Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-28 / 2. szám

A forrásmegosztási reform főpróbája: Nem az igazi... (Folytatás az 5. oldalról) Nem lehet kitenni egy helyi önkormányzatot egy olyan döntésnek, hogy adott évben a főváros milyen fejlesztési elképzeléseket kíván végrehajta­ni. Tehát minimális programnak azt szeretnénk elérni, hogy lehetőség szerint konszenzussal kialakított, tehát mind a 24 önkormányzat akaratát tükröző fővárosi közgyűlési rendeletben lefektetett elvek és rendszer alapján történne meg a forrásmegosztás. Természetesen a legkívánato­sabb számunkra az lenne, ha - törvényben, nem pedig közgyűlés által el­fogadott rendeletben lehetne a forrásmegosztást rendezni, hiszen ettől kezdve a törvényi szabályozás keretén belül, világos viszonyok alapján dolgozhatnánk. Másodsorban nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a forrásmegosztási el­veknek nyilvánosaknak és világo­saknak kellene lenniük, ugyanolyan konszenzussal kialakított, vala­mennyi önkormányzat véleménye alapján formálódó megállapodáson kellene nyugodniuk. Ne lehessen tehát összeveszejteni a kerületeket egymással: a pesti kerületeket a budaiakkal, az északiakat a déliek­kel, és hosszan sorolhatnám. Most pedig ez történik, az oszd meg és uralkodj elv érvényesül, az egyik évben az egyik halmazba tartozó kerületeket támogatom, felemelem, majd egy év múlva a mélybe taszí­tom és másokat emelek a magasba . Ezzel állandó kaotikus állapotokat lehet teremteni. A mostani szabá­lyozás nem egészen világos, mert két hét alatt legalább négyféle ver­ziót tárt elénk a fővárosi önkor­mányzat és igazából nem derül ki milyen rendező elvek alapján. Gya­nítom, mire a január 25-i testületi ülésen erről Újpesten is véleményt kell mondani: lesz még újabb variáció. A harmadik lényeges szempontnak annak kellene lennie, hogy csak hi­teles és autentikus adatokon nyugodhat a forrásmegosztás, továbbá összevethető adatokat kell tartalmaznia. Lényeges, hogy az állami felada­tok ellátásához, azok nagyságrendjéhez pontos adatok jelenjenek meg: le­gyen pontosan meghatározva a település lélekszáma, a terület nagysága, az intézmények száma, az ellátandó feladatok köre. Ezért nem szabad olyan adatokat alapul venni, amelyek kerületi sajátosságból adódónak, nem minden településre jellemzőek. Például: Újpesten'sok a zöldfelület, de a Belvárosban ez nem mondható el éppen. Ez nem összevethető adat. De például a bérlakások helyzete sem összehasonlítható kategória, hi­szen például Újpesten, ahol végrehajtottuk a lakástörvényből adódó köte­lezettségeket, elenyésző mennyiségben vannak önkormányzati lakások, másutt- ahol -fogalmazzak úgy- nem voltak ilyen kövétkezetesek a tör­vény végrehajtásában: nagyon sok önkormányzati lakás fenntartása, ke­zelése terheli az önkormányzatokat. A reformelképzelés nem. teljesíti az imént felvázolt három elemet, és vannak egyéb észrevételeink is. • Lényeges elemként hangzik el mindenütt: a forrásmegosztás szóljon 12 hónapos időszakra, egy naptári évre...Mivel indokolja a főváros az ettől való eltérést?.- Az államháztartási törvény valamennyi önkormányzat számára előírja, hogy a költségvetési rendeletet minden év első napjától számít­va december 31-ig terjedő időszakra kell megfogalmaznunk, olymódon, hogy a tervezésnél a bevételi és a kiadási oldalnak egyensúlyban kell lennie, tehát forráshiányos költségvetést nem tervezhetünk. A forrásmeg­osztás új tervezete ezzel szemben csak hat hónapra engedi a tervezést, olymódon, hogy a megelőző év tervszámai, vagyis becsült bevételei és kiadásai alapján számol. Az idő előrehaladtával, az előző évi mérlegbe­számoló alapján, félévkor ezen számokhoz kötődő eredmények alapján ( hiszen ezeket a számokat lehet túlteljesíteni, alulteljesíteni stb.) korri­Ennek a koncepciónak nagy a veszélye, hogy precedenst teremt arra, hogy a fővárosi önkormányzat beleszóljon az önkormányzatok gazdálkodásába - mondja Hock Zoltán alpolgármester. gálja azt. Elképzelhető, hogy a tervezet alapján ezt követően az önkor­mányzat jelentős pénzösszeghez jut, de sajnos későn, mert addigra menet közben be kellett avatkoznia folyamatokba, például intézményt kellett bezárnia, s mire e folyamat végére jut, megérkezik a pénz, de későn. Nincs ideje például arra