Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-03-08 / 5. (211.) szám
10 ( JJpr£7I* _______2001. március 8. Tavaszi ‘fesztivál újpestieknek Az új évezred első rügyfakadásakor különös mottót választott a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezőbizottsága. A „H@gyomány és művészet az e-korban” jelmondattal arra a kérdésre keresik a választ, hogy mit kezdhetünk korunkban a kultúra alapértékeivel. Ami szűkebb pátriánkat, Újpestet illeti, ebben az évben több helyszínen és különböző módon kapcsolódhatunk a március 16. és április 1. között megrendezendő fesztivál programokhoz. Magyar Sajtófotó 2000 A fesztivál egyik nyitó rendezvénye a Magyar Sajtófotó 2000 című kiállítás, amely ezúttal a korábbi helyszíntől eltérően, a Magyar Nemzeti Múzeumban kap helyet. A tárlatot Mádl Ferenc köztársasági elnök nyitja meg. A tavalyi év legjobb felvételeinek díjaira maguk a fotósok nyújthatták be pályázataikat. Az indulók között ott volt lapunk Újpesten élő fotóriportere, Horváth Dávid is - néhány felvételét meg is tekinthetik - , a díjazottak között pedig az ugyancsak újpesti Sopronyi Gyula, aki a Művészet és tudomány kategóriában I. díjat, a Képriport kategóriában II. díjat nyert. Mindemellett a tárlat eddig „rejtett" újpesti vonatkozása, hogy a Sajtófotó kiállítás rendezője: Pilaszonovich Irén (képünkön), a Műcsarnok nyugalmazott igazgatóhelyettese ugyancsak városrészünk lakója. Munkatársunk elsősorban a kulisszatitkokról kérdezte a kortárs művészet neves szakértőjét.- A Magyar Sajtófotó kiállítást - a World Press Photóval együtt - jó néhány év óta a Néprajzi Múzeumban rendezték meg. Az idén miért változott meg a helyszín, és hová tűntek a külföldi képek?- Gesztusértékű, hogy a felújított Nemzeti Múzeumban, történelmileg hiteles környezetben rendezhetjük meg az idei kiállítást. Kevesen tudják, hogy az ország első múzeumában található a Magyar Nemzeti Fotótár. Ez a gyűjtemény - a Kecskeméti Fotómúzeum mellett - a legnagyobb, legteljesebb hazai archívum, amely megkülönböztetett figyelemmel fordul a hétköznapok eseményeit megörökítő dokumentumok felé. Ami ma sajtófotó, az a későbbiekben kordokumentummá válik, ezért a kiállítást a múzeum is sajátjának érzi. A korábbi helyszín szükségmegoldás volt. Talán emlékeznek rá: sokáig a Budavári Palota egyik szárnya adott otthont a tárlatnak - az épületrész ugyancsak a Nemzeti Múzeumhoz tartozott -, és csak néhány éve költözött az anyag a Néprajzi Múzeumba. Az idei év vízválasztó lesz, mert 18 év után a World Press Photo kiállítás leválik a Magyar Sajtófotóról. A külföldi képeket szeptemberben, önálló kiállítás keretében mutatják be.- Jellemezhető a felvételek alapján, hogy mi is történt Magyarországon a 2000-edik esztendőben?- A sajtófotó-kiállításon mindannyian az elmúlt évet keressük. Szeretnénk felismerni az átélt eseményeket, ráismerni a tényekre, vagy éppen a hiányát érezni, ha valamiről nem találunk felvételt. A múlt év termése a hírekből jól ismert történéseket tükrözi: a köztársaságielnök-választást, a földgázkitörést, a ciánszennyezést. A World Press Photóval ellentétben- amely legtöbbször a kiélezett helyzetekről sokkoló képeket mutat - ez a kiállítás konszolidáltabb, humánusabb világról tudósít. Fontos, hogy tisztán lássuk mindazt, ami a saját berkeinkben történik.- Milyen gyökerekre vezethető vissza a hazai sajtófotó?