Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-04-23 / 8. szám
UJI t!>I 1999. április 23. ...című rovatunkban megjelenő írásokat képviselők írják. Az írásokat szerkesztőségünk változtatás nélkül adja közre... Anyák napján édesanyámra emlékezvén A nemzet hálája mostanság az édesanyák felé száll, akik a magyar nemzet családfájának ápolói és éltetői. Ne csak azokat övezze szeretetünk akik most közelünkben vannak, hanem áldott legyen emlékük azon édesanyáknak is, akik hivatásukat már teljesítve örök álmukat alusszák. Édesanyáink, életünk legnagyobb hősei, a szeretet, türelem és önfeláldozás kiapadhatatlan forrásai. Ők képviselik a Föld legnagyobb hatalmát, mert kezükben van letéve a népek, nemzetek sorsa, jövője. Az édesanyáknak köszönhetjük, hogy a magyarság a legújabb kutatások alapján több ezer éves életfája oly mélyen gyökerezik az anyaföldben. Ha valamely nemzet büszke nagyasszonyaira, akkor mi lehetünk elsősorban büszkék, mert a magyar anyáknak sorsdöntő szerepük volt, van és lesz is nemzetünk történelmében. Hogy magyarságunk nem enyészett el a nemzetek sülyesztőjében, azt is az édesanyáknak és hazánk nagyasszonyainak köszönhetjük. Történelmünk tele van önfeláldozó nagyasszonyok ragyogó példáival. A Kanizsai Dorottyák, a Szilágyi Erzsébetek, a Zrínyi Híd-avatás Aquincumi és MO-ás híd - egyszerre vagy külön-külön? Nyilvános fórum az újpesti SZDSZ és a Óbudai Liberális Klub szervezésében. Időpont: 1999. május 6. csütörtök, 17 óra. Helyszín: Budapest, III. Tímár u. 2. (SZDSZ székház). Vendégeink: * Kovács Kálmán (Országgyűlés Gazdasági Bizottság aleinöke) * Péterffy Ágoston (Fővárosi Városüzemeltetési Bizottság elnöke) * Kovács Gábor (Óbuda alpolgármestere) * Boruzs András (Káposztásmegyeri Részönkormányzat elöljárója) * Kovács Sándor (Újpesti Önkormányzat közlekedési tanácsnoka) Az érdeklődőket tisztelettel várja: az SZDSZ Újpesti Szervezete Az országgyűlési képviselők fogadóórái: Kiss Péter: 1999. április 28. 18.30 óra Újpest - Városháza Csizmár Gábor: 1999. május 5. 17.30 óra Káposzlásmegyer, Közösségi Ház 1999. május 26. 17.30. óra Újpest - Városháza Ilonák, a Teleki Blankák és Lebstück Máriák örök eszményképei maradnak az eljövendő magyar anyáknak. Magyar nőnek születni szép és nagy gondolat - mondja Vörösmarty, de talán nem is sejtette, hogy milyen mélységes igazság rejtőzik ezen ihletett szavakban. Mindennapjainkban s történelmünk „mohácsi vészeiben” hol van az a reménysugár, amely mindig irányt mutat, ha nem édesanyáink jóságos szívéből fakadó kötelességteljesítés, lemondás, önfeláldozás és áldozatkészség. Bárhová vezérel is a sors szeszélye, úgy gondolom, mély érzéssel vágyódunk az édes otthon után, melynek éltető lelke, vezérlő szelleme édesanyánk. Az otthon költészete mindig őt juttatja eszünkbe, aki áldott szerete- tével bearanyozta gondterhes napjainkat, jóságával enyhítette fájdalmainkat, szelíd mosolygásával derűssé tette életünket. Édesanyáink lelke örökké él bennünk, olyanokká leszünk, mint amilyen ő volt amikor dajkált, nevelgetett, értelmünket, tudásunkat, személyiségünket fejlesztgette. Tudjuk, látjuk, hogy az otthon szép bűvös világának éltető lelke az édesanya, az ő szívéből fakad a szeretet, a jóság virága. Nemzeti példaképeink életére is többnyire az édesanya volt a legnagyobb hatással. Petőfit lánglelkű