sem, hogy felhasználja a megítélt pénz­összeget, hiszen egy közbeszerzési eljárás ideje minimálisan fél év, te­hát abban a költségvetési évben nem tudja már elkölteni. Tehát, ha az önkormányzat bizonyos feladatokat elhagyni kényszerül, nem lehet új­rakezdeni, hiszen ezek nem féléves döntések, vagyis meglehetősen instabil költségvetés jön létre, és a bizonytalansági tényező többletet, vagy hiányt okoz. Természetesen ennek az ellenkezője is igaz, ha félévkor vonnak el pénzt a költségvetésből, az katasztrofális helyzetet teremthet, és válság­költségvetést tesz szükségesé. Ennek a koncepciónak nagy a veszélye, hogy precedenst teremt arra, hogy a fővárosi önkormányzat beleszóljon az önkormányzatok gazdálko­dásába,- hiszen egyszer elvon, máskor finanszíroz - ennek pedig nem tehető ki egy szuverén önkormányzat, hogy a forrását egyszer megítélik, máskor elvonják. Mivel a forrásmegosztási reform nem felel meg azon kritériumoknak, hogy világos elvek mentén, összevethető adatok alap­ján, nyomon következő szabályozásra és valamennyi önkormányzat akaratára alapulva 12 hónapra szóljon, ezen hiányosságai miatt nem tudjuk támogatni. A forrásmegosztási reform szükségességével azonban továbbra is egyetértünk, de ha a főváros ezt tartja annak, akkor ezeket az elveket már 1998-ban ismernünk kellett volna, hogy ennek alapján ké­szítsük el az 1999. évi költségvetésünket. Akkor forráshiánnyal számol­tunk volna, adott esetben csökkentettük volna bevételeinket, így most több pénzt kaphattunk volna. A forrásmegosztási tárgyalások során el is ismerték, hogy Újpestnek nagyon magasak a bevételei, jól gazdálko­dunk, nem terveztük forráshiánnyal a költségvetésünket. Adóbevételeink - a telek és az építményadó - magasabb a fővárosi átlagnál, így a for­rásmegosztás tervezet az átlag feletti bevételt “lefölözi" más önkormány­zatok javára. Ez például azt jelenti, hogy az újpesti vállalkozók adója más kerületekben” jelenik meg.” Ez a logika azt diktálná, hogy csökkentsük az adóbevételeinket, a vagyonhasznosításból származó bevételeinket, leg­alább a fővárosi átlag erejéig, majd várjunk arra, hogy - más kerülettől pénz elvonva- mi is kapjunk egyféle támogatást. Ha ez a tendencia elin­dul, akkor eljutunk odáig, hogy az önkormányzatnak nem lesz bevétele, ha nincs bevétele, gyakorlatilag nem lesz mit szétosztania. Ez a reform elképzelés a saját bevételeire kevesebb figyelmet szánó, kevésbé ered­ményesen gazdálkodó önkormányzatokat támogatja, és bünteti azokat, akik nem a markukat tartják, hanem egy olyan tendenciát valósítanak meg, ami ebben az országban egyre több helyen lenne kívánatos. • Az költségvetési irányelveket már elfogadta a képviselő-testület. Ebben a leglényegesebb szempont a városrész működtetése. Ho­gyan érinti ezt az alapelvet a forrásmegosztás?-Az újpesti önkormányzat már nyolcadik éve olyan költségvetést tesz le az asztalra, amely a városrész működtetésében fogalmazza meg az első számú feladatot. Vagyis a közfeladatodat jó színvonalúan láttuk el ezideig is és a jövőben is ez a célunk. Ehhez bizony-bizony alárendeljük a látvá­nyos fejlesztéseket, beruházásokat. Ez a forrásmegosztás szintén bünteti azokat a kerületeket, amelyek az ellátás biztonságára törekednek, azokkal szemben, akik látványos fejlesztésekbe kezdenek és az ellátás színvon­alát visszafogják. Ebben a kérdésben ismét jól látható a főváros és a ke­rületek ellentéte. Amig a kerületek forrásaikat a működésre költik, addig a fővárosnál irreálisan magas fejlesztési források keletkeznek. A forrásme­gosztásnak-véleményem szerint biztosítania kellene azt is, hogy biztosan tervezhessünk legalább 2-3 évre előre . . Újpest példájánál maradva, egyszerűen érthetetlen számunkra, hogy városrészünkben, ahol a lélekszám évek óta szinte azonos, az in­tézményrendszer nagysága és a település -szerkezete is változatlan, egy forrásmegosztás során- a 6-8 százalékos infláció mentén, az állam által kötelezően előírt új feladatokat is ( például a kötelező béremelés biztosítása, az okmányiroda működtetése stb ) ellátva nominális érték­ben ne emelkedjen a városrész költségvetése. Márpedig a tervezet ezt tartalmazza... ♦ A forrásmegosztást taglaló írásokat Bangha Katalin készítette Fotó: Zalka István

Next

/
Oldalképek
Tartalom