Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)

2001-12-06 / 24. (230.) szám

2001. december 6. 5 Nyolcvan éves történet •• Ünnepelt az egész iskola A Szent korona „hiteles” másolata Selmeci Lászlóné igazgatóasszony az iskola történetéről adott áttekintést Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte november 30-án az Éltes Mátyás Új­pesti Speciális Iskola, közismertebb ne­vén: „a Venetianer”. Két nappal korábban a szakmai érdeklődők nyílt nap keretében bepil­­lántást nyerhettek a tíz évfolyamos oktatási in­tézmény életébe. A szociális és mentális helyzetük miatt különleges képzést igénylő gyerekek remekül „vizsgáztak” a vendégek előtt. A közismereti tárgyak - magyar nyelv és irodalom, informatika, matematika, ének-zene, német, földrajz - mellett ez alkalommal csecse­mőápolás, gyógytorna, szenzoros terápia, logo­pédia órák menetébe kapcsolódhattak be a szakemberek. Munkatársunk - meghívott ven­dégként - az összevont 2-3. osztály magyar óráját tekintette meg, ahol az úgynevezett Meixner-módszerrel Szíjjártó Istvánná és nap­közis párja: Exler Orsolya tanított. A szokásos jelentést követően az osztályban „helyszíni” időjárás-jelentés hangzott el (a gyerekek az ablakon kinézve foglalták össze a leglényege­sebb információkat), majd valami egészen varázslatos világ elevenedetett meg. „Nekem a fagyról a tél jut az eszembe” kezdődött a szólánc, amelyben a kisdiákok egymást váltva asszociáltak újabb és újabb fogalmakra. A kis létszámú osztályban a továbbiakban egyénre szabott módszerekkel folytatódott a munka. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban meg­tartott ünnepi rendezvény fővédnökeként Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere tartott megnyitó beszédet. Személyes hangú köszöntőjében el­mondta, nyolcvan esztendő egyaránt hosszú időszak egy ember illetve egy iskola életében. A diákok speciális helyzetéből adódóan, e ren­dezvény egyúttal az egymásra utaltság, a hu­manizmus ünnepe, hiszen az iskola pedagógu­sai az életüket teszik fel a gyerekek felkészíté­sére. Négy gyermekes édesapaként magam is tudom - mondta az alpolgármester -, hogy szü­letésekor minden gyerek egyforma. Később egyre többször vizsgáljuk őket, vizsgálja őket a bölcsőde, majd az óvoda és az iskola is. A különbség a tehetség szempontjából is gyakran szem­betűnő. A-tól B-ig eljutni van, akinek csak egyetlen lépés, és van, akinek soha sem sikerül. Nyolcvan évvel ezelőtt azzal a szándékkal alapították ezt az iskolát, hogy ezt az utat lerövi­dítse. Az 1980-as évek közepén, a XVI. kerületben magam is taní­tottam kilenc „korrekciós” gye­reket - folytatta Hock Zoltán. Egészen különleges világ volt, hiszen én voltam az, aki sok-sok szeretet kaptam tőlük. A szemé­lyes élmények kapcsán külön öröm számomra, hogy 1994-ben az időközben Éltes Mátyás nevét felvevő Újpesti Speciális Általános Iskola tan­testülete kapta meg az egy évvel korábban alapított Újpest Gyer­mekeiért díjat. A rendezvénye fővédnöke a továbbiakban arról beszélt, hogy Újpest Önkormányzata a város valamennyi gyermekére egyforma törődéssel kíván te­kinteni. Nagyon nehéz lenne a dolguk, ha nem lenne kivel megosztaniuk a szakmai prob­lémákat és büszke rá, hogy az iskolát a város tartja fönn. Hock Zoltán végezetül annak a kíván­ságának adott hangot, hogy azok a gyerekek is hozzájus­sanak az élet adományaihoz, Hock Zoltán Újpest alpolgármestere szemé­lyes hangon köszöntötte az iskola nevelőit és diákjait Fellépő gyerekek egy csoportja (fotó: Zalka István) akik valamilyen ok miatt hátrányos helyzetből indulnak. Az ünnepség további részében Vargáné Csigás Erzsébet, a Fővárosi Pedagógiai Intézet gyógy­pedagógiai szaktanácsadója rövid gyógypeda­gógia-történeti áttekintést adott, majd Selmeci Lászlóné, az Éltes Mátyás Újpesti Speciális Ál­talános Iskola igazgatója az elmúlt nyolcvan év iskolatörténetét vázolta fel. Az iskola 80-dik születésnapi ünnepségének gálaműsorában szinte valamennyi osztály sze­repelt. Fantasztikus hangulatban alapos felké­szüléssel adták elő műsorszámaikat. A ren­dezvényt a gyerekek munkáiból nyílt alkalmi kiállítás tette teljessé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom