Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-02-12 / 3. szám
1999. február 12. Hilscher-emléksarok egy nagy múltú épületben (folytatás az 1. oldalról) Az 1930-as évek ismert újpesti tudósának igazolványai, személyes emléktárgyai, fotói, levelei és számos általa publikált kiadvány kapott méltó elhelyezést az alapítvány épületében. A Hilscher család által rendelkezésre bocsátott dokumentumok mellett az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is segítséget nyújtott az anyag teljessé tételében. A szakemberek körében ma is tisztelt és gyakran emlegetett szociálpolitikus pályájára, munkásságára az alapítvány nevében dr. Gayer Gyuláné, a kuratórium elnöke és dr. Ory Csaba, a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára emlékezett. A család nevében Hilscher Emőke, dr. Hilscher Rezső leánya - egészségi állapota miatt - levélben köszöntötte az ünnepség szervezőit és résztvevőit. Dr. Hilscher Rezső 1890-ben Budapesten született, középiskolai tanulmányait a Lónyai utcai református főgimnáziumban végezte. 1907-ben az újpesti városházán közigazgatási gyakornok lett, s még ugyanebben az évben felvételt nyert a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karára. 1913-ban megszerezte a jogi doktorátust, amelynek birtokában Újpest aljegyzőjévé nevezték ki. Hivatali pályájával párhuzamosan 1917-ben folyóiratot indított Szegény ügy címmel, majd 1920-tól az Újpesti Szemle című ellenzéki hetilapot szerkesztette. Amikor Újpesten felépült az Első Magyar Settlement, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Szociálpolitikai Intézete, Erődi-Har- rach Béla egyetemi tanár ajánlására őt hívták meg 1911 -ben gróf Karolyi László újpesti birtokaiból 560 négyszögöl területet adományozott a leendő „settlement-intézet" számára, amely állami és alapítványi támogatásokból, valamint adományokból egy évvel később - Főiskolai Szociális Telep néven - megnyitotta kapuit a Pamutgyár tövében. Az első világháború idején az épületet hadikórházzá alakították, majd a Tanácsköztársaság kisajátította az intézetet. Az erősen megrongálódott falakat később helyreállították és 1920-ban ismét elindulhatott a munka. Az Újpesti Szociálpolitikai Intézetet a szoci- álhigiéniai, szociálpolitikai, nevelésügyi és munkásvédelmi intézmények egyesítésére hozták létre. Feladatkörébe tartozott a szociális élet területéről összegyűjtött adatok és tények rendszerezése, „objektív feldolgozása és értékelése". Ugyancsak e falak között rendszeres jogi tanácsadásra, iskolán kívüli népoktatásra és a munkósképzés egyéb formáira is sor került. Az intézet együttműködött a Közgazdaságtudományi Egyetemmel és lehetőséget kínált a gyakorlati szociológusok képzésére, az egyetemi szünidő hasznos eltöltésére. A laboratóriumi munkában és az előadások megszervezésében részt vettek medikusok, jogászok, bölcsészek és mérnökök is. Az intézet - amely később a Klauzál u. 10. szám alatt kapott helyet - a Népművelési, a Népegészségügyi és a Népvédelmi főosztályokon belül, munkaközösségekben végezte leiadatait. A bentlakó kutatók mellett bejáró és meghívott szakemberek tartottak előadásokat. Ez utóbbiak közé tartozott többek között Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Schöfíin Aladár és Rudnay Gyula is. Az emlékünnepség szónokai: Huber Béla ügyvezető igazgató, dr. Gayer Gyuláné, az alapítvány kuratóriumi tagja, és dr. Őry Csaba államtitkár. (Fotó: Zalka 1.) az intézet néphivatalának megszervezésére. 