Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-04-03 / 7. (238.) szám
4 mm LI I PEST é asM» 2002. április 3. Szociális helyzetkép Újpest 2002 A Szociális helyzetkép - Újpest 2002 címet viselő kutatás - bár mi is javulást vártunk a 2000. évi kutatási eredményekhez képest - a vártnál kedvezőbb változásokról számol be a lakosság szociális helyzetének alakulásáról. A legfigyelemreméltóbb adat, hogy csökkent a magukat szociálisan rászorulónak tartók aránya. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan probléma a családban, amely szociális támogatást igényelne, 1999-ben a megkérdezettek 37% -a válaszolt igennel, most 25%-uk nyilatkozott úgy, hogy van ilyen problémája. Gazdasági növekedés- csökkenő munkanélküliség A munkanélküliek aránya az elmúlt két évben Újpesten - 7%-ról 5,3%-ra - csökkent. Ez nyilvánvaló módon összefüggésben van a gazdasági növekedéssel, ami jótékony hatással volt a foglalkoztatásra. A fővárosban és Újpesten nemcsak új, hanem jobban is fizető munkahelyek teremtődtek, kevesebb munkahely szűnt meg, az üresen lévő álláshelyek száma növekedett - ezáltal könnyebbé lett az elhelyezkedés és biztosabbá vált a munkahely. A jövedelmek - összefüggésben a foglalkoztatási mutatókkal - szintén kedvező változást mutatnak. Az élet minőségében kitüntetett szerepe van a jövedelemnek. A férfiak bruttó fizetése 106 581 Ft, a nőké alacsonyabb, 102 880 Ft. Ebben jelentős része van a minimálbér nagyarányú emelésének. Az átlagnyugdíj jelenleg 58 198 Ft. 1999-ben a férfiak 46 466 Ft, a nők 37 031 Ft nyugdíjat kaptak, ez 2001-ben a férfiak esetében 68 481 Ft-ra, nők esetében 51 715 Ft-ra módosult. A növekedés aránya a fizetések esetében 34%, a nyugdíjak esetében 42% volt, ami meghaladja az infláció mértékét. Az újpesti családok nettó átlagjövedelme 64 398 Ft-ról 88 471 Ft-ra növekedett. A jövedelemnövekedés természetesen kihat az élet minden területére. Az anyagi helyzet változásának megítélése az elmúlt öt év tükrében a megkérdezettek körében 1999-ben inkább negatív, mint pozitív volt. 2001-re ezen a téren is fordulat következett be: a megkérdezettek 35%-a számolt be helyzetének romlásáról, szemben a két évvel ezelőtti 57%-kal. A megkérdezetteknek a saját életszínvonalukról alkotott véleménye is a pozitív válaszok irányába mozdult el, és a jövővel kapcsolatos válaszokban is növekedett a kedvezőbb jövőt várók aránya. 1999-ben a megkérdezettek 26%-a alacsony életszínvonalon élőnek tartotta magát. A magukat az alacsony életszínvo- nalúak közé sorolók aránya a felére - 13%-ra - csökkent, kétharmaduk az átlagos életszínvonalon élőnek tekinti magát - két éve még csak a fele sorolta magát ide. A megkérdezettek véleménye a saját és családjuk helyzetéről, a mögöttünk álló időszakról és az előttünk álló jövőről kedvező irányban változott. A jövedelmek növekedése a háztartások ellátottságában is megjelenik. A családok 97%-a rendelkezik színes televízióval, 79%-a automata mosógéppel, 61%-a videóval, 59%-a mikrohullámú sütővel, 30%-a számítógéppel. Ezeknek az aránya mind felfelé változott, leginkább a számítógépek és az automata mosógépek száma növekedett. A gépkocsik száma is emelkedett 1%-kal, a kérdezőbiztosok 37% autótulajdonost találtak. Kedvező jelenség, hogy a gépjárműállományon belül csökkent a volt szocialista országokból származó autók aránya. Vannak olyan előrelépések, melyek kifejezetten biztatók a jövő szempontjából, például ilyen a számítógép gyors terjedése. Az önkormányzattal szemben töretlen a bizalom A válaszolók 2/3-a szerint lehet az önkormányzat segítségére számítani. Akik a problémájukkal bárkit is felkerestek, azok 99%-ban az önkormányzathoz fordultak. Az önkormányzattól a megkérdezettek 13%-a kap valamilyen ellátást, szemben a két évvel ezelőtti 17%-kal. Pozítiv jelenség, hogy az önmagukat rászorulónak tartó személyek számához viszonyítva most az önkormányzat 3%-kal több személynek tud segélyt adni. 1999-ben a választ adók 71%-a, most 75%-a volt elégedett az önkormányzat szociális munkájával. Ezek a válaszok azt mutatják, hogy az önkormányzattal szemben töretlen a bizalom. A kutatási jelentés a meglévő szociális problémák önkormányzati kezeléséhez nyújt segítséget. A két évvel ezelőtt készített és a most kezünkbe adott tanulmány is megerősített abban, hogy jó úton haladunk akkor, amikor a nyugdíjasoknak, a nagycsaládosoknak, a gyermeküket egyedül nevelőknek, a fogyatékkal élőknek, a munka nélkül lévőknek próbálunk segíteni. Olyan támogatási formákkal - amelyek többsége egyedi és csak az Újpesten élő rászorultak kaphatnak ilyet, mert máshol ezek a támogatások nem léteznek -, mint a tervezett átmeneti segély, a nyugdíjasok kedvezményes üdülése, a vízóra-felszerelési támogatás, a tanévkezdési támogatás, az ingyenes tankönyv, a fogyatékosok díjhátralék-kiegyenlítő programja, a gondozási díj, az ünnepekhez kapcsolódó támogatások vagy a közhasznú foglalkoztatás. Beigazolódott, hogy ezek a segítségnyújtási formák lényegesek a családoknak, és az újpestiek elismerik az önkormányzat igyekezetét a szociális feladatok ellátásának területén is. Szociális fordulat A fenti adatok - amelyek egy-egy személy vagy család esetében jelentős eltéréseket mutathatnak - az újpesti „átlagos” család vagy háztartás képét tükrözik, és információkat adnak a teljes újpesti társadalom szociális helyzetéről is. Az olvasók között biztosan vannak olyanok, akik rosszabbnak ítélik meg saját maguk és családjuk helyzetét, mint a most ismertetett „átlag”. Én is tudom, hogy van még bőven tennivalónk. Összegzésként mégis örömmel nyugtázom, hogy az újpesti lakosság ma jobb körülmények között él, mint két évvel ezelőtt: magasabbak a jövedelmek, több a fogyasztás, csökkent a rászorultak aránya, és ami a legfontosabb, hogy ezen belül csökkent a munkanélküliek száma. A Szociális helyzetkép - Újpest 2002 kutatás adatai azt bizonyítják, hogy valóban bekövetkezett az a szociális fordulat, amiről egy előzőekben már említést tettem. A megkérdezett újpestiek többségével egyetértve én is azt mondom, van okunk bizakodni a jövőben. Nagy István alpolgármester