- A magyar szociofotó - amely szoros kapcsolatban állt a falukutatással és a népi mozgalmakkal - az 1920-as, ’30-as években élte fénykorát. A „fordulat éve”, 1948 után a fényképeknek azt kellett jelezniük, hogy a hazai társadalom a kommunista párt által irányított rendszer. Ebben a korban akadtak „hurráoptimista" fotók, de voltak olyanok is, amelyek a humánumot ragadták meg a munkássorsok mögött. A látványon túl ebben az időszakban megtanultunk a sorok között olvasni. A nemzetközi áttörést éppen a szociofotó hozta meg, mert általa, az alkotói kör szándékaként, valami publikussá vált. Ez a műfaj a vidék és a város perifériájára került, mentálisan vagy fizikailag sérült embertársaink bemutatását tűzte zászlajára. Továbblépve az időben, a ’70-es évek közepén ezt stílust elevenítette fel neo-szociofotó irányzat. Az 1983-ban megrendezett kiállítássorozatát - Tímár Péter Gyász című kiállítását - még be lehetett tiltani, de hamarosan megkezdődött a fellazulási időszak, a békés átmenet, amikor a hatalommal szemben, a kor életérzése már vizuálisan is megjeleníthető volt. Nem csak a fotósok számára nyílt meg a valóság ábrázolásának lehetősége. Az MTA Szociológiai Intézet támogatásával ekkor indult a Magyarország felfedezése sorozat, amely kitűnő szociológiai képet nyújtott az akkori társadalomról. Mindez a '80-as évekre a nyilvánosság számára is meghozta gyümölcsét. A legtöbb lapban már kizárólag az újság szerkesztőjén múlott, hogy valami megjelenhet-e vagy sem. Az Ifjúsági Magazin élen járt a „bátor” képek közzétételében, pl. náluk jelentek meg először a csápoló fiatalokat ábrázoló felvételek. Napjainkban a sajtófotónak elsősorban a nagy példányszámú lapokban van szerepe. Egy felvétel akkor lehet sikeres, ha ingerli, motiválja az olvasót.- Az események rögzítése közben ma mennyire maradhat objektív a fotóriporter?- Napjainkban egzisztenciálisan vagy erkölcsileg minden fotóriporter kiszolgáltatott. Ha valaki független kíván maradni, nehéz a helyzete, hiszen a „szellemi” elvárásoknak így is meg kell felelnie. A kiállítás képeit böngészve, ebből a meglehetősen heterogén és éles alapállásból kell kiindulni. A zsűri elsősorban a fotó oldaláról vizsgálta a pályázatra benyújtott felvételeket.- A kiállítás rendezőjeként mekkora anyagból és milyen szempontok szerint válogathatott?- Előzetesen hét tagból álló zsűri, három fordulón keresztül értékelte a képeket, majd javaslatot tett a díjak odaítélésére. Mintegy 3000 felvételből kellett megtalálni azt a közel 400-at, amelyeket kiállítanak. Az elmúlt években a Fotóművészeti Kamarától többször is kaptam felkérést a tárlatrendezésre, de amíg a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti kollégiumának elnöke voltam, nem tartottam szerencsésnek, hogy személyesen válogassam, csoportosítsam a felvételeket. Szakmai funkció nélkül, az idén immár elvállaltam a feladatot. A harmadik forduló után bennmaradt anyagot - a zsűri által kiválasztott képeket - kiegészíttettem néhány olyan fotóval, amelyek érdekesek, de az utolsó rostán fennakadtak. Az én feladatom megszabni a kiállításvezetés irányát, motiváltságát, az egész tárlat dramaturgiáját. Szigorú rendben „lekottázom”, hogy a paravánokon mely képek hol kapjanak helyet. Legfontosabb természetesen a hír kategória, ez fogadja majd a látogatót. A Sajtófotó kiállítás minden esztendőben emlékkiállítással is kiegészül. Ezúttal a közelmúltban elhunyt Bojár Sándor felvételeit mutatjuk be, Markovics Ferenc összeállításában és rendezésében. Úgy vélem, a Magyar Sajtófotó kiállításon részt venni, megmérettetni rangot jelent. Ez a tárlat a szakma és az újságolvasó számára egyaránt fontos esemény. A kiállítás április 15-ig tekinthető meg. Kiállítás és hangverseny Káposztásmegyeren A Budapesti Tavaszi Fesztivál szép kivitelű műsorfüzetében két helyen is ajánlják a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ programjait. Mindez azt jelenti, hogy a kitűnően időzített káposztásmegyeri kulturális események tovább színesítik a kéthetes rendezvénysorozatot. A hagyományteremtő kezdeményezésről Hortobágyiné Török Ritával (képünkön), a művelődési központ igazgató asszonyával beszélgettünk.