1920- ban egyetemi adjunktussá, majd intézeti tanárrá nevezték ki. Később számos hazai és külföldi egyetemen oktatta a szociálpolitika tudományát. Elnyerte a Humboldt ösztöndíjat, és féltucatnyi nyugat-európai országban tett tanulmányutat. Az 1930-as évek végén a Magyar Társadalompolitikai Társaság főtitkárává választották. A settlement szó betelepülést jelent. A kifejezés az értelmiségiek betelepülési szándékát jelzi az agrár és ipari szegénység közé annak érdekében, hogy regisztrálják az elnyomoro- dást és intézményesen segítsenek ezeken a rétegeken. A settlementek a szociális nyomor enyhítése és a „kultúrjavak egyenlő elosztása" érdekében, a kapitalizmus okozta elnyomoro- dás ellen léptek fel. A társadalmi csoportok és érdekek kiegyenlítésének eszméjét politikától és pártoktól független formában hirdették. A mozgalom vezetői először Nagy-Britanníá- ban, majd az Egyesült Államokban alapítottak intézeteket, az európai kontinensen a századelőn bontottak zászlót. Bár a „fordulat évét” követően alaposan megváltoztak a kutatási feltételek, dr. Hilscher Rezső 1957-ben bekövetkezett haláláig töretlenül képviselte a szociálpolitikusi magatartás alapelveit és tanításait. A Jóléti Szolgálat Alapítvány Hilscher professzor szellemében végzi tevékenységét. A Népjóléti Minisztérium 1991-ben azzal a céllal hozta létre e szervezetet, hogy a helyi foglalkoztatási és szociális problémák kezelésére irányuló civil kezdeményezéseket segítse, szakmai és anyagi támogatást biztosítva számukra. A központi alapítvány a Phare programtól és a költségvetéstől egyaránt támogatásban részesül. A szociális és foglalkoztatási projekteket a helyi önkormányzatok részvételével elsősorban a hátrányos helyzetű kistelepüléseken támogatja, létrehozva egyben a helyi jóléti szolgálat alapítványokat. Az újpesti központ tanácsadással és képzési programokkal segíti a helyi szakemberek munkáját. 1998-ban a hálózat egységeiből és az alapítványi központból megalapították a Jóléti Szolgálatok Országos Szövetségét. Az emlékünnepséggel és a dr. Hilscher Rezső emléksarok felavatásával a hazai szociálpolitika egyik meghatározó személyiségének állítottak emléket, aki az 1920-as évek elejétől két évtizeden át Újpesten teremtett és vezetett európai szintű társadalomtudományi intézetet. Rojkó A. Dr. BÁLLÁ SÁNDOR (1931-1999) Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 68. évében betegség következtében elhunyt dr. Balia Sándor nyugállományú alezredes, az önkormányzat városfejlesztési bizottságának tagja. Dr. Bállá Sándor 1931-ben született a Nógrád megyei Hugyag községben földmíves szülők gyermekeként. Elemi iskoláit Hugyagon, gimnáziumi tanulmányait a balassagyarmati gimnáziumban végezte. 1948-ban önként jelentkezett katonatiszti iskolára. így lett a Honvéd Kossuth Akadémia hallgatója, ahol 1949-ben alhadnaggyá avatták. Avatása után a Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központja kiképzési osztályára helyezték, ott 1957-ig különböző feladatokat látott el. 1957-ben a Honvéd Térképészeti Intézet állományába került, ahol alosztályvezetőként, osztályvezetőként, tudományos kutatóként dolgozott. Munkája mellett tanult, így 1968-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem építő- mérnöki kar földmérő-mérnöki szakán. Ugyanitt 1983-ban kitüntetéssel szerzett szakmérnöki oklevelet a természeti erőforrás kutatási ágazaton. 1987-ben műszaki doktorrá avatták. Még ugyanezen év végén a korhatár elérésével alezredesi rendfokozattal nyugállományba vonult, azonban nyugdíjasként 1991-ig tovább dolgozott az intézetben. Munkásságát számos szakmai értekezés, tanulmány és cikk fémjelzi. Szakmai tevékenységéért különböző kitüntetésekben és más elismerésekben részesült. A Munkáspárt delegáltjaként 1994-től az Újpesti Önkormányzat városfejlesztési bizottságának tagja volt, egyidejűleg megalakulásától 1998-ig a káposztásmegyeri település- részi önkormányzat munkájában is aktívan részt vett. Személyét tisztelet övezte a testületekben végzett lelkiismeretes, szakszerű munkájáért. Temetésére a Megyeri úti temetőben katonai tiszteletadással kerül sor 1999. február 16-án, 13 óra 30 perckor. Gyászolják: Családja és barátai, valamint a Munkáspárt IV. kerületi szervezetei és tagsága. Munkatársakat keresnek Az Újpesti Önkormányzat Szociális és Egészség- ügyi Intézmények Gyermekjóléti Szolgálata családgondozó munkatársakat keres felsőfokú szociális pedagógus, vagy megfelelő közép- vagy felsőfokú végzettséggel. Telefon: 370-3564. MNMMHHMHMHHMNHNHMHMNMI ■ mmmm s \