szabadság dalnokká az édesanyja tette, akinek a szíve tele volt tiszta, nemes érzéssel és nagy lelkesedéssel. Édesanyjától tanulta a dalt, a szabadság, a haza imádsá- gos szeretetét, aki amikor bölcsőjét ringatta, édes, csengő dalával és bűbájos meséjével altatgatta. Gr. Széchenyi István a legnagyobb magyar, aki egész életében a nemzet javaiért dolgozott, kiváló könyvei mellett csak egyetlen verset írt és azt is édes-anyjához, amiben iránta érzett mélységes nagy szeretete, tisztelete nyilatkozik meg. Isten áldd meg édes jó anyánkat! Mély hódolattal hajtjuk meg a hála, a hűség lobogóját előttetek édesanyák, mert mi tudjuk és érezzük, hogy kik vagytok nekünk, mit köszönhetünk nektek! Opavszky Szilárd képviselő, MIÉP Fekete-Fehér, Igen-Nem Gyerekkorom címben idézett játéka jutott a minap eszembe. Bizonyára ismerik Önök is. A lurkók kérdéseket tesznek fel és akinek válaszolnia kell, az nem használhatja a fekete, fehér, igen és nem szavakat. Nagyon jó fogalmazást és beszédkészséget javító játék. A rövid tömör mondatokat és a gyors konkrét válaszok helyett a dolgokat körül kell írni, a forrót langyossá szelídíteni, a konkrétat pongyolává terebélyesíteni. Sok idő elteltével miért is jutott eszembe ez a már gyermekeim által sem gyakorolt szórakozás? Egy képviselő-testületi vita ébresztette fel az emléket. Hallgatom a vitát és egyszer csak rájövök, hogy lám csak játszanak. Pedig a napirenden szereplő kérdés nem játék. Arról kell dönteni, hogy teszünk-e kezdeményezést annak érdekében, hogy a kerületi önkormányzatok egyetértési jogot kapjanak a Fővárosi Ön- kormányzat helyi adó kivetési jogának gyakorlásához vagy törődjünk bele, hogy újabb jog és pénz kerül központosításra. Törődjünk-e bele abba, hogy helyben nem lehet adópolitikát csinálni, hogy a helyi érdekek nem érvényesíthetők, hogy az önkormányzatunkat jelentős anyagi veszteség éri. Azt hiszem, hogy az érvek hallatán nagyon egyszerű a képviselő helyzete. Újpest érdekeit szem előtt tartva válaszolhat igennel vagy nemmel. Ezen belül a vitában számtalan érv hangzik el, hogy hol és milyen mértékben sérül városunk érdeke és egyetlen egy sem, hogy az intézkedés mennyiben javítja azt. És mégis, egyesek játszanak. Egy feke- tén-fehéren megválaszolható kérdésben az igen és a nem határán balanszíroznak szóvirágaikkal, a talán és mégse, határozottságukkal. A gyerekek játékukban még nem tudják fordulatosán ecsetelni a nemnek szánt igeneket és fordítva. Hallgatom s rájövök, hogy néhányan felnőttként is gyakorolnak, tökéletesítik a szürkét, a talánt. De hát ez nem játék, itt dönteni kell! Érzi ezt más is mikor azt javasolja, hogy szavazzunk név szerint a kérdésben. Nyilván arra gondol sokfélék vagyunk mi képviselők, de önálló lelkiismeretes véleményalkotók. Egyben közösnek kell lennünk, döntésünket a lelkiismeretünk szerint a városért hozzuk. S nyilatkozni kell egyesével felállva egyetlen szóval, és itt nem segít gyermeki játékunk szabálya vagy mégis? Állnak fel sorban a játék vesztesei, mert nem találva kibúvót kimondják a tiltott szavak egyikét: IGEN. S a győztesek csapata öntudatosan, büszkén csillogó szemekkel és egységesen dör- gik: TARTÓZKODOM! Döbbent csend, nincs reakció, mert most tudatosodik mindenkiben, akik nyertek a játékban, vesztettek a várospolitikában. Albrecht Péter képviselő, SZDP 1 H