- Ha belelapozunk a műsorfüzetbe, egymást követik a patinás helyszíneken megrendezett programok. A Pesti Vigadó, a Zeneakadémia vagy a Nemzeti Múzeum mellett kissé szokatlanul cseng a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ neve. Hogyan lehet bekerülni egy ilyen rangos mezőnybe?- A kapcsolatfelvétel kollégáim érdeme: intézményünk az elmúlt esztendőben jelentkezett a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezőinél, akik fogadókésznek mutatkoztak. Az idén első ízben veszünk részt e rangos eseménysorozaton. Azzal a céllal csatlakoztunk a fővárosi rendezvényhez, hogy tudassuk: Budapest szélén, Káposztásmegyeren is választhatók érdekes, értékes kulturális programok. Ezek közé soroljuk a március 17-i kamarahangversenyt és a március 24-én nyíló kiállítást.- A fesztivál különleges kiállításai között, a művelődési központban milyen tárlatot tekinthet meg a közönség?- Neuberger István nevét országszerte jól ismerik a kortárs magyar képzőművészet kedvelői. A festőművész a középgenerációhoz tartozik, 1953-ban született Budapesten. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1989-ben, mestere Gerzson Pál volt. Országos kiállításokon több mint húsz éve szerepel, számos önálló tárlata közül kiemelkedik a Fiatal Művészek Klubjában bemutatott anyag. 1987- ban Szőnyi-ösztöndíjat kapott. Művészetére jellemző, hogy a szürrealizmus eszközeinek felhasználásával áttételesebb értelmű figurális műveket készít. A festőművész legújabb táblaképeit állítja ki a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központban. A kiállítást március 24-én, 17 órakor Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg. Trombitán közreműködik: Papp Dávid. A tárlat április 14-ig, naponta 8 és 18 óra között tekinthető meg.- A Káposztásmegyeri Zenei Esték sorozat kamarahangversenyét ezúttal a fesztiválváros valamenynyi érdeklődőjének ajánlják. Milyen programot állítottak össze az idelátogatók számára?- Tavaly gondoltunk először arra, hogy hangversenysorozatot indítunk. A első koncertek - amelyeket szabad téren, illetve templomi környezetben, az egyházzal együttműködve rendeztünk meg - szép sikert arattak. Komolyzenei programjainkat a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egyaránt támogatja. A Káposztásmegyeri Zenei Esték keretében, március 17-én, 19 órakor barokk zenei kamarahangversenyre kerül sor. Közreműködik: Peták Ágnes hárfán, Rácz János fuvolán, Kiss Domokos Judit gordonkán. Mindenkit szeretettel várunk, a belépés ingyenes.- Kívánják-e folytatni e hagyományteremtő kezdeményezést?- A budapesti fesztiválokon részt venni rangot jelent. Szeretnénk hosszabb távon együttműködni a fesztiválközponttal, és ott kívánunk lenni a nyári és őszi rendezvényeken is. Számos kiállítást tervezünk, egyúttal várjuk az újpesti, káposztásmegyeri alkotók jelentkezését, akik Bús Beatrix kiállításszervező kolléganőmnél kérhetnek információt. Úgy vélem, különlegesség, ha a budapestiek „kijönnek” Káposztásmegyerre, és a Tavaszi Fesztivál kapcsán egy kicsit ismerkednek városrészünkkel. Rojkó Annamária
