Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-02 / 9. (240.) szám
2002. május 2. ÚJPEST mm 29 Szabadtéri próba amely éppen nem volt a helyén. (Na nem azért, mert ő is nagyon fázott, hanem renoválták). Ilyen körülmények között inkább csak benyomásokat szerezhettünk erről a városról, de egy pékségben a forró kávét és teát szürcsölő, összefagyott kórustagok közül néhányan megjegyezték: ide azért érdemes lenne jó időben is ellátogatni. Egy sokkal gyorsabb határátlépést követően - persze már tudtuk a fortélyokat - kora este érkeztünk a csehországi Usti nad Labembe. Itt elfoglaltuk a szállásunkat, s találkozhattunk a meghívottak másik magyar képviselőjével, a Salgótarjánból érkezett Kodály Zoltán Ének és Zenetagozatos Általános Iskola kórusával. Másnap reggeli után ismét buszba szálltunk, s irány Prága! Ezt a csodálatos város nagy kíváncsisággal vártuk, azonban az időjárás ismét nem fogadott kegyeibe bennünket. Az utazás közben szakadó hóesésben gyönyörködhettünk, s így nem keltett nagy meglepetést, hogy a kinti hőmérséklet inkább nulla alatt, mint fölött volt. Ennek ellenére nem adtuk fel: megnéztük a Lorettoi Szűz Mária templom másolatát és a kincstárát, a Hradzsin előtti őrségváltást, átsétáltunk a Károly hídon, a tömeggel együtt hallgattuk az Óratornyot, s melegedő helyet keresve csodáltuk meg az óváros eredeti pompájában helyreállított házakat, utcákat. Este megnéztük a fesztivál első napján fellépő felnőtt kórusok programját. A helyi kórusokon kívül, holland és német énekkar lépett fel. Következő napon ellátogattunk Teplicébe. Ez az 1930-as években virágkorát élő fürdővárost az ellentmondások városának is lehetne nevezni. A csodálatos építésű itt-ott elhanyagolt polgárházak között elhagyott, romos épületeket láthattunk, s mindez a város központjában. A sétán Fellépés közben közben minden helyről látszott a város fölé magasodó vöröstéglás templom, de amikor közel mentünk hozzá, kiderült, hogy elhagyott, omladozó, az enyészetnek kitett épület, melyet látva csak sajnálkozhattunk, hogy nincs elég pénz a rendbehozatalára. Délután próba, majd este fellépés. A helyieken kívül egy francia, a salgótarjáni és a mi kórusunk lépett fel. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagy sikert arattunk, hiszen a két visszatapsolt kórus közül mi voltunk az egyik... Azt azonban őszintén el kell mondanunk, hogy a legnagyobb sikert a Lyonból érkezett „kórus” aratta. Az idézőjelet az indokolja, hogy profi fiatalok nem a hagyományos kóruséneklést mutatták be. Műsoruk sokkal inkább hasonlított egy musical előadásra, hiszen volt benne tánc, sajátos színpadi koreográfia is. A fesztivál zárása után természetesen banketten ünnepeltünk. Itt azonban mi voltunk a jobbak és hangosabbak, aminek következtében a másnapi reggelinél igencsak hiányosak voltak az asztalok... A gyorsnak nem nevezhető csomagolás és bepakolás után, útban hazafelé ellátogattunk Terezinbe. Ez a kis falu inkább hírhedt, mint híres, hiszen a második világháborúban egy börtön működött itt. A sors fintora, hogy a kellemes, tavaszias napsütésben bizony borzongva néztük meg a cellákat, a kivégzőhelyeket. A levertség azonban nem sokáig tartott. A rövidnek nem nevezhető utazás alatt több alkalommal adtak a kórus tagjai maguknak is koncertet, amelybe belefért az énekkar vezetőjének paródiája is. (Az érintett is jól szórakozott az előadáson.) Fáradtan, de élményekkel telve érkeztünk meg az iskola elé, ahol szülők, barátok már nagyon vártak bennünket. Az eltelt idő még kevés volt az élmények feldolgozására, de abban valamennyi résztvevő egyetértett, máskor is szívesen vállalkoznak ilyen utazásra. Köszönjük a szülőknek, a támogatóknak, akik az utazás anyagi feltételeit megteremtették, köszönjük az énekkar tagjainak, hogy munkájukkal lehetővé tették az utazást, s köszönjük Éva néninek, aki nélkül ez az utazás nem jöhetett volna létre... dr. Kövesdi István igazgató A tavaszt köszöntötték Április 20-án tavaszköszöntő rendezvényre várta vendégeit az Újpesti Ukrán Kisebbségi Önkormányzat. A Polgár Centrumban megtartott ünnepségen különféle művészeti ágak adtak egymásnak randevút. A megnyitót követően hazai és határon túli ukrán művészek: Laba Marianna, a Lvovi Állami Filharmónia magánénekese, a budapesti Ruszalka trió, a Berehinya asszonykórus, valamint a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesületének ifjúsági és gyermek néptánccsoportja lépett fel. A koncert után alkalmi kiállítások megnyitójára került sor. Korzh-Radko Lyud- myla és Ponomarenko Nadija festményei mellett Gembik Olekszander műveit, valamint ukrán népviseleti bemutatót tekinthetett meg az érdeklődő közönség. Ugyancsak április 20-án, az Újpesti Kamaraszínházban - az Újpesti Szerb Kisebbségi Önkormányzat szervezésében - Stevan Koprivica: Vegyes házasság című darabját magyar nyelven adta elő a Szerb Színház társulata. Az előadást fogadás követte. Rovatunk az önök véleményét tárja az olvasók elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátok miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Köszöntjük... ...a Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetőségét abból az alkalomból, hogy már több ízben meghívtak bennünket az Ady Endre Művelődési Központban rendezett színvonalat műsoros estjükre. A köszöntőt Hock Zoltán alpolgármester úr mondta. A nótaműsorból Újpest polgárainak is szellemi haszna van, mert az énekesek gyönyörű hangjukkal elbűvölték az oda meghívott embereket. László Mária rendezése, ötletes műsorvezetése, nagy tudású előadói készsége elbűvölte a szép számú, telt házas közönséget. Nagyszerű volt Oláh Kálmán zenekara, gyönyörű muzsikájuk többször tapsra ragadtatta a közönséget. Szeretnénk, ha minél több ilyen nótaest lenne, mert ez nemcsak a nyugdíjasokat szórakoztatja, hanem a középkorúaknak és a fiataloknak is kulturális élményt nyújt. Tomasovits Józsefné, Zengői Alfréd
