-ből ők 47-en voltak azok, akik a diákokból álló „zsűri” értékelése alapján legjobban tudták szólamaikat s így bekerültek az utazó csapatba. Nem kis dolog, hogy egymás produkcióját vállalták megítélni, s fogadták el a kortársak bírálatát. A felkészítő tanár Kőháziné Gyarmati Éva „csak” a háttérből figyelte a munkát. Az énekkar immár második alkalommal kapott meghívást Usti nad Labembe, ahol egy nemzetközi kórustalálkozón vehettek részt. Természetesen ez sem megy csak úgy, hiszen ahhoz, hogy meghívást kapjunk, bemutatkozó anyagot kellett küldenünk a fesztivál szervezőinek, akik azokat meghallgatva választották ki a meghívandó kórusokat. Bemutatkozásnak a „Szivárvány havasán” című CD albumunkat küldtük I ki. A hangversenyt követő fogadáson a lemezről nemcsak a vendéglátóink nyilatkoztak elismerően, hanem valamennyi résztvevő kórus csodálattal, de kissé irigykedve is nézte a lemezt. Nem sokan tudják ezt utánunk csinálni! Szóval indulás este 10-órakor, s Drezdába érkezés reggel 9 órakor - szólt a terv. Az úti programot összeállítók fontosnak tartották, hogy ha ilyen messzire elutazunk, akkor ne csak a fellépés helyszínét, hanem a környéket is megismerhessük. így került a célok közé a „Szászfőváros” is. Sajnos a tervezett időpontokat nem I tudtuk tartani. Rosszul kalkuláltuk a határátlépések idejét - melyeket rövidnek és könnyűnek egyáltalán nem nevezhettünk. Előbb, vagy utóbb azonban mindenhová megérkeztünk. Drezda verőfényes napsütéssel várt bennünket, azonban csak néhány tíz perc telt el, s az időjárás is jelentősen megváltozott. Viharos, fagyos szélben próbáltunk megismerkedni az Óvárosi piactérrel, a Kreuzkirche templommal, a Zwingerrel, a Katolikus udvari templommal, összefagyva botorkáltunk végig a Brühlsche teraszon, s csak távolról próbáltuk megnézni az Elba túlsó partján álló aranyozott lovasszobrot, A költészet